Rajtam nem múlik a tavasz

Kampányba kezdtem, mert becsapottnak érzem magamat. Esett a hó, cudar hideg van.
De nem hagyom magam, csak azért is úgy teszek, mintha tavasz lenne. Hétfőn hóvirágos feladat volt (majd még mutatom), ma pedig dupla élvezet: egy szál nárcisz és egy pillangó került ki kis mestereim keze közül az óra végére.
A forrást megjelölöm lent, mert egyik sem saját ötlet, csupán a kísérletezés öröme maradt nekem ezúttal.

A pillangó szárnya hajtogatva van, ez meg se kottyant a nagycsoportosaimnak, tekintve, hogy már dobozt is origamiztak korábban. Egy 10x10-es négyzet a kiindulási méret. Ebből kettőt kell készíteni. Hozzájön még szintén duplán a "fejtorpotroh" rész, majd két rövid zsenília drót csápnak. Ezt a hat elemet kell összeragasztani, majd kidíszíteni. Ha báb a cél, akkor egy hurkapálcika is dukál a kompozícióba.

A nárcisz az egyik kedvenc virágom, kedves emlékek fűznek hozzá és megjelenésekor biztosan számíthatunk a napsütésre.
Sokféle papírt (érts:. tényleg sokat:-)) kipróbáltam, a legjobban nekem a következő variáció tetszik: a belső szirmait narancssárga selyempapírból tekertem egy vastag filctoll kupakjára, majd erre csavarodott még a cikkcakkosan bevágott krepp papír szalag.
Szükséges tehát:
- narancs selyempapír kb. 9x7 cm
- citromsárga krepp, mérete 20x7 cm
- zöld zsenília drót kb, 16 cm (kiváltható drótra tekert krepp papírral is)
- kevés zöld krepp papír a levélhez.

1. Feltekerés, a zsenília drót behelyezése, majd a hátsó rész megcsavarása

2. A szirmok lehajtása, a belső szirom, méretre vágása

3. Levél befűzése a drótba

A nőnapi virágok és ezek az új kreálmányok olyan vidám hangulatot keltenek a nappaliban. Remélem, a szülők is így gondolják és a tavaszi kampányom sikeresnek bizonyul.

Pillangó ötlete: innen
Nárcisz forrása: itt

Más: a Gyerektrend blogon jelmezversen van, ahol a mi idei rucijaink is láthatóak. Szavazni is lehet, de nem ez a lényeg, hiszen igazából csak közzététel céljából küldtem be. Az agyamig nem igazán jutott el a versengés, mint információ. Nálam amúgy is a léghajó a nyerő!

Tavaszi kísérletezés

Jónéhány kísérlet B. K. V. szintre azaz, a "blogot kerüld el vele" kategóriába került. Ez a jelenlegi egy kicsit hatéreset.

Dekorációs húsvéti tojások (jéé, tényleg már a Húsvétról írok?) egyik készítési módja, ha kis méretre felfújt lufik köré, tapétaragasztóval átitatott cérnát, zsinórt tekergetsz körbe, körbe. Miután megszáradt, a lufit ki lehet húzni alóla és megmarad a légies zsinórtojás, amit fel lehet függeszteni, kosárba tenni.
No gondoltam, ennek alapján kicsit kísérletezek, Boldival lábadozunk, ezért ő volt a tesztalany.
Folpackra virágformát készítettem a tapétaragasztóba áztatott hímzőcérnákból, de kenderzsinórral is próbálkoztam. Ez utóbbi nem nagyon akart ott maradni, ahová tettem, túl merevnek bizonyult. Kicsi fiamnak a folpack alá raktam egy A4 lapot, amire felrajzoltam a virágot, így könnyebben pakolgatta a számára túl ragacsos cérnákat. Fel is adta egy idő után.

Egy éjszaka száradás után a virág már magától megáll és lehet vele díszíteni ezt-azt.
Van egy hibázási lehetőség, miszerint a cérnákról le kell húzni a felesleges ragasztót, mert egyébként száradás után elég lepiszkálgatni, nem mutat jól.

Vetettem, palántáztam és tessék, már virágzik is :-)

Hurkapálcikára tekertem fel a napocska sugarait

Pingvin a bubi tengeren - Kis mesterek foglalkozás

Messzi tájakra kalandoztunk egy kicsit a gyerkőcökkel.
Már tettem róla említést, hogy a szűkebb-tágabb család mind erkölcsileg, mind tevőlegesen, de még tárgyi hozzájárulással is segíti a foglalkozások sikerét.
Férjem megbízható beszerző, a hobbi- és papírboltok kínálatában otthonosan mozog. Anyukám avatott ötletelő, ha erre jár, gyorsan besegít az előkészítésben is.
A rokonság nagybácsik, nagynénik alkotta halmaza is nagyon figyelmes. Azon túl, hogy a saját gyerekeim folyamatosan kapnak tőlük különböző kreatív csomagokat, én az elfekvő fonalkészletekből (higgyétek el ipari mennyiségben) valamint most legutóbb, tetemes buborékfóliából részesültem. Öröm az élet!
Gyorsan fel is használtunk egy keveset nyomdázás céljára.
A madarat fa nyelvlapocra ragasztottuk, úszkálhat a jégtáblák között.
Nagyon édes pingvineket ragasztottak, rajzoltak, de sajnos a megörökítés ezúttal is elmaradt. Így a lányomét és a saját mintadarabomat tudom prezentálni.

Cseresznye avagy egy kis nyáridézés

Az egyik csoportomban Kevének cseresznye a jele, és mindahányszor felrajzolom az alkotására, elhangzik a számból egy nagy sóhaj kíséretében: De jó lenne cseresznyét enni!!
Ezt már szinte beköszönő mondatként kezelik a gyerekek, amikor elkezdem a jeleik felpingálását.

A gyümölcsgyár soron következő darabja lett ő.
Pom-ponból és zseníliadrótból készült, a levele filc, melyet géppel tűztem meg egy kicsit.

Malacunk van- Kis mesterek foglalkozás

Ilyen csapattal megerősítve bizonyára nem kerül el minket a szerencse az idén.
Az újévet ezekkel a malacos ceruzatartókkal köszöntöttük.
A nagycsoportosok a nagyobb elemeket maguk vágták ki, a középsősöknek előre elkészítettem a formákat. Festettünk ragasztottunk, mozgó szemeket, kunkori farkincát kaptak.
Igen mulatságosnak bizonyult, hogy a gyerekek más-más karaktereket hoznak létre csupán a fülek vagy a szemek áthelyezésével. Még arra is maradt idő, hogy kitaláljuk egyik-másik malacpofa háttértörténetét.

Karácsonyi adok-kapok

Szeretnék bemutatni pár ajándékot azok közül, amik az idén új otthonra leltek a családban.

Még az ősszel keresett meg Nóra (Subidújáték), hogy nem lenne-e kedvem ékszert játékra cserélni. Amúgy is támogatom a cserekereskedést és látva Nóra vidám, kötött figuráit könnyen mondtam igent. Egy ezüst medál és egy gyűrű utazott hozzá, nálunk pedig két elefánt, egy krokodil, valamint egy nyargaló szerzett örömet kis gazdáinak.

Ági figurkáival év elején ismerkedtem meg, akkor egy szentendrei vásáron együtt árultunk. Ekkor volt alkalmam először megtapizni a lényeit. Tudtam, hogy előbb-utóbb nálunk is landol majd egy figurka. Az egyik decemberi Wampon aztán szembenézett velem Ági egyik mackója, akinek nem lehetett ellenállni. Csak otthon vettem észre, hogy a kötött pulcsija alatt még egy rózsaszín szív is dobban.

Szintén karácsonyi ajándék lett Ráczkevi Kata táskájából. Ha úgy tetszik nem hagytam a családot tétovázni, konkrétan megrendeltem ezt a táskát, majd szerető szüleimmel becsomagoltattam. Mindenki elégedett volt, és főleg ugye én jártam a legjobban:-)

Kedves meglepetésként kaptam Renitől ezt a naptárat. Igazán humoros illusztrációk díszítenek minden hónapot. Kedvenceim a június és az október.


Az alábbi játék babahordozó ötlete az egyik Waldorf könyvből származik, kedves barátnőm szerette volna a kislányának megvarratni. Az ő karácsonyfájuk alá egy piros gyapjúszövetből készült, pihe-puha darab került. A képen Anna hordozója látszik és ugyanabból az anyagból egy ceruzatartót is készítettem. Most olyan édes-rendesen rajzol és színez, mindig visszateszi a helyére azt a ceruzát, amit nem használ. Szívesen továbbítom bárki számára a leírásokat.

A családunk férfi tagjai horgász-vadász elemek, kiegészítve ezt még azzal, hogy szőlészkednek is. Anyu ötlete volt, hogy mi lenne, ha kapnának egy-egy kötényt (persze zöldet) és ráírnánk a nevüket. Úgy gondoltam, inkább applikálok valami rájuk jellemző rajzot. (Hiába nem tudok elszakadni az óvodai jelektől..)
A férjem kapta a halasat. Remélem ki fogja használni a kötényt, mert gyakori halászléfőzései komoly kihívást jelentenek a mosópornak.
Apukámnak a szőlő szimbólumot választottam: remek kékfrankos szőlőt termeszt és palackoz borként.
Az öcsémé lett a harmadik darab, neki a távcső jutott. Lehetett volna valamilyen erdei vad is, de azt túl nagy kihívásnak éreztem. Aztán maradt a binoculáré, ami szintén elengedhetetlen kellék az erdőben.

... és még egy képet engedjetek meg.
Még javában hócsatáztunk és szánkóztunk a -15 fokban, amikor Anna kerek-perec kijelentette, hogy mindjárt itt a tavasz. Rá két napra már szinte minden fehérség eltűnt. Még mindig Kisszékelyben vagyunk és jelentem, ibolyát lehet szedni az erdőszélen.

Adventi naptárunk

Az idén nem történt újítás az adventi naptárunknál, hacsak a héten készült kis koszorú felbiggyesztését nem számítom annak. A szerepválogatáson a fiam angyalkája nyert.

A kis csomagocskáinknak papírgurigák adnak formát. Szép, fényes anyaggal vontam be egy kartontáblát, a textilen átfűztem a zsinórokat, ezek tartják a naptár elemei.t Amint kikötik a gyerekek a masnit, egyből leesik az aktuális csomag.
A feltöltés holnap fog megtörténni.

Angyalok bevetésre készen - kézműves foglalkozás

A heti foglalkozások témáját már az adventhez kapcsoltam. Koszorún üldögélő angyalkát készítettünk két variációban.

Az első egy parafa testű angyal, krepp papíros koszorún. Előnye, hogy a dugó alján ejtett bevágásnak köszönhetően két funkciós: ha akarjuk a díszként működik, ha akarjuk, le lehet venni játszani.

A másik esetben színes gyapjúba öltöztettük a papír alapokat, így kaptunk kellemes kompozíciókat.
Sok előkészítést kívánt részemről mindkét verzió, mivel sokféle alapanyagot egyesítenek a feladatok. Nem ez az eddigi favorit projektem, de mivel a végén az ovisok örömmel vitték haza a kreációkat, én is elégedettséget érzek.
Valószínűleg a gyapjú képet megcsinálom itthonra - ha lehet ilyet mondani- felnőtt felfogásban.

Színes fények

Meghitt hangulatot szeretnék a hét utolsó napjára ide csempészni.
Két bejegyzéssel lejjebb már szó volt a kézműves foglalkozáson használt színezett sóról, aminek most egy másik alkalmazását fotóztam le. Induljon jól mindenki hete!

Barátság blokkok- III. csoport

Zazálea fotója

A blokkjaink együtt. 9=8
Öröm így együtt látni őket, bármennyire is nyikorgott közös szekerünk kereke az elmúlt hónapokban. Most már Colette óvó, simogató kezei várják a darabjainkat. Végre hazaérnek.
Anaisz, Ejjkukk, FércJutka, Belin Judit, Kdatta, Mojónika, Zazálea és persze Violini !Ezúton is köszönöm!

"Úgy szeretlek , mint a sót... "- kézműves foglalkozás

A kézműves foglalkozáson most olyan szépségek készültek, amik egy nap száradást igényeltek. Ennek okán sikerült fényképeket készítenem.

A téma -belátom nem túl fantáziadús- a falevél volt. Viszont a technika és a gyerekfantázia igen látványos eredményeket hozott. A dekor- vagy más néven szóróhomok talán nem ismeretlen számotokra sem. Abból indultam ki, hogy az én gyerekeim igen szeretik használni, viszont elég költséges, gyorsan fogyó alapanyag. A festett rizs technikával történő képalkotásról írtam már, szerettem volna valami hasonlót, de mégis mást megmutatni a kis mestereimnek.

Kísérleteztem már több anyag színezésével (pl. gríz, kókuszreszelék..) és egyszer csak bevillant a só!!!! Úgy reméltem, talán hasonlóan fog viselkedni, mint a homok. Ez utóbbi festésével is találkoztam már, de elég macerásnak tűnt, majd talán nyáron teszek egy próbát.
A só az ételfestéket könnyen szívta magába, a színkeverés viszont másként működött, mint a rizsnél. Akkor nehézség nélkül állítottam elő barna színt, most viszont mindig szürke vagy valami föld színű lett az eredmény. Miután kevertem egy csomó árnyalatot, száradni hagytam reggelig. A sikerélménytől megmámorosodva az első utam a számítógéphez vezetett, gondoltam világszabadalmat kell bejegyeznem és családunk boldogulása egy életre megoldott lesz a jövőben. Hamar kiderült, hogy a spanyol viaszt nem én találtam ki: "colored salt" beütése után több receptúra is sorakozik. Még a gasztronómiában is ismeretes termék.
No, de ez nem rontotta el a kedvem, a másnapi foglalkozáson már be is vetettem az új alapanyagot.

A fa lapra hobbi ragasztóval vittük fel a színezményeket. A háztartásban minden fellelhető sótartót összegyűjtöttem, de az ivójoghurtos flakonoknak is elérkezett a reinkarnációja, szóró alkalmatosság készült belőlük.
A gyerekeknél osztatlan sikert aratott a program, minél inkább alakultak a képeik, annál lelkesebbek lettek.

Hasznos tanács: a ragasztó víz tartalma, némileg oldja a só szemcséket. Egyrészt érdemes durvább sót vásárolni, másrészt a ragasztóból ne engedjünk vastag centimétereket rányomni a felületre.
Figyelem! Ne hagyjuk, hogy a szemükhöz nyúlkáljanak, egy bizonyos korosztályt feltételez a technika. A nagy- és középső csoportosaim könnyedén be tudták tartani a használati utasítást.

Körte identitászavarral

Azt gondolom, nem csak a dicsekedni való kreálmányok a bemutatásra érdemesek.

A soron következő gyümölcsöt, a körtét szerettem volna megvarrni: alkalmas, maradék anyagom volt hozzá több fajta is. Gondoltam, ha az első darab jól sikerül, készítek változatokat.
A szabásmintán egyszer már variáltam menet közben, de ez a körte hol fokhagyma, hol füge kívánt lenni. Majd, amikor kitömtem, hosszában össze is ment és tök formát öltött. Szegény, énképében zavaros zöldség-gyümölcs lett.
Enni nem igazán szeretem a körtét, de családom minden tagja rajong érte. A gyerekeknek pedig olyan nagy a képzelőerejük. Rájuk bízom, hogy mit látnak majd benne.
A tervezett változatokat viszont most nem varrom meg, ez biztos...

(Fiam most nyilatkozott: -Ez körte! - Miből gondolod?- kérdeztem vissza - Mert a körte így néz ki.
Szóval az elfogult rajongókra mindig számíthatok.)

Alma 1:1 méretben

Alma készült, bár, ha kicsit manipulálom a képet, akkor a következő körre narancsként fogom szerepeltetni. Bárhogyan is próbáltam beállítani a fotózást, nem sikerült a valós színeket visszaadnom. A mérete egy igazi gyümölcséhez hasonlatos.

A tojás

A tojást mi sütve szeretjük leginkább. A Violini kezdeményezés következő öröm feladata elkészült. Annyira megjött az étvágyunk, hogy vacsorára is tükörtojást ettünk.

Répa is

Varrni akartam, de aztán semmi alkalmas színű textilem nem volt a háznál. Bezzeg narancs gyapjúm igen! Akkor hát projekt átszervezve- hiszen amúgy sem kell nagyon noszogatnom magamat egy kis nemezelésre.

Violini programját követtem, kész volt a répa és ha már belekezdtem nem volt lassítás. Fehér gyapjú=fehér répa. Mit ne mondjak elég gyökérül viselkedett, nem akart összeállni, nem tömörödött eléggé. Varrással kellett a végén összehúznom,
Mivel a paradicsom etapját kihagytam, viszont a piros gyapjú is szembe nézett velem, két paradicsom is készült.
A boltban is mindig így járok: egy szál répáért megyek, aztán a végén tele a kosaram.

Márton püspök napjára

Szentendre - talán a Skanzennek is köszönhetően - jeles dátumai közé emelte Márton napját.

Kis mestereimmel felelevenítettük a püspök legendáját: Márton jóságos, szeretett papként a lúdólban bújt el rajongói elől, akik püspökké kívánták választani. A libagágogás vezetett a nyomára, ekkor belátta, nincs mit tenni, el kell vállalni a hivatalt.

A mi libánk teste papírtálca, feje karton, szárnya gyűrt, ragasztott krepp papír, természetesen tollat is kapott.
A talpai parafadugóra ragasztott kartonból vannak, melyeket zsenília dróttal áthúztunk és rögzítettünk a liba testéhez- így nem tud szétcsúszni.
(Az alsó képen egy egyszerűsített lúdláb-megoldás látható, így kisebbekkel sem okoz gondot az elkészítés.)

Zöldség-gyümölcs

Kiegészítem a gyerekek zöldség és gyümölcs tartalékait télire. Szeretnek főzőcskézni, boltosat játszani. Ha ide ellátogattok, sok remek ötlettel lehettek gazdagabbak. Violini invitálja a kézügyeseket alkotásra. Minden napra egy apróság! Nekünk hiányzott a gomba, ezért beszálltam és a kiadott penzumot, a répát is elkészítem ma. A gyerekeim reggelente kapják meg az új darabokat, ma is nagyra kerekedtek az álmos szemek...

.. ráakadt egy iciri-piciri kis tökre..

A mai Kis mesterek foglalkozáson papírtököket készítettünk a nagycsoportosaimmal.
Sok ragasztás, némi rajzolás, krepp papír formázása, hajtogatása, vágás ollóval- ezeket a nem is olyan könnyű feladatokat végezték el a gyerekek. Mindannyiunk türelmét tette próbára a stiftes ragasztó- amiből már éppen vagy a negyedik típust próbálom ki. Vajon miért van az, hogy a papírost nem, de minden egyéb tárgyat tapaszt?
Akinek van valami tuti márkája, szívesen fogadom a javaslatokat.

A feladat forrása: Crayola

Kis mesterek

Betöltendő funkcióim száma eggyel növekedett. Részben utaltam rá, hogy egy viszonylag új területre tévedtem. Már májusban megfogalmazódott az igény és a lehetőség, hogy középső- és nagycsoportos gyerekek részére kreatív, kézműves foglalkozást tartsak. Ha úgy tetszik, alapítottam magamnak egy félállást.
Május óta szerkesztem a tematikát, a nyár a különböző technikák tesztelésével telt. Ha hozzánk jöttek vendégségbe a korosztálynak megfelelő gyerekek, nem úszhatták meg a szöszmötölést és ez alól a saját csemetéim sem jelenthettek kivételt. Szerencsére ezek a próbálkozások sorra kellemes időtöltésnek bizonyultak számunkra, bár kétségtelen, hogy jó néhány kreálmány nem ment át a zsűrizésen. Az eltelt idő alatt sokszor át kellett fésülnöm az elképzeléseket.
Szeptemberben összeálltak a csoportok és immár második hete elindultak a Kis mesterek névre keresztelt foglalkozások. Közel 50 gyerkőc ízlésvilágát, kézügyességét és hatalmas fogékonyságát próbálom keretek közé terelni. Csupa pozitív élményről számolhatok be eddig és már most látszik, hogy folyamatos, kölcsönös tapasztalatcserére számíthatok a gyerekekkel. Terveimmel ellentétben a fényképezésre már se idő, sem energia nem igen marad, de ha sikerül, mindenképpen meg fogom itt osztani.

Ezúttal frottázs (ld. "dörzsölés") technikát használtunk leveleken és ezt variáltuk egy kerek egész kompozícióba. A gyerekek több területen is meg tudták mutatni a jártasságukat: zsírkrétával satíroztak, vágtak, ragasztottak, majd saját fantáziájukat használva kiegészítették a rajzot. Tipp: a satírozást vagy párban végezzék (egyik gyermek szorítja le a papírt, másik satíroz, vagy a lapra rögzítve színezzék át) Az elkészült műveket az idén betöltött 5 évesek készítették. Ugye milyen szépek?

Színek, színek...

Színes viaszkrétákat gyártottam. Alig bírtam abbahagyni, annyira belejöttem, de hát azért a teljes készletünket nem kívántam felszámolni.
Nem volt teljesen öncélú az olvasztgatás, hamarosan apró gyerekkezek használják a zsírkréta-korongokat, hogy szebbnél-szebb képeket alkossanak. Erről az én új utamról szólók majd bővebben is.