Borotvahabos festés gyerekekkel

A Kis Mesterek foglalkozáson történtekről itt olvashattok bővebben.

Madárijesztők

Krilov "A szamár és a kertész" című meséjének tanulsága, hogy bizony jobb inkább szakértőre bízni a kertben garázdálkodó madarak elűzését.

Madárijesztőket készítettünk, és őszi levélnyomatokkal díszített diorámába helyeztük őket.

A gyerkőcök nagyon élvezték a nyomdázást, amit - Valerie egyszerű és nagyszerű ötlete után - összenyomott papírgurigák festékbe mártogatásával kiviteleztünk.

A madárijesztők szintén gurigákból vannak, mozgó szemet kaptak, muffinpapír kalapot, hajuknak gyapjút, kezüknek falapocot. 

 Még maradt arra is idő, hogy őszi fáról is készítsünk képet szintén a guris nyomatok segítségével.

Ajánlott mese: Krilov - A szamár és a kertész
zene: Gryllus Vilmos - Kóc, kóc
vers: Madárijesztő
eredeti ötlet: itt

Az utolsó hét

A héten zajlottak az évet záró Kis mesterek foglalkozások.

A jövő év bizonytalan, kicsit ezért is mondtam meghatódottan a gyerekeknek, hogy utolsó alkalommal találkozunk. Azt, hogy csak nyári szünetet tartunk vagy végleg búcsúzunk, még nem lehet tudni. Viszont nem csak olyan híreim vannak, ami borongós hangulatra hangol, terjeszkedésről is beszámolhatok. Erről hamarosan részletekkel is szolgálok.

Óvónéni blogján láttam az anyák napi ajándékok között az alap ötletet.

Zsenília drótból hajtogattunk virágokat. Mivel szinte én már semmit nem dobok ki, illetve már úgy vásárolok, volt egy csomó, apró méretű üvegem, ami a váza funkcióját töltötte be ezúttal. Az üvegekbe darabokra vágott szivacs került és némi  kék rafia a vizes hatás kedvéért.

A virágok közepe lyukas fagolyó, amibe könnyen fűzték bele a drótokat. Nem okozott gondot a gyerekek számára, hogy a szirmok visszahajtása után ismét beillesszék a  drótvégeket. Ezután még filctollal kiszínezték a porzó részt. Volt, aki szemet, mosolygó szájat rajzolt a virágjának. Igazán vidám, derűs alkotások születtek.

Az üvegeket színes papírvirágokkal díszítették.

 Voltak kisebb (6-7 cm-es) zseníliadrót darabkáink, ebből golyó nélkül készültek virágok. A drótot csepp alakúra hajlítottuk, ebből lettek a szirmok, majd egy hosszú zöld dróttal összefogtuk.

A közeljövőben a foglalkozásokról már nem hozok ötleteket, de júniusban hírt adok a táborokról, valamint házi barkácsolásainkról.

Ezeket az alkotásokat még mindenképpen meg szeretném mutatni, hiszen minek is örülhetne legjobban egy "kreatív néni", mint én? Így búcsúzott két kislány az egyik csoportomban. Papírvirág és papírtányérok díszítve.

Még van idő...

...anyák napjára készülni.... és most itt a Kis mesterek anyukái ne olvassák tovább!!
Egy ötlet, aminek kedves végtermékeit is meg tudom osztani. Saját magamnak is jócskán okoztam házi feladatot, mert a végső összeállítás és az illő csomagolás rám maradt. De nem bánom, egyszer van egy évben anyák napja, nem igaz?

A képkeret jelen esetben 6 darab nyelvlapocka összeragasztásából áll össze, ennek variációs és számbéli lehetőségei végtelenek.
A gyerekek festették ki és szívecskés nyomdával (dekorgumit kupakra ragasztva) díszítették. Ezután megkértem őket, hogy anyáról rajzoljanak egy portrét (rajzelemzők előnyben:-)) és még mellé virágokat, napocskát, pillangót vagy amit kedvesnek tartanak (van, aki űrlényt...)
Mivel a keretek száradtak pár órát, még annyi dolgom akadt, hogy kivágtam a gyerekek rajzait és felragasztottam. Az akasztó zsenília drót. Igazán jó szolgálatot tett a ragasztópisztolyom.
A lelkükre kötöttem, hogy csak vasárnap adhatják oda anyának.

A prototípust Anna készítette... virágkoszorút kaptam :-))

Bámul mint birka - Kis mesterek foglalkozás

Fércjutka olasz újságban talált ötletét vittem a nagyérdemű elé ma. Hangolódunk a Húsvétra.

Annyiban variáltam, hogy én dupla kartont használtam egy bárányhoz, így stabilan, négy lábon megállnak, valamint az én formám egy kicsit gömbölydedebb. Erre került a báránybunda. Mérlegre tettem az egy birkához szükséges fonalmennyiséget (nem irreleváns 50-60 gyerek anyagszükségletének felmérése:-), nekem 4-5 gramm jött ki/db. Megállapítható, hogy a lányok sokkal ügyesebben bánnak a fonallal, de a fiúk is lelkesen tekertek.

Papírkosarat is hajtogattunk- volna! Kicsit elszámítottam magam, középsőseimnek túl magas volt a léc. Szinte mindegyikükkel egyenként kellett leülnöm és besegítenem. No majd a nagyok!

Készítettem még egy variációt igazi báránybekecs felhasználásával is. Ehhez egy kevés gyapjú szükséges és minimális fonal a rátekeréshez. Kinek-kinek ízlése és alapanyaga szerint, de nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető.

Tavaszi kísérletezés

Jónéhány kísérlet B. K. V. szintre azaz, a "blogot kerüld el vele" kategóriába került. Ez a jelenlegi egy kicsit hatéreset.

Dekorációs húsvéti tojások (jéé, tényleg már a Húsvétról írok?) egyik készítési módja, ha kis méretre felfújt lufik köré, tapétaragasztóval átitatott cérnát, zsinórt tekergetsz körbe, körbe. Miután megszáradt, a lufit ki lehet húzni alóla és megmarad a légies zsinórtojás, amit fel lehet függeszteni, kosárba tenni.
No gondoltam, ennek alapján kicsit kísérletezek, Boldival lábadozunk, ezért ő volt a tesztalany.
Folpackra virágformát készítettem a tapétaragasztóba áztatott hímzőcérnákból, de kenderzsinórral is próbálkoztam. Ez utóbbi nem nagyon akart ott maradni, ahová tettem, túl merevnek bizonyult. Kicsi fiamnak a folpack alá raktam egy A4 lapot, amire felrajzoltam a virágot, így könnyebben pakolgatta a számára túl ragacsos cérnákat. Fel is adta egy idő után.

Egy éjszaka száradás után a virág már magától megáll és lehet vele díszíteni ezt-azt.
Van egy hibázási lehetőség, miszerint a cérnákról le kell húzni a felesleges ragasztót, mert egyébként száradás után elég lepiszkálgatni, nem mutat jól.

Vetettem, palántáztam és tessék, már virágzik is :-)

Hurkapálcikára tekertem fel a napocska sugarait

Medvék- Kis mesterek foglalkozás

Két csoportom is kirándul a héten Veresegyházára a medveparkba. Adott volt tehát a téma, viszont elég nehezen ötlöttem ki a mintadarabot. Végül szépen összeállt a fejemben, hogy mit is készítsünk.
Hozzávalók: barna selyempapír (vagy többrétegű szalvéta is lehet)
kétoldalú karton, barna zseníliadrót, szemek, ragasztó, hurkapálcika, barna tempera festék, filc

A két méretben 4 réteg selyempapírt harmonikára hajtogattunk, középen dróttal fogtuk össze (ehhez szükséges a felnőtt segítség), a lapokat egyenként szétbontottuk, mintha virágot akarnánk készíteni. Ez volt a gyerekekkezek számára a legbonyolultabb feladat. A papírpuffancsokat felragasztottuk a mackósablonra a fejénél és a pocakjánál.
A zseníliadrótból orrot formáztunk, a szemekkel együtt felkerültek a pofira. Mancsok, talpak festése után már csak a hurkapálcikára kellet feltűzni őket és elkészültek a morcos és vidám mackó bábok.

Malacunk van- Kis mesterek foglalkozás

Ilyen csapattal megerősítve bizonyára nem kerül el minket a szerencse az idén.
Az újévet ezekkel a malacos ceruzatartókkal köszöntöttük.
A nagycsoportosok a nagyobb elemeket maguk vágták ki, a középsősöknek előre elkészítettem a formákat. Festettünk ragasztottunk, mozgó szemeket, kunkori farkincát kaptak.
Igen mulatságosnak bizonyult, hogy a gyerekek más-más karaktereket hoznak létre csupán a fülek vagy a szemek áthelyezésével. Még arra is maradt idő, hogy kitaláljuk egyik-másik malacpofa háttértörténetét.

Havas dioráma

Még korábban készítettük ezeket a téli erdőket, dombokat idéző diorámákat. Akkor azzal a jelmondattal indult a foglalkozás, hogy csalogassuk elő a havat.
Dekorgumiból kreáltam egy-két fa mintát, ezekkel nyomdázhattak a gyerekek, majd kiegészítették a képet saját elképzelésük szerint. Színeztek ragasztottak. Akkor még a sík papírra dolgoztak. Ezután segítettem nekik térbelivé tenni a képet. Utolsó lépésként a kis tobozt helyezték bele az alkotásba. Nagyon szépek, mutatósak lettek. Lesz olyan csoport, ahol januárban fogjuk megidézni a telet. Bíztatok mindenkit!

Szolgálati közlemény:

Mivel holnap a számítógépemet egy informatikus gondjaira bízom, valamint pénteken el is utazunk a másik otthonunkba, a bejegyzések írása szünetel. Nem tudom mikor, honnan fogok Internet közelébe jutni és az sem kizárt, hogy nem is akarok majd. Szeretném kiélvezni az ünnepeket, számomra fontos a Karácsony.
Mindenkinek kívánok felhőtlen készülődést!

Csillogó-villogó mécsestartó

A mai csoportomnak bizony idén már az utolsó foglalkozást tartottam.
Mécsestartó készítettünk karácsonyi ajándékként. A parafa dugó darabkákat ragasztották fel egy dekorkarton háromszögre, majd az egészet jóóól megszórták csillámporral. A teamécses is így járt: miután beragasztózták csak úgy hullott a száz és száz fényes szem.
Mivel ezúttal döntő szempont volt, hogy a mű épségben haza is érjen, ragasztópisztollyal a fa törzsét és a mécsest az alsó lapra én ragasztottam fel. (Erre a célra egyéb körülmények között a hobbiragasztó is megfelel.)
Becsomagoltuk és majd otthon eldöntik, hogy mikor bontják ki a meglepetést.

Mivel fotózni megint nem maradt időm és kapacitásom, a képen a fiam munkája látható, az ő mécsestartója majd a nagymamánál landol.

A gyerekek tőlem is kaptak apró ajándékot, nemsokára mutatom.

Angyalok bevetésre készen - kézműves foglalkozás

A heti foglalkozások témáját már az adventhez kapcsoltam. Koszorún üldögélő angyalkát készítettünk két variációban.

Az első egy parafa testű angyal, krepp papíros koszorún. Előnye, hogy a dugó alján ejtett bevágásnak köszönhetően két funkciós: ha akarjuk a díszként működik, ha akarjuk, le lehet venni játszani.

A másik esetben színes gyapjúba öltöztettük a papír alapokat, így kaptunk kellemes kompozíciókat.
Sok előkészítést kívánt részemről mindkét verzió, mivel sokféle alapanyagot egyesítenek a feladatok. Nem ez az eddigi favorit projektem, de mivel a végén az ovisok örömmel vitték haza a kreációkat, én is elégedettséget érzek.
Valószínűleg a gyapjú képet megcsinálom itthonra - ha lehet ilyet mondani- felnőtt felfogásban.