Elkészültem a saját szeletkémmel Colette által kezdeményezett barátság takaróhoz .
Eredetileg sokkal bonyolultabb minta volt a fejemben, de aztán amint szembesültem a 15x15 cm adta lehetőségekkel, többször módosítottam. Azt is kár lenne tagadni, hogy a varrótudományom kezdetleges mivolta is korlátokat állított elém. Még soha nem készítettem ilyen darabkát, a patchwork, quilt műfajjal nem igen ismerkedtem eddig, de annyira vonzó volt a kihívás, hogy nekiláttam.
Nem tudom, hetek, hónapok múlva is ilyen büszke leszek-e a kreálmányomra, de most, hogy végeztem vele elégedetten dőltem hátra.
Technikának a tűnemezelést választottam, a megadott színek pedig már az őszt juttatták eszembe. Az ékszereimben is előszeretettel használok leveleket, szirmokat, virágokat, így hát összességében jellemez engem ez a motívum. A nemez, a filc is már egy jó ideje a szívem csücske.
Bevallom, mikor utolsóként a 11 karakterből álló blogvilági nevemet próbáltam kézzel beöltögetni a blokkba, hát akkor bizony elgondolkodtam, mi keresnivalóm is van a nagyok közt. Soha nem voltam tehetséges a hímzőnő és géppel sem próbáltam még.
Az ékszerekben van egy névjel, amivel minden készítő kötelezően ellátja a munkáit. Nekem ovális keretben B és K egymás tetején pihenget, pár pillanat kérdése, amikor egy kalapács és egy beütő szerszám segítségével az ékszerbe kerül a néhány milliméteres jel. Hát, kedves olvasó, az sokkal, de sokkal egyszerűbb művelet, mint a névvarrás.
(Cikk-cakkal beszegtem a szélét, ez lehet, hogy nagy hiba volt az összeillesztés miatt...?)
