Ügyes vagy, anya! - Megyeri Annamária

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás is fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket jelenlegi állomáshelyükre. Kérlek, fogadjátok szeretettel ezúttal Megyeri Annamáriát.

Mackó csoport. Ez talán neked, kedves olvasó nem sokat mond. Ancsa viszont  rögtön tudná, hogy melyik óvodai szobába keressük a gyerekeinket. Középső lánykája és Boldizsár fiam egyazon csoportban végzik napi teendőiket. 

Folyamatosan látom őt különböző élethelyzetekben, amikben egy biztos tényező mindig akad: minimum egy, de általában három csillogó szemű kislány veszi körül. Nem volt tehát kérdés, őt is szeretném meginvitálni ide.

- Kérlek, mesélj a gyermekeidről. A születésük előtt mivel foglalkoztál?

- Három pici lányom van. 6, 4 és 1 évesek. Próbálok minél több érdekes dolgot mutatni és tanítani nekik, amíg fogékonyak és érdeklődők.
Kertes házban lakunk körbevéve sok állattal és növénnyel. Számomra nagyon fontos, hogy megtanuljanak tudatosan együtt élni a környezetükkel, a természettel. Megtanulják, hogyan kell gondoskodni, felelősséget vállalni, és erre pont megfelel pár cica, nyuszi, tengerimalac, meg egy törpe veteményes a játszótér végében.
Végzettségem szerint rajztanár vagyok, meg dekoratőr, kirakatrendező így természetes, hogy a gyerekekkel folyton alkotunk, kreálunk. A kicsi miatt még elég nehéz igazán belemerülni egy-egy alkotási folyamatba, de már nagyon várom, amikor egész nap csak bütykölünk, meg festünk. Mi is ezt csináltuk, amikor kicsik voltunk (anyukám is rajztanár).
Amikor megszületett a nagyobbik lányom, még javában Szegedre jártam a főiskolára, nappali tagozatra, így születésük előtt, után még tanultam. Már a főiskola előtt is kis alkotásaimmal kerestem magamnak plusz pénzt, ezért tulajdonképpen most ugyanazt teszem, csak most napközben a gyerekek foglalnak le, akkor meg a tanulás.
3 éve elkezdtem dolgozni kerttervezőként. Autodidakta módon tanultam bele a szakmába. Segített az is, hogy akkoriban, amikor elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, szüleimnek volt egy kertészete és ők is tervezőként dolgoztak. Ha nagyobbak lesznek a lányok és kicsit kötetlenebbül tudok majd dolgozni, újra, teljes erővel belevetem magam a tervezésbe, mert igen szép sikerek értek már ezzel kapcsolatosan. Mivel egy-egy ilyen munka teljes embert kíván, jelenleg ez csak 2-3 év múlva fog bekövetkezni.
Addig is marad az itthoni, esti bütykölgetés meg az a pár tervező munka, amit nem tudok visszautasítani. Meg persze - és ez a legfontosabb - a gyerekek.

- Egy kert meg tud felelni három apróság elvárásainak és a növényeit óvó kertésznek egyaránt? A Te kertedben össze tudtad hangolni a kettőt?
- Mindig sok gyereket, nagy kertet, szép földszintes házat szerettem volna. Így aztán nem is fordult meg a fejemben olyan soha, hogy valami olyat akarjak, ami ebbe a képbe nem fér bele. Úgy van minden kialakítva a kertben, hogy ott a legotthonosabban érezze magát egy kisgyerek. Sokan mondják is, hogy egy nagy játszóház vagyunk és ezt én imádom. Pont ez volt a célom. A szép kert és a gyerek egyáltalán nem összeegyeztethetetlen egymással. Megtanítom nekik csodálni a növényeket és így ők maguk is akarnak rájuk vigyázni. Persze mindig vetek olyan egynyári virágokat, amiket egész évszakban szedhetnek. Megmutatom nekik, miket óvjanak nagyon, mik kevésbé érzékenyek, miket "főzhetnek" meg a kis kinti konyhájukban.
Álmaim netovábbja azért még várat magára. Igazán álmaim kertjét itt nem tudnám létrehozni, ezért sokszor gondolok arra, hogy mi lenne, ha megkeresnénk Azt a helyet és megvennénk.... Nagy telket szeretnék, ahol több kis részre lehetne osztani a teret (ez most is így van, csak az a zavaró, hogy a ház a kert közepén van és nincs egy nagyobb összefüggő terület). Igazi zegzugos, vadregényes kertre vágyom, ahol még kecskét meg tyúkot is lehet tartani (ez a másik álmom), na és csörgedezzen egy kis patak a kert aljában, meg ki lehessen ugrani bicajozni egyet a csendes utcácskába. Persze egy nagy kert rengeteg munkával jár és mindent egymagam csinálok, így a férjem sokszor mondja, hogy ennél csak kisebb kertre vágyakozzak, mert gyakran ezt sem bírom.:).De nekem ez a terápiám....Van hogy este,amikor lefeküdtek a lányok és egész nap nem jutottam a növényeimhez, kimegyek fejlámpával és bogarászok a sötétben.

- Mondanál valamit a kis alkotásaidról meg az esti bütykölgetéseidről?
- A lányaim inspirálnak és kritizálnak. Ha készítek valami egészen új dolgot este, kiteszem az asztalra, hogy reggel egyből meglássák. Ha tetszik nekik és azonnal a kincses polcukra teszik, egyből tudom, hogy kezdhetek is bele a gyártásába, mert sikeres lesz a termék. Elsősorban filcből készült kiegészítőket, ékszereket varrok, most készül egy új kis kollekció a pöttyösség jegyében. Ezeket első sorban gyerekeknek szánom, de (főleg az újabb ékszereket) bohókásabb felnőttek is viselhetik. A másik irány, ami mostanában igazán fellelkesített, a kitűző készítés. Hozzájutottam ugyanis egy préshez. Ezekhez saját grafikáimat használom fel, amik szintén a gyermeki mesés világhoz kapcsolhatók leginkább. Babákat, játékokat is szívesen varrogatok.

  - Úgy tudom, ezeket a csinos apróságokat elkezdted árulni is. Milyen lehetőségeid vannak?

- Elkezdtem árulni a dolgaimat, mert egyébként ennyi mindent nem tudnának a lányaim hordani:) .Ez persze nem igaz, de még 2 évig biztosan itthon vagyok és addig is szeretnék dolgozgatni. Utána is főállású anya leszek, így szabadon tudok majd vállalkozni. Amikor elkészült a weblapom, pont egy olyan periódusban voltam, hogy jobban jutott időm az alkotásaimra. Ez sajnos nagyon hamar véget ért, mindig beteg valaki, vagy a házon, kerten is nagyon sok munka van. Amióta szépen süt a Nap a lányokat is hamarabb, már ebéd után elhozom az oviból, ne az ágyban fetrengve töltsék a legszebb napsütéses órákat (mivel egyik sem alszik). Azt hiszem, a jólmenő vállalkozóknak kicsit több idejük van arra, hogy menedzseljék azt, amit el is tudnak készíteni. Általában mindennek csak a mintadarab utáni első, eladásra szánt példánya tud elkészülni (a koronákat kivéve). Árulok a webshopomon, a Meskán. Gondolkozom, hogy megkeresek pár viszonteladót, de még elég friss a dolog, most kezd még csak beindulni. Sok érdeklődő volt, amikor elkezdtem, remélem az érdeklődés csak egyre nő majd. Azt hiszem, hogy ha már a kertekkel is tudok foglalkozni (ez szabadidő kérdése) ismét visszaszorulnak az éjszakai varrogatások, rajzolgatások a tervezés mögé. Az az elsődleges szerelem.

- Talán álmaid háza és kertje egy falusi környezetben jobban fellelhető, mégis most Szentendréről kérdeznélek. Mindig is itt éltél? Milyen városnak tartod?
- Igen, álmaim házát mindig is egy kisváros szélén vagy egy faluban képzeltem el. Szentendre nagyon szép, szeretem, csak mi pont azon a részen lakunk, ahol a madárcsiripelést megzavarja a motor zúgása, és azt nagyon nem kedvelem. Gyuláról származom, szüleim és nagypapám még most is ott élnek. Gyerekkori, iskolás és főiskolás barátaim nincsenek a közelemben, ezért meglehetősen nehéz velük a kapcsolatot tartani (irigylem azokat, akik most sem laknak messze a szülővárosuktól). Persze vannak itt is nagyon jó barátaim. Az időbeosztás miatt, főleg sokgyerekes családanyák, ők megértik, ha egy találkozót 2-3 hétig is elhúzok, vagy hogy ha elmegyek, de 10 perc múlva már rohannom kell a gyerekekhez (ez mostanában így volt). Férjem apai ágon őslakos  Szentendreinek számít, egy család tulajdonában álló telket kaptunk meg annak idején ,hogy építsünk rá, hiszen az első pocaklakó egyértelműen saját otthont kívánt . Így én megkaptam Szentendrét,nem választottam.(persze nem bánom)A gyerekek nagyon szeretik ezt a várost, itt vannak a barátaik, a kert, a hegyek, meg a Skanzen. Nekem talán nyáron túl sok a turista, télen meg túl kevés a program. Az egyik barátnőm most készül beindítani egy gyerekházat, amihez végre talált támogatót és helyszínt is. Remélem sikerül egy még jobb szentendrei gyerek-szülő közösséget kialakítani a Ház segítségével.

- Köszönöm a beszélgetést. A jól körvonalazott terveidhez kívánok egyre több időt és töretlen lelkesedést,… no meg elég napfényt a kertbe!

Blog: http://rozibogyo.blogspot.com
Webshop:    http://www.rosehip.hu
Meska boltja

Ügyes vagy, anya! - Panyi Zsuzsi

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás is fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket jelenlegi állomáshelyükre. Ma Panyi Zsuzsi iparművész, üveg designer életébe kukkanthatunk be.

Zsuzsival a közös nevezőnket az ékszerek világában fogalmazzuk meg leginkább. Érdekes módon nem Szentendrén, hanem Budapesten a Wamp-on találkoztunk először. Akkoriban éppen az a terve foglalkoztatta, hogy rogyasztott üvegei megérdemelnék már a nemesfémet is. Ezüst ékszerkollekciója az én fémjelemet viseli magán.

- Kérlek, mesélj a gyermekeidről. A születésük előtt mivel foglalkoztál? Akkoriban azt tervezted, hogy ugyanezt a munkát folytatod később?

- 3 gyermekem van, a fiam 9, a lányaim 6.5 illetve 3 évesek. Mindegyik már jár valahova, így én reggel 9 és délután 4 közt, valamint este dolgozom, a fennmaradó időt próbálom velük tölteni.

Mielőtt ők megszülettek végzettségemnek megfelelően építészként dolgoztam egy keveset. Azt gondoltam, ezt majd remekül lehet mellettük is csinálni, de nem így történt. Két gyerekkel még terveztem kisebb családi házakat, de a határidőket és a technológiák egyre gyorsabb változását már nem bírtam. Nem tudtam olyan minőséget kiadni a kezemből, amit elvárok magamtól. Ezért váltottam léptéket!

- Úgy érzed sikerült a léptékváltás? Tapasztalatom szerint egy vállalkozó sokszor saját cégének válik első számú rabszolgájává. Üveg ékszereket készítesz, de sok más feladatot is te látsz el, hogyan szervezed ezeket össze?

- Az első két év nagyon nehéz volt, hiszen magam csináltam mindent. Mikor egy éves lett a cég, akkor azt éreztem egy perc szabadidőm sincs és ezt írtam a blogomra:
"Számomra az ideális eset talán az, ha lenne mögöttem két teljes stáb. Egy a háztartásra egy pedig a céges dolgokra. Külön marketingessel, jogásszal, egy web designerrel és egy web szerkesztővel, no meg egy általános profi titkárnővel. Azonban hogy a tényeknél maradjak, most 2009-et írunk és Magyarországon vagyunk…"
Mire a cég két éves lett, a titkárnő kivételével minden álmom valóra vált. Van könyvelőm, marketingesem, grafikusom, programozóm és egy jogászom. Alapvetően továbbra is foglalkozok szinte mindennel, hiszen koordinálni kell a feladatokat, de azokat a dolgokat, amit egy szakember jobban és gyorsabban meg tud csinálni, már kiadok! Így azért sokkal kényelmesebb a munka. Ugyanez az elv működik a családon belül is. A takarításhoz van segítségem és a férjem is beszáll a házimunkába. A főzést és a gyereknevelést viszont a saját kezemben tartom!
Minden hétre egy kis papírfecnire felírok minden feladatot és ezt egy 5 oszlopos parafatáblára szúrom. Ha kell, akkor hét közben módosítok. Ezzel a módszerrel nagyon jól lehet haladni. (a módszerről részletesen a mákgubó weboldalon olvashatsz.)

- Tudom, hogy a pozitív diszkrimináció szellemében, egy adott megbízásra vagy együttműködésre szívesen választasz hozzád hasonló, vállalkozó nőket. Megindokolnád?
- Azt gondolom, hogy minden vállalkozásnak és embernek van felelőssége a másik emberért és a társadalomért. Véleményem szerint kiemelten igaz ez a női vállalkozásokra, hiszen nekik különösen szép misszió az, ha egymásra figyelnek. Az én társadalmi felelősségvállalásom azt jelenti, hogy két alapítványt támogat a cégem havi rendszerességgel és ahol van választási lehetőségem, mindig női és kisvállalkozó partnereket keresek. Én nem írok le valakit azért, ha babát szült és elfogadom, ha ezért lassabb ütemben halad. Jelenleg a cég marketingese és jogásza is otthon van az alig egy hónapos babájukkal, de ez nálam nem ok egy jó partner lecserélésére!

- Az üveg ékszereid egyre hangsúlyosabb szerephez jutnak a magyar divat palettáján? Melyik a kedvenc munkafázisod? Hogyan készül el egy adott ékszer?
- Valóban az ékszereim egyre több helyen felbukkannak és ez jó érzéssel tölt el. A legérdekesebb rész, amikor kiválasztom a színeket. Ebben rengeteg kreativitásra van szükség. Van, amikor leülök és nézegetem az üvegeket, de van, amikor meglátok egy ruhát vagy egy belső teret és megfogalmazódik bennem, hogy ezek, vagy hasonló színek egy gyűrűben is jól mutatnának és megcsinálom. A gyártás érdekes módon, az egész munkafolyamatból az egyetlen megtanulható rész. Az üveg ékszer készítése, nem más, mint a sík üvegeknek a terveknek megfelelő vágása, majd ragasztása, ezután speciális üveg rogyasztó kemencébe helyezése. Én a forró üveggel nem érintkezem. A kemence kinyitása pedig mindig izgalmas rész. Különösen azért, mert az üveg olyan, mint a piskóta: sütés közben nem szabad a kemencét nyitogatni!

- Feltételezem, a gyerekeid tisztában vannak azzal, hogy mit dolgozol? Érdekli őket, véleményezik?
- A nagyfiút nem annyira érdekli, csak akkor, ha repülőt csinálunk maradék üvegekből. A középső bebiztosított, hogy ha meghalok, akkor ő tovább készíti az ékszereket. A kicsi szerint anya munkája, hogy számítógépezik.

- A maradék szabadidődre, milyen feltöltő tevékenységeket tartogatsz?
- Most még nincs sok szabadidőm, de azt a gyerekeimmel családdal és egy kevés alvással töltöm. Most gondolom, sokan azt mondják, milyen rossz nekem. Nem így van, szeretem ezt a munkát minden részletével együtt, nem fáraszt el. A családtól a munka kapcsol ki, a munka után a család. Pillanatnyilag másra nem is figyelek.

- Mióta élsz Szentendrén? Megtalálod itt a helyedet?
- Szeretek ebben a kisvárosi környezetben élni, azt hiszem, már nem tudnám Budapestet befogadni, pedig ott nőttem fel. Szentendrének atmoszférája van, hiszen mégis csak egy művészváros! Szeretem a fesztiválokat, a Szentendrei Nyár színházi előadásait, a Dunát, a finom éttermeket, meg Jani bácsit a Főtéren! (szerk. Bubla János, fiákeres) Szeretem benne, hogy ismerős arcok jönnek szembe az utcán, hogy megismer a postáskisasszony (OK, törzsvendég vagyok!) Szeretem, hogy gyalog (értsd: bármilyen motoros eszköz nélkül) is el lehet jutni boltba, iskolába. Rengeteg barátunk él itt és én szeretek itt élni!

- Én is nagyon hasonlóan érzek, köszönöm, hogy megosztottad a fentieket velünk.


Elérhetőségei: 
honlap - http://www.panyizsuzsi.hu
Facebook rajongói oldal

Zsuzsi 10-es sorszámmal elindult az Év Anyavállalata választáson.Ha szeretnétek Zsuzsira szavazni, akkor itt tudjátok megtenni.

Ügyes vagy, anya! - Pásztohy Panka

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket jelenlegi állomáshelyükre. Kérlek, fogadjátok szeretettel ezúttal Pásztohy Pankát.

Ha úgy veszem, a gyerekeimnek köszönhetem, hogy megismertem őt. Először a Csiribí és Panka könyvek oldalairól köszöntek vissza a vidám illusztrációi, majd miután megtudtam, hogy egy városban élünk, felkértem a gyerekszoba dekorálására. Azóta is ott repkednek, futkároznak a falakon jól ismert figurái.

– Kérlek, mesélj a gyermekedről. A születése előtt mivel foglalkoztál? Akkoriban azt tervezted, hogy ugyanezt a tevékenységet folytatod később?
- Lili 8 és fél éves, nagyon kreatív, sokoldalú kislány. Nagyon egy húron pendülünk. Igyekszünk nem visszafogni. Azért hegedül, mert szeret hegedülni, azért tanul angolul, mert szereti az angolt, azért vezet blogot, egyszerre kettőt is, mert érdekli. Az egyik a The Word According to Lili (Lili szerint a világ). Angol nyelvű, mivel olvasói javarészt külföldiekből tevődnek össze. Kedvence az Illustration Friday feladatainak interpretálása, amit tőlem lesett el, de már jóval lelkesebben készül hétről-hétre mint én. Ez a blog főleg saját magáról szól, arról, amit a világból lát, ahogy a világot látja nyolc évesen. Mindezt elsősorban a rajz eszközeivel bemutatva.
Másik blogja a Lili fotói. Ide – mint a címe is sugallja – az általa készített fényképeket tölti fel. Hihetetlenül érdekes látni, egy gyerek mit vesz észre, milyen apró részletekre figyel fel a természetből. A napokban vettük észre, hogy e blogja alapján a szentendre.lap.hu-n a helyi képzőművészek között jegyzik! 

Az Iparművészeti Egyetemen a negyedik évet alig kezdem el, mikor 2001. szeptemberének végén megszületett Lili. Halasztani nem akartam, egyéni tanrend mellett folytattam az iskolát,  erre a tanévre visszaköltöztünk a szüleimhez Kaposvárra. Az első félévben egyedül, majd később Lilivel ingáztam, vonatoztam az egyetem és Kaposvár között. A rákövetkező szemeszterben aztán kaptunk egy „átmeneti” szobát az egyetem Zugligeti úti kollégiumában. Szemben volt a bölcsőde, gyönyörű volt a környezet, jó a levegő, csak a kollégiumi szoba volt kicsit szűkös. Férjem, aki akkor Pécsen járt a jogi karra, halasztott, felköltözött hozzánk és a lehető legtöbb dolgot átvállalta a babával kapcsolatban, hogy én el tudjam készíteni a diploma-filmemet. Sajnos az Iparon nem volt külön családoknak fenntartott szoba, így havonta cuccoltunk egyikből a másikba. Ezzel együtt életem eddigi legszebb évei voltak ezek, és cseppet sem bánom, hogy fiatalon vágtam bele az anyaságba.
Animáció szakon diplomáztam. Ez egy olyan hivatás, amely mellett a családra is koncentrálni nagyon nehéz. Az egyetem után elhelyezkedhettem volna a „szakmában”, hívtak több, nagyobb projektbe is, de a 12-14 órás munkaidőt Lili mellett nem akartam vállalni. Így elkezdtem magazinoknak illusztrálni, majd jöttek a könyvek egymás után, szebbnél szebb feladatok. A filmek azóta is itt vannak a fejemben, és bízom benne, hogy lesz még alkalmam megalkotni őket.
- Azt mondod, jöttek a könyvek egymás után. Szerencse volt ez vagy tudatos keresés?
- Nyilván a szerencse is közrejátszott, de nekem is sokat kellett érte tenni. Az első magazinos illusztrációs munkáimat például az akkor még havonta megjelenő Fitt Mamának készítettem.
Terhességem alatt gyakran forgattam a magazint, és önkéntelenül is arra járt az agyam, hogy bizonyos, általam elhibázottnak tartott grafikai vagy kiadvány-szerkesztési megoldást én miként oldanék meg. Amikor aztán adódott egy üres délelőttöm, bekopogtam a portfóliómmal és az ötleteimmel a szerkesztőségbe, ők pedig azt mondták, hogy miért is ne lehetne a kiadványban több grafikai illusztráció! Bár a magazin döntően átvett anyaggal futott, nagyon sokat és szívesen rajzoltam ide.
Aztán már nem volt visszaút. Amire kezdetben csak mint alkalmi vagy átmeneti „elfoglaltságra” tekintettem, egyszerre mindennapi tevékenységgé lett. De akkor már többet és mást akartam: gyermekeknek rajzolni. Megkerestem Sándor Csillát, aki abban az időben kezdte el felépíteni a Gyermek-könyvszerzők és Illusztrátorok Szövetségét. Őt még az egyetemi évekből „ismertem”, amikor a Csodaceruza című kiadványát, melyet kis túlzással egymaga vitt és tartott (tart) életben, „hivatalból” olvastam. Csilla ajánlotta, hogy keressem meg a Minimax Magazint, mert ott szükség lenne valami „újra”. A vonaton utaztam, mikor felhívtam a főszerkesztőt. Mondtam neki, hogy rajzolnék, mire ő, hogy jó-jó, küld egy anyagot, de most le kell tennie, mert éppen gyerekei születnek. Pár nap múlva meg is érkezett a szöveg. Aztán küldött még, aztán még, aztán beszélgettünk is rajzokról, az újságról, nyitott volt az ötleteimre. Azóta is illusztrálom a magazint, és már több mint három éve saját képregény-rovatot is viszek benne, melyhez a szöveget a férjem írja.
A Minimaxban közölt munkáimra figyeltek fel a Pagonynál. Megkerestek a Panka és Csiribí első kötetének szövegével, hogy lenne-e kedvem hozzá. Persze, hogy volt! Ettől kezdve aztán jöttek az újabb és újabb felkérések. A Panka és Csiribí sorozat már négy kötetnél tart. De nem csak a Pagonynál jelennek meg munkáim. A Holnap Kiadó például az én rajzaimmal jelentette meg újra Bálint Ágnes Tündér a vonaton című klasszikus szövegét. A Nemzeti Tankönyvkiadó pedig felkért az új alsó tagozatos „Színes” tankönyvcsalád 1-2. osztályos olvasói, feladatlapjai és írásgyakorlói arculati terveinek elkészítésére és az illusztrációs anyagának elkészítésére. Ez a több éves projekt hozta meg az első igazán jelentős szakmai elismerést: a kiadvány 2008-ban Szép Magyar Könyv Díjat nyert. A PressCon Kiadónál gyermekkorom egyik kedves költőjével, Rigó Bélával dolgozhattam. Közös verses ábécés-sorozatunkból eddig három kötet jelent meg. A Móránál pedig Móricz Zsigmond négy klasszikus verséből készíthettem az utóbbi hónapokban lapozókat. De keresnek antológiákhoz is. Megjelentem az Egyszervolt és a Képek Krónikása című válogatás-kötetekben.
Külföldről is kapok megbízásokat. Nemrég adtam le három társasjáték grafikai anyagát egy francia cégnek. Ez egy nagyon izgalmas új kihívás volt. Sajnos itthon nem lesznek kaphatóak. Olyannyira kedvet kaptam hozzá, hogy azóta egy magyarországi felkérésre készítettem egy kártyás játékot is.
Persze továbbra is rendületlenül dolgozom gyermek-magazinoknak. Szívügyem a műfaj! Próbálkoztunk saját kiadvány megjelentetésével is több-kevesebb sikerrel. Ez volt a Cikk-Cakk, melyet jelenleg „szüneteltetünk”, illetve ezen a néven foglalkoztatókat, matricás albumokat jelentetünk meg barátaimmal. Sokat dolgoztam a Csibészkének is, belekezdtünk egy átfogó arculati koncepció kialakításába is, de a tulajdonos (illetve a hitelezői) félúton feladták. Dörmögő Dömötör a másik kihívás. Jelenleg ezt próbáljuk helyrepofozni.
- Melyik illusztrációidra vagy a legbüszkébb? Miért? Mivel gyötrődtél meg a leginkább?
- Legbüszkébb arra az illusztrációmra vagyok, ami a Benedek Elek-évfordulóra készült, és Lilivel közösen dolgoztunk rajta. Ez volt az első „komoly” közös munkánk, és leírhatatlan jó érzéssel tölt el, hogy elfogad partnernek. Amúgy igen kritikus, és gyakran ad szakmai tanácsokat, melyekhez igyekszem felnőni.
Legtöbbet a tankönyvekkel szenvedtem. Több száz, ezer rajzot kellett készítenem. Ráadásul ez egy kötött műfaj, rengeteg szempontnak kell megfelelni, és bizony sokszor kellett megharcolni és megalkudni pedagógiai skatulyákkal. Arról nem is beszélve, hogy valahogy az illusztrációs munkákra maradt mindig a legkevesebb idő. Mindenki más az én kontómra kért vagy utalt ki magának plusz napokat, heteket, engem viszont kötött a nyomdaindítás. Szóval stresszes munka volt.
-  Mesélj arról, milyen illusztrációkon dolgozol jelenleg?
- Jelenleg a Panka és Csiribí ötödik részén dolgozom, és tervben van két nagyobb szabású könyv illusztrálása is a Móránál. Egyelőre titok, hogy melyek ezek, annyit azért talán elárulhatok, hogy az egyik egy verses antológia, a másik pedig egy regény lesz.
Saját kiadásban megjelenő munkák is szerepelnek a terveim között. A sok megrendelés mellett azonban ezeket mindig csak tologatom. Remélem a nyár folyamán már mutatni is tudok valamit.

- Időbeosztás szerint szervezed a napjaidat és munkáid elkészítését vagy az ihlet irányít?
- Minden munkának van határideje, amit jó, ha betart az ember. Többé-kevésbé ez sikerül is. Van azért, hogy túl sokat vállalok be egyszerre, vagy inkább sokfélét, és a végére már magam is belezavarodom, kinek mit és mikorra ígértem. Aztán olyan is van, hogy időm lenne, de nem érzek rá rögtön a feladatra, vagy nehezen haladok vele, de van úgy is, hogy egyszerűen nincs rajzolós hangulatom.
Most, hogy Lili már iskolás, sokkal könnyebb beosztani az időmet.
- Tudom, hogy az állatokkal is jó barátságban vagy. Otthoni kedvenceidre is jut idő?
- Igen, az állatokat nagyon szeretem!!! Általános iskolás koromban lovagoltam, sőt kaptam egy pónilovat is a szüleimtől. Jelenleg meg kell elégednem kisebb teremtményekkel, mivel nincs lehatárolt kertünk. Így is van két nyuszink. Még tavaly húsvétkor jöttek. Van egy kis házikójuk kifutóval a kerti tavunk szomszédságában. Tartunk még két pintyet, egy megözvegyült törpehörcsögöt, három csíkos fűegeret (egyikük gazdát keres), és van egy gőténk is, aki most nagyon-nagyon beteg, keletkezett a testén egy daganat. (A kis állat a riport utáni napokban sajnos meghalt. Készítettünk egy kis papírhajót, virágok közé fektettük a picurka testet, és útjára engedtük a Dunán.) Ő két karmos békával, és három pici hallal osztja meg a medencéjét. Ezen kívül Lilinek van egy 200 literes akváriuma telis-tele hazai halakkal, amiket mi szákoztunk a Bükkös-patakból és a Dunából. Lilinek van horgászengedélye is, így sokat vagyunk a víz mellett. Még decemberben is lejártunk (bár ezek a horgászatok általában hatalmas szánkózásba torkollottak). Most éppen egy sárgarépa ültetvényről álmodozom a nyuszik részére, mert tavaly titkos alagutat ástak és kiszöktek, és ha már kint voltak, hát lerágták a zöldségeskertemet. Persze nem bántam nagyon. Mindenen megosztozunk.
- Mióta éltek Szentendrén? Megtaláltátok a helyeteket itt?
- 6 éve élünk Szentendrén. Én először nagyon nem akartam ide költözni, de így hozta az élet. Lili szempontjából ideális választás volt. Nekem még idő kell a beilleszkedéshez, még inkább érzem magam kaposvárinak. Mégiscsak ott laktam majdnem 20 évig. Szüleim és a testvérem most is Kaposváron élnek.
- Köszönöm, hogy meséltél magadról, kívánok sok örömteli rajzolnivalót és hogy minél előbb érezd magadat otthon ebben a városban is.
 

Panka blogja: Pankimanki illustration

Meska boltja 

Anyja neve: Szarvas Mici

Imádjuk minden porcikáját:

 a haja...a füle...

a pöttyei...

a kezei...

 

   a mókás cipője...

 

és ami benne van...

Mindezt összeadva egy darab Katicamanót kapunk Micitől.

Sanának nagy örömet szerzett vele, a nyúl volt a postása. Köszönjük.

Ügyes vagy, anya! - Ejjkukk

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás  is fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket eddigi életpályájuk állomáshelyére. 
Elsőként Galántai Bernadettet mutatnám be, vagy más néven Ejjkukk Dettit.

Első találkozásunk két éve egy szentendrei kézműves vásárhoz köthető, beszélgettünk alkotásról, ékszerekről. Akkoriban nekem még semmi közöm nem volt a varráshoz vagy a varrógéphez.. Tavaly megint összehozott bennünket Colette barátság takarója. Mi ketten küldtük a szentendrei blokkokat.

- Kérlek, mesélj a gyermekedről. A születése előtt mivel foglalkoztál?

- Gréta a nevéhez illően egy kisvirág: amikor napsütés van, kinyílik és illatozik, él, de amikor borús az idő bezárkózik és figyel. Általában nem játszik játékokkal, inkább rajzol, fest, gyurmázik, zenét hallgat és táncol. Nagyon szeret mozogni, ugrálni, mászni.

Az én hozzáállásom a gyerekvállaláshoz nagyon eltért a megszokottól. 21 évesen mentem férjhez, és már akkor tudtam, hogy a gyerek lesz a kitörési pont, mert addig csak vegetálni tudok, amíg nincs. Nekem nagyon nem számítottak az ilyen kérdések, hogy hol fogunk lakni, milyen autónk lesz…stb. Azt ugyan nem tudtam, hogy mi lesz a gyermek születése után, de azt tudtam, hogy mindenképpen olyasmit fogok csinálni, ami megengedi, hogy 100%-ig rá tudjak figyelni, amikor igénye van rá.

Én ugyan ruhaiparit végeztem, a könnyűipari főiskolát is elkezdtem, de valahogy nagyon nem volt nekem tetsző a „ruha-ipar”. Mivel nagyon szeretem a gyerekeket és nagyon fontosnak tartom, hogy jó és nekik való környezetben éljenek, ezért elkezdtem belsőépítészetet tanulni. És már jött is Gréta. :D

Bizonyos szinten folytatom, amit elkezdtem, mert maradt a tér és személyiség központú világnézet, de mégis más, mert közben az anyai tapasztalatszerzés specifikusabb utat mutat.

Grétával könnyű jó tapasztalatokat szerezni, mert nyitott, érdeklődő és pozitív személyisége van.

Számomra mindig érdekes kérdés lesz ez az anya-munka-gyerek-háztartás kérdés, mert szinte kizártnak tartom, hogy mindent jól csináljon az ember. Csak az a kérdés, hogy minek a rovására megy a másik. A legszomorúbb szerintem az, ha egy nő a gyermekét az állása érdekében kénytelen más felügyeletére bízni, különösen akkor, ha nem is életmentő fizetésért dolgozik.

- Beteljesülni látszik a megérzésed, miszerint fordulatot vesz az életed a gyerekvállalás után? Milyen tevékenység az, ami mellett Grétára és a férjedre is maximálisan marad figyelmed?

- Igen, teljes mértékben. Az élet minden szintjén jobban érzem magam. Jobban tudok koncentrálni, pozitívan látom a dolgokat, minden mesés, nyitott vagyok.

Én elsősorban gyerekeknek és gyermeklelkű, szépszerető felnőtt gyerekeknek varrok. Már Gréta születése előtt is varrtam, de nem szívesen. Valahogy tehernek éreztem a dolgot és nem valami jó tevékenységnek. Valószínűleg azért, mert nem az ipar szebb részét ismertem meg először.  Majd, amikor Gréta megszületett arra gondoltam, itt a jó alkalom, hogy megint gyerekruhákat készítsek. De valahogy nem akart menni.

Aztán elkezdtem készíteni egy kicsi filc faliképet, amin halak és trópusi állatok voltak. Nem lett befejezve, de annyira megszerettem, hogy rájöttem, hogy milyen jó elfoglaltság ez. Így jött, hogy falvédőket és gyerekszobába való kiegészítőket készítek. Néha nemcsak a textilekkel foglalkozom, hanem a szoba berendezésével. És újabban ismét érdekel a gyerekruha varrás, de ez még alakulóban van.

A legjobb ebben a dologban, hogy annyit vállalok, amennyit tudok. Gréta bölcsödébe jár, így napközben tudok dolgozni. Ha éppen beteg, itthon marad velem és játszunk, sütünk, zenélünk. Napi szinten én osztom be az időmet és nem kell utazással terhelni magam. Nagyjából megoldható, hogy az élet minden területén helyt álljak, és minden percet hasznosan töltsek el.  Persze egy–egy betegség alkalmával el tudok csúszni a megrendelésekkel, de az a tapasztalatom, hogy az emberek megértőek és jó szándékúak.

- Teljesen idillikusnak és jól szervezettnek tűnő helyzet. A szabad alkotás örömén túl a megélhetésedet is megtalálod a varrásban vagy ez jelenleg nem szempont?

- Azért megvoltak és megvannak a harcok. Az elején teljesen hobby szinten ment a dolog, majd egy kicsivel komolyabbá vált. Itt a férjem hetente dobta hanyatt magát, mert rengeteget költöttem anyagra. Majd feltette a nagy kérdést, hogy most akkor ez egy drága hobby, vagy inkább munka? Mondtam neki, hogy inkább a munkához áll közel, mert az időm nagy részét csak evvel töltöm el, és várok is tőle bevételt. No, ekkor kaptam egy nagyobb összeget: vehettem egy profi varrógépet, meg rengeteg anyagot. Azóta teljesen munka és szempont, hogy akkora bevétel legyen belőle, ami visszahozza  a befektetést is és a rászánt időt is.

Nehezen és néha vánszorgósan, de megy, és most már van egy modell is, ami alapján csinálom az üzleti tevékenységemet. A bevétel havi szinten kb. annyi, mintha részmunkaidőben dolgoznék, de ez természetes is, hiszen nem 8 órát dolgozom egy nap…

- Ha megakadsz kitől kérsz segítséget, véleményezést? Nem elszigetelt tevékenység otthon dolgozni?

- Általában dőlnek belőlem az ötletek, mit és hogyan csinálnék. Így az is előfordul, hogy éjjel szabok, varrok. Amikor rossz idő van és napokig nem látni ki a ködtől, akkor én is terméketlenebb vagyok. Ilyenkor jó ha a férjem összeszed és segít a jó szavaival! Ugyanakkor nem szoktam hallgatni a férjem véleményére mindig, mert van, amikor a magunk feje után kell menni, mert mi érezzük, hogy merre van az utunk. Eddig ez beválni látszik. Azt hozzá kell tennem, hogy nincs kitűzött cél a fejemben: nem akarok még saját online boltot, meg üzletet….Minden esetben, amikor ilyesmin gondolkodtam, lassabban ment az üzlet. Az a helyzet, hogy a sorsom visz előre, és jobb, ha nem avatkozok bele.

- A blogodon egyszer megosztottad a beszerzési forrásaidat. Milyen szempontok alapján vásárolsz anyagokat? Könnyen megtalálod a szükséges kellékeket?

- Az anyagvásárlás és a kellékbeszerzés nálam nagyon fontos, ha nem a legfontosabb része a munkámnak. Van olyan, hogy 1-2 napot is a gép előtt ülve anyag boltokat nézegetek és válogatok, tervezgetek. Szeretem a jól használható, de karakteres anyagokat és kiegészítőket.  Nagy általánosságban igaz, hogy inkább szeretek külföldről rendelni textileket, mert minőségibb anyagból vannak, mint az itthoni választék és olcsóbb is, még akkor is, ha elég sokat kell postaköltségként megtéríteni. Nagy szívfájdalmam, hogy bezárnak a textilipar nagyjai Magyarországon: szalag-és zsinórgyár, cérnagyár. Még ugyan pár helyen lehet felvásárolni a megmaradt készletekből, de már aranyáron. Sajnos ezen a téren is kell nyitni külföld felé.

- Szentendrén élni mit jelent számodra?
- Amikor a férjemmel azon gondolkodtunk, hogy hol szeretnénk az életünket leélni egy nyugodt helyen, olyan helyre gondoltunk, ahol hegyek vannak, szép környezet, ugyanakkor városi is. Szentendre nagyon jó választás volt, mert igazán sokat lehet művészi szempontból fejlődni, csodás természeti helyen fekszik, rengeteget lehet innen kirándulni. Mint más városokban, itt is vannak problémák, de szerintem nem az elmeneküléssel kell ezeket orvosolni, hanem jó szervezéssel és kitartással, hogy céljainkat elérhessük! Nagyon hiányzik pár dolog Szentendréből, ami remélhetőleg a jövőben pótolva lesz!

- Köszönöm szépen, hogy megosztottad a fentieket velünk, további sok sikert kívánok neked, termékeny, alkotó órákkal!

Blog: Ejjkukk dolgai
Termékek: Meska bolt

"Love and light" - Marie messzeföldről

Rátaláltam egy csodás mesevilágra. Tűnemezelt gyönyörűségek kerülnek ki Marie kezei közül. 3 éve foglalkozik ezzel a technikával, a Waldorf irányvonal mentén készíti az alkotásait. Vásárokon is értékesít, de főleg az Etsy-n árul.
Ő ezt írja: "... szeretném felmelegíteni az emberek szívét..."
Ezt a hitvallást bizonyára teljesíteni tudja, hiszen tündérei, manói, kedves figurái mosolyra hangolnak. Látogassatok el Új-Zélandra, ott most ősz van.

Visit Marie's fabolous world. She a needle felt artist, lives far away from here, in New-Zeland. She says:"...my wish is to warm peoples hearts..." Her fabolous figures make everyone to smile.

Karácsonyi adok-kapok

Szeretnék bemutatni pár ajándékot azok közül, amik az idén új otthonra leltek a családban.

Még az ősszel keresett meg Nóra (Subidújáték), hogy nem lenne-e kedvem ékszert játékra cserélni. Amúgy is támogatom a cserekereskedést és látva Nóra vidám, kötött figuráit könnyen mondtam igent. Egy ezüst medál és egy gyűrű utazott hozzá, nálunk pedig két elefánt, egy krokodil, valamint egy nyargaló szerzett örömet kis gazdáinak.

Ági figurkáival év elején ismerkedtem meg, akkor egy szentendrei vásáron együtt árultunk. Ekkor volt alkalmam először megtapizni a lényeit. Tudtam, hogy előbb-utóbb nálunk is landol majd egy figurka. Az egyik decemberi Wampon aztán szembenézett velem Ági egyik mackója, akinek nem lehetett ellenállni. Csak otthon vettem észre, hogy a kötött pulcsija alatt még egy rózsaszín szív is dobban.

Szintén karácsonyi ajándék lett Ráczkevi Kata táskájából. Ha úgy tetszik nem hagytam a családot tétovázni, konkrétan megrendeltem ezt a táskát, majd szerető szüleimmel becsomagoltattam. Mindenki elégedett volt, és főleg ugye én jártam a legjobban:-)

Kedves meglepetésként kaptam Renitől ezt a naptárat. Igazán humoros illusztrációk díszítenek minden hónapot. Kedvenceim a június és az október.


Az alábbi játék babahordozó ötlete az egyik Waldorf könyvből származik, kedves barátnőm szerette volna a kislányának megvarratni. Az ő karácsonyfájuk alá egy piros gyapjúszövetből készült, pihe-puha darab került. A képen Anna hordozója látszik és ugyanabból az anyagból egy ceruzatartót is készítettem. Most olyan édes-rendesen rajzol és színez, mindig visszateszi a helyére azt a ceruzát, amit nem használ. Szívesen továbbítom bárki számára a leírásokat.

A családunk férfi tagjai horgász-vadász elemek, kiegészítve ezt még azzal, hogy szőlészkednek is. Anyu ötlete volt, hogy mi lenne, ha kapnának egy-egy kötényt (persze zöldet) és ráírnánk a nevüket. Úgy gondoltam, inkább applikálok valami rájuk jellemző rajzot. (Hiába nem tudok elszakadni az óvodai jelektől..)
A férjem kapta a halasat. Remélem ki fogja használni a kötényt, mert gyakori halászléfőzései komoly kihívást jelentenek a mosópornak.
Apukámnak a szőlő szimbólumot választottam: remek kékfrankos szőlőt termeszt és palackoz borként.
Az öcsémé lett a harmadik darab, neki a távcső jutott. Lehetett volna valamilyen erdei vad is, de azt túl nagy kihívásnak éreztem. Aztán maradt a binoculáré, ami szintén elengedhetetlen kellék az erdőben.

... és még egy képet engedjetek meg.
Még javában hócsatáztunk és szánkóztunk a -15 fokban, amikor Anna kerek-perec kijelentette, hogy mindjárt itt a tavasz. Rá két napra már szinte minden fehérség eltűnt. Még mindig Kisszékelyben vagyunk és jelentem, ibolyát lehet szedni az erdőszélen.