2010. 05. 02.

Ügyes vagy, anya! - Anyák napján

Amikor elkezdtem az "Ügyes vagy, anya!" sorozatot és bemutatni a környezetemben működő szentendreieket, úgy terveztem, hogy Anyák napján zárul majd. Ígértemhez híven ezt most egy összefoglaló erejéig meg is teszem. Viszont folytatás várható, mert még vannak kiszemelt "alanyaim".
Azt hiszem sokunkban felmerül, hogyan lehet a családot és a saját személyes életutat egyensúlyba hozni. A kreatív oldalunk mikor tör elő leginkább? A riportok példázzák, hogy talán nem könnyű megtalálni a célravezető utat, de együtt haladni rajta remek utazást feltételez. 
Úgy gondoltam, ha már mindenki eleget tett a felkérésnek, cserébe én is adok válaszokat az ő kérdéseikre. Köszönöm mindegyikőtöknek. Részetek legyen megható pillanatokban Anyák napján is!


Detti:
- Engem érdekelne, hogy mint ékszerész, mennyire tudsz a szakmádban kiteljesedni itt Szentendrén, és mit gondolsz, miképp lenne ez az ország más területén?
 - A gyerekek előtt volt Szentendrén egy nyitott műhelyem, ami ékszerboltként és funkcionált. Bérelt helyiség volt, annak több hátrányával, mint előnyével. Nagyon szerettem, változatos megrendelések voltak nap, mint nap. Mivel egy olasz, ötvös szerszámokat és alapanyagokat forgalmazó céggel kizárólagosságot kötöttünk, Budapesten nyitottunk egy referencia műhelyt és más olasz kapcsolatok arra ösztönöztek, hogy nagykereskedéssel is foglalkozzunk. Ekkor bezártuk a szentendrei műhelyt. Nagy hiba volt, 7 év után még mindig kapok telefonokat régi ügyfelektől, hogy hol találnak meg. A budapesti műhely nincsen meg már, tavaly óta az ötvös szerszámbolt sem működik. Rengeteg, szomorú oka van ennek, nem is mennék bele. Például az általad is felvetett Távol-keleti dömpingáru is rengeteget rontott a helyzetemen.
Szívesen újranyitnám a műhelyt Szentendrén, még teljesebb keretek között, de sajnos az időt most nem tartom alkalmasnak Komoly anyagi befektetést feltételez a meglévő eszközökön túl is és külső munkatárs felvétele is elengedhetetlen lenne.
Amúgy Szentendre inspiráló légkört biztosít nekem, gyakorlati szempontból Budapest közelsége és az ott elintézendő ügyek miatt mindenképpen előnyös hely számomra. Gondolj bele, amikor valakinek mondjuk Debrecenből kell megoldania egy adott ékszer fémjelzését.

Vajon megnyílik még...?

Panka:
- A kérdésem az lenne hozzád, hogy majd tervezel-e gyerekeknek is ékszereket?

- Alapvetően egy bizonyos kor alatt nem igazán támogatom gyerekek részéről az ékszerek viselését. Megdöbbent, amikor egy csecsemőn vastag aranykarláncot látok, mert már ott is státuszt kívánnak demonstrálni a szülők. Lassan 6 éves lesz Anna, de még mindig nincs fülbevalója sem. Ő mondjuk messze nem érti, miért nem készítek számára nap mint nap nemesfém ékszereket, csillogó gyémánttal. Jobb a békesség: a gyerekek könnyen elvesztik, nem tudnak rá vigyázni, helyenként még balesetveszélyes is lehet egy ékszer, ha például beakad egy játszótéri eszközbe.
Készítettem már viszont tűnemezelt gyerekékszereket, pihe-puha, kedves darabok voltak, ezüst szerelékkel. Hajcsatban, kitűzőben is szeretem a szépet. Talán egyszer folytatódik ez a vonal.
Viszont van egy másik megközelítésem, egyelőre terv még bennem és skiccek, vázlatok formájában létezik, amelyeket igazából Anna rajzai inspiráltak. Ő olyan karakteres figurákat készít, ezüstből is jól mutatnának. Abszolút el tudom képzelni, hogy a szülő saját gyermeke rajzát viseli például ezüst medálként a nyakában. Sajnos ez nem csak az én hatalmas ötletem, van, aki már külföldön meg is valósította.

Népszerű katica medál
Panyizsuzsi:
- Mi a legfontosabb számodra egy ékszerben?

- Ezt a kérdést két oldalról tudom megközelíteni:
Egyrészt, amikor én alkotom az ékszert, nagyon fontos nekem, hogy ki fogja viselni, mi inspirálta arra, hogy ékszert készíttessen velem. Sokkal jobban keringenek ötletek a fejemben, ha kicsit ismerem a megrendelőt. A végén megszületik egy olyan ékszer, amit átszőtt az én egyéniségem és egyben személyessé tesz az ügyfél kívánsága. Minden ékszernek története van vagy lesz ezután.
Ha ötvösként nézem mások munkáit, mindig szinte azonnal végigfuttatom magamban, vajon hogyan készült el az adott ékszer. Sajnos ez nem mindig jó megközelítés, hiszen nem tudom, csak önmaga szépségéért szemlélni az adott tárgyat, a technikai megoldásokat, az újításokat is figyelem. Ami előtt kivétel nélkül fejet hajtok, az az igényesség, a perfekcionizmusra való törekvés, valamint az is tetszik, ha egy alkotó olyan ékszereket készít, amelyek egyedi, rá jellemző jegyeket mutatnak.

Ancsa:
- Láttalak a gyerekekkel foglalkozni az oviban, és mintha arra születtél volna, hogy kis rosszcsont apróságokat taníts. Mindig is terveid közt szerepelt az oktatás, vagy a gyerekeid hozták ki belőled a pedagógust?

- Hát bizony, ez életem másik része. Az ékszereken túl van egy varázslatos világ, amibe belépést nyertem. Alapvetően bölcsész diplomám van, nyelvtanárként már tanítottam gyerekeket olaszra. Az egyetem alatt „tévelyedtem el” az ötvösség felé és az ékszerek, a drágakövek rabul ejtettek. Anyukám is óvónő-tanítónő, nem egyszer segítettem a gyerekek körül, de nyilván a saját csemetéim hozták felszínre bennem az együtt kreatívkodás örömét.
Számomra mindegy, hogy egy ékszertervet juttatok el a kész megvalósításig, vagy néhány nyers alapanyagból főzök jó ebédet. Ami engem boldogsággal tölt el, hogy alkottam valamit, és ezt viszonylag rövid időn belül értem el. Az óvodásoknak is ezt célom megmutatni, hogy a foglalkozás előtt még semmink nincs, de a végén ott a kész produktum, ami az ő kis kezük műve. Maga az alkotás folyamata - a festés, a formázás, a ragasztás - is természetesen hordozza magában a jókedv, a megelégedés forrását. Nem terveztem tudatosan, hogy erre az útra lépek. Maga a döntés meghozatala mégis már olyan evidens volt és nagyon jól tettem, mert csak pozitív élményeket kaptam ez idáig. Idén már Kis mesterek tábor is lesz :-).

Reni kérdése:
- Érdekelne Te, miként szervezed a napjaidat ! Mikor jut időd ékszereket készíteni? Bevált ez a csoportról-csoportra vándorló kis kézműves foglalkozás? Nem vágysz egy fix helyre, amit be lehet lakni?

- A délelőttök és teljes pénteki nap van kijelölve az ékszerekre és a velük való ügyintézésre. Ebben a gyerekeim betegsége okozhat nem is kis fennakadást.
Műhelyidőt bérlek most Pesten az itthon nem elvégezhető munkákra, sajnos valószínűleg itt teljesen meg fog szűnni a műhelyrész, mert rákényszerülünk a ház azon részének eladására.
A tervezés és néhány anyagelőkészítő munkafázis, forrasztás, csiszolás-polírozás most itthon történik. A kőfoglalást, vésést más ötvös kollégák végzik, a kémiai felületi kezelések (pl. ródiumozás, ezüstözés) szintén Pesten történik és a fémjelzést is a hivatalban intézem. Szóval némi ingázással jár egy ékszer életre keltése.
Egy fix helyre nem csak a gyerekfoglalkozások miatt vágyom…:-)) jó lenne egy olyan kézműves ház (vagy akár szakkörháznak is hívhatnánk) létrehozása, ahol különböző alkotók, alkotócsoportok is végleges otthonra lelnének, köztük én is.
Amint azt a szakkörök óvodából történő kiűzetése miatt is írtam, egy szülőnek az a legkényelmesebb, ha a foglalkozás a gyermeke második otthonában van. Nem feltétlenül célravezető, és megoldható, hogy a szülő rohan az óvodába, hogy utána elvigye egy külső helyszínre a csemetéjét és egy óra malmozás után visszamenjen érte. Amúgy a gyerekek szempontjait nézve bevált, hogy ők várnak engem, ismerik a társaikat, össze vannak szokva, mindig lesik, hogy mi van aznapra a kosaramban.. Nekem persze nem annyira kényelmes az egész foglalkozáshoz szükséges összes alapanyag cipelése, de ez legyen a legnagyobb bajom a világban. De várom a lottónyereményt és akkor lesz egy olyan hely is, ahol csoda dolgok történhetnek!!!


7 megjegyzés:

panka írta...

Köszönöm a választ Kriszta!
Teljesen egyet értek veled!
A nemez ékszerek nagyon tetszenek, és a gyerekrajz nyaklánctól meg tejesen oda vagyok:) Ha már lehet biztosan megrendelőd leszek! Különben Lilinek sincs még fülbevalója, és naem is lesz amíg nem lesz nagyobb, pedig már most is lassan 9 éves.
Engem a csecsemők fül lukasztása akszt ki, enyi erőver pircinget is kaphatnának, csak az kevésbé elfogadott. Szegény babák, és még nem is áll jól nekik:( Na ezzel most tudom sokan nem értenek egyet.

Unknown írta...

Szurkolok neked a terveidhez. Jó kör volt itt ez a sorozat.

Icamami írta...

Milyen szép a műhelyed bútora!! Kívánom én is, hogy elmúljanak a feletted lévő szürke felhők és gondtalanul alkothass akár a gyerekekkel, akár egyedül a műhelyedben.

krisz írta...

Szoritok Neked azért a lottó ötösért!Nagyon szép a műhelyed!Nem csak mert jól fel van szerelve,de nagyon hangulatos is.Kivánom Neked hogy sikerüljön megvalósitani az álmod és legyen egy olyan hely ahol alkotni is szabadon tudsz,és a gyerekekkel foglalkozni is!Szülessenek csak azok a csodák!

KisMesterek írta...

Köszönöm szépen a jókívánságokat!
Azt a lottó ötöst persze nem komolyan írtam, tudom, hogy rajtam több múlik, mint egy golyóhúzogatós játékon :-))

krisz írta...

Értettem én...Nálunk is szállóige a ha majd nyerek a lottón,pedig nem is lottózunk.

Móni írta...

ÓÓÓ, csak most vettem észre ezt az írásodat! Jó volt kicsit többet megtudni Rólad. Köszönöm. A lottót pedig meg kellene nyerned...