2010. 05. 04.

Reformált anyák napja

volt ma az oviban. Ez azt jelenti, hogy műsor helyett egy kialakított kuckóban egyesével, face to face köszöntötték a gyerekek az anyukájukat.
Ez a tény, a hír. Ezután következnek szívem dobbanásai:

1. Én személy szerint...
nem repestem az örömtől, amikor megtudtam, hogy a Katica csoportban nem lesz anyák napi műsor. Úgy éreztem, hogy jogom van kollektív meghatódáshoz és Sana lányom karakán kiállása okán büszkélkedni. Persze lesz még két héten belül néptánc bemutató és évzáró műsor (egy (!) ballagó kislány elbúcsúztatásával), tehát szereplésből nincs hiány. Ésszel elfogadtam a helyzetet, de azért volt egyfajta ellenérzésem. Elsőként lettem felköszöntve, lányom beinvitált a baldachin alá és magához képest megszeppenve adta át a verset, izgult. Ilyet is ritkán látni tőle. Édes-kedves volt mint mindig, csak azért nem bőgtem tele a zsebkendőm, hogy ne hozzam még jobban zavarba.

2. Én személy szerint ...
örültem, amikor megtudtam, hogy Boldizsár Mackó csoportjában nem lesz anyák napi műsor, hiszen kis fiacskám igen ellenálló módon képes reakciókat prezentálni egy-egy ünnep kapcsán. Egyrészt nem bírja a váratlan helyzeteket és a tömeget, na meg a gombos inget. Másrészt nem az a kimondottan szereplős fajta (kivéve ismerősöknek és családtagoknak, élővilág témában :-) Szóval megnyugodhattam, hogy nem kell izgulnom miatta. Várt az udvaron, repesett, hogy vonuljunk be a csoportszobába és ott az ölembe ülve elszavalta a versét. Csak azért nem sírtam el magamat látványosan, mert jobb volt nevetni.


Már csak ezekért az érzésekért és megtapasztalásokért is érdemes több gyereket nevelni szeretni.

1 megjegyzés:

Mici írta...

Nálunk is így zajlik az anyák napja, és először ugyan én is meglepődtem, de amikor benne voltam a "műsorban", akkor igen csak elérzékenyültem. Másik két gyerkőcöm anyák napi műsorainál ezt nem éreztem. Így szemtől-szemben pontosan tudtam, hogy az én kisfiam mit mond, és hogy ezt nekem mondja. Csoportos versmondás esetén mindig csak egy zilált hangzavar hallatszik, és konkrétan a középsőm csak tátogott, mert sosem tudta a verseket. Itt a picimnél tetszik, hogy minden kisgyereknek külön megtanítják a verseket (kettőt, mert a mamának is jár egy), és folyamatos kontroll alatt van, amíg nem tudja szépen elmondani önállóan. Zavarban van persze, de mégis csak egy meghitt dolog ez az egész. Szóval nekem tetszik, és hát én a könnyeimet nem nagyon tudom visszatartani.