Végy egy 14 fős, ötévesekből álló csoportot, akiken már az elején jól bizonyítható jeleit látod a várható időjárás-változásnak.
Találj ki olyan feladatot, aminek egyik fázisában - egyébként gondosan tartókba helyezett - apró gyöngyök ezreihez juttatod a gyerekeket el nem ítélhető, de felelőtlen módon.
Válaszolj készségesen az egyik fiú azon kérdésére, hogy a rajzoláskor milyen betűt sikerült írnia a papírjára, ezzel mintegy ösztönözve mind a 14 gyereket az írásversenyre.
A foglalkozás felénél vágd el az ujjadat a frissen vásárolt, éles ollóddal, felcsigázva a társaság elsősegélynyújtás és a vérzéscsillapítás iránti olthatatlan érdeklődését.
Engedj teret az önálló ragasztóhasználatnak, hadd kenjék papírra, asztalra, ruhájukra, szájukba.
Fűszerezd mindezt meg egy betonvágó szerszám lágy dallamával, ami az óvoda felújítása kapcsán tőletek 2 méterre adja meg az alaphangot.
A végeredmény az idegállapotát tekintve a határához közeledő jómagam és egy szétesni látszó, de e mellett igen jól szórakozó siserahad.
Ha kipihegtem magam, holnap megmutatom, miket készítettünk. Ugye elképzelhető, hogy a dadus néninek volt bőven mit takarítania utánunk és véremet is adtam a foglalkozás sikeréért, de nem volt hiábavaló.
.jpg)
4 megjegyzés:
Nagyon szeretem a blogod :)Huh és ,magam előtt látom az eseményeket . még jó, hogy a szülőt csak a végeredmény érdekli :P
:) Nálunk itthon néha a két gyerekkel is így a feje tetejére tud állni minden, úgyhogy el tudom képzelni, milyen lehet ez 14 gyerekkel. Ha varrásnál megbököd a kezed tűvel és vérzik, azt szokták mondani, hogy büszke leszel a végeredményre. Akkor ezek szerint Te most nagyon büszke leszel!
Glinda: Ezúttal tényleg jobb volt, hogy a szülők nem jártak arra ...:-)
Gyere csak, szívesen látlak.
Eszter: Ezt még nem is hallottam, hát nem lettek rosszak a végtermékek :-) Szerinted fotóztam? :-))
Hihi, milyen ismerős élethelyet :)
De biztos így is nagyon szépet alkottatok.
Megjegyzés küldése