A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. 12. 28.

Azt hittem, leszoktam

Furcsa, - talán nem is éppen adekvát - párhuzamot szeretnék vonni.
Úgy gondolom, aki valaha dohányzott, kisebb akaraterő segítségével bármikor le tudja tenni a cigit évekre, de akár egyik pillanatról a másikra folytatni is a bagózást. Legalább is így vagyok ezzel én.
A napokban kiderült, hogy a kötéssel is... Hosszú évek óta nem nyúltam kötőtűhöz, nem hiányzott. 
Pár napja anyuéknál lebzselünk, más dolgom sincs, mint az evés, ivás, a gyerekeimben  való gyönyörködés. 
Anyut rávettem egy csavart sál meghorgolására és ezzel együtt előkerültek fonalak, kötőtűk. Azonnal nekifogtam, az ujjaim úgy álltak a dologhoz, mintha elvonási tüneteik lennének, szinte minden mozdulat ismerős volt, semmit sem felejtettem.  Tegnap dél óta két sálat, és két gombos nyakbavalót készítettem a gyerekeknek és magamnak. Most itt azért gépelek, mert az ujjaim tehetetlenek: elfogyott a fonal :-)) Amint hazamegyünk, mutatok képeket is. Nincs megállás, visszaszoktam.


2010. 12. 27.

Gyerekszáj

A nagy készülődés közepette Boldizsár megkérdezte:
-Anya, szerinted a Jézuska észreveszi, ha az ingem alatt nem az ünneplő pólóm van?
- :-)) szerintem nem.
- Akkor jó, mert nem szeretném, ha e miatt nem kapnék ajándékot.

( Tapasztalatból mondhatom, a Jézuska nem figyelt az öltözékre :-))

2010. 12. 21.

Cukormázas

A téli szünetet megkezdtük, így teljesen a karácsonyi előkészületeknek szentelhetjük magunkat. A mézeskalácsaink már egy hete várnak a díszítésre. Mivel az idei színvilágunk a narancs és zöld, ezért a mézeseink sem kerülhetik el ezeket az árnyalatokat. 
A gyerekek fogpiszkálóval festegettek, én a hagyományos zacskós megoldást választottam. Háttérben Louis Armstrong zenélt, szóval minden szempontból negédes hangulatba kerültünk. 


Remélem, Anna és Boldizsár örökre megjegyzi ezeket az érzéseket és a karácsonyt az önfeledt órákhoz köti majd.

2010. 12. 10.

Adventi koszorúink, a kicsi meg a nagy


Tavaly olyan lelkesen mutattátok be a koszorúitokat, idén is buzdítok mindenkit erre. Idén nekünk kettő is készült, egyik Anna sajátja, minden alapanyagot ő válogatott hozzá.Az enyém már a karácsonyfánk idei színvilágát jelzi előre: zöld és narancs.

2010. 11. 20.

Száraz adatok - vagy mégsem?

Hozzávalók: 100 kg színezett rizs, 2500 méter zsenília drót, 2000 db fagolyó, 2000 falap, 900 000 cm2 dekorkarton, 6000 gr szivacs....és a többi és a többi.... körülbelül 12 ember, hetek óta tartó folyamatos munkája, rengeteg levélváltás, telefon.
Csak néhány sarokpont, mely mind egy közös cél érdekében: hamarosan kézzelfoghatóvá válik és tárgyiasult formát ölt egy ötlet, amit már lassan egy éve dédelgetek és amiről már legszívesebben hónapok óta írnék itt is, mert alig bírom magamban tartani.
Olyan kézműves csomagot készítek sok-sok munkatársammal együtt, amely ezidáig nem volt fellelhető a boltokban.
A KisMesterek foglalkozások tematikája változik otthon használatos játékká. A bevezetőben ezt írtam:


"....az a cél lebegett a szemem előtt, hogy becsempésszem az alkotás örömét a kisgyerekes családok hétköznapjaiba. Hiszem, hogy tartalmas időtöltést kínálunk, mely szó szerint és átvitt értelemben is megszínesíti a családi együttléteket. Minden gyermek belső ritmusa más, képességeik és hozzáállásuk eltérő, de a mesékkel, versekkel és dalokkal fűszerezett alkotás vonzó lehet a család minden tagjának."

A csomagban hangoskönyvet, 3 feladathoz szükséges alapanyagokat, és egy könyvecskét kínálunk, ami nyomtatott formában is tartalmazza a meséket és verseket, valamint képekkel ellátott instrukciókat.
Van egy negyedik eleme is családi játékunknak: a csomagolásra használt dobozunk, egy gyönyörűen illusztrált babaházzá alakítható.

 A közös alkotás és teremtő erő megtapasztalásáról is szeretnék szólni. Egy olyan világban, ahol gyakorlatilag alig látni összefogást, én most nap mint nap megélem a segítőkész, kreatív emberek jelenlétét, barátságát, biztatását. Egytől-egyig hálás szívvel gondolok rájuk. Úgy érzem, ebből a közös munkából kizárólag csodás eredmény születhet.
A címe pedig: Sana háza

2010. 11. 14.

Werk fotók egy fotózásról

Most érkeztünk haza, családilag egy nagyon kellemes hangulatú fotózáson vettünk részt. Volt aki dolgozott és volt aki jelenlétével színesítette a munka menetét. Csokis brownie, meggyes süti, sok rágcsálnivaló, a stábban életvidám felnőttek és gyerekek. Mindez egy olyan cél érdekében, amiről egyelőre nem szeretnék sokkal többet elárulni. (Kivételt képez Óvónéni, aki egy csöppet több információhoz jutott már:-)
Hamarosan lehullik a lepel, dobot is pergetünk, meg bizonyára pezsgőt is durrantunk (gyerekpezsgőt is!)

Nem sztárallűr a szemüveg, csupán iszonyatosan tűzött a Nap...
Sana komolyan vette a feladatot
Amikor a fotóst fotózzák

2010. 10. 31.

Töklámpások és mi

Nincs ellenérzésem a töklámpásokkal szemben, hiszen a mi családunk életébe nem a Halloween  túlzásaival került be ez a hagyomány. A tökfejek készítése kicsi korunk óta jellemző, anyuék soha nem hagyták volna ki, hogy titokzatos, derengő fényű lámpásokat tegyenek a kertbe.

Automatikusan beépült nálunk is a "tökdesignolás": a gyerekeim előrajzolják, én faragom lelkesen. Az idei kreálmányokról készült képeket csak a jövő héten tudom feltölteni, addig álljon itt a Kis Mesterek e heti alkotása.

Bővebben a feladatról itt lehet olvasni.

2010. 10. 18.

Ami az újságból kimaradt

Ígértem, hogy fotóiból mutatok még nektek Tucsek Tünde fotóiból. Mivel hirdetések éltetik a lapokat, kimaradt jó pár feladat és leírás és a teljes kedvhozó cikk a közös alkotáshoz.








2010. 10. 13.

Tessék, lássék

A Blikk Nők újságírója Unger Papp Kata keresett meg, hogy egy ötletadó cikk erejéig felhasználhatná-e a blogon fellelhető feladatokat. Egyeztetések sora előzte meg a megjelenést, az újságot a héten már meg lehet vásárolni. Egy jó hangulatú fotózáson is részt vettünk a gyerekeimmel, amiből majd mutatok még, hiszen végül is csak egy kép került fel. Tucsek Tünde honlapjára is érdemes ellátogatni, csodaszép babaportrékat is készít.

2010. 10. 09.

Szülinapi 10soros

Amikor 18 éves lettem, tragikomédiába fulladt a születésnapom. Most is mosolygok, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottam A Nagy Napnak.
Ma 37 évesen leginkább az alapvető értékekhez tudom kötni mindazt, amit elvárok az élettől. Semmi szélsőség, semmi nagy hacacáré. Arra vágyom még, hogy az az útkereszteződés, amiben jelenleg nézelődök jobbra és balra a lehető legjobb irányválasztáshoz vezessen. No persze, azt se bánnám, ha az idő kereke innentől egy kicsit lassabban forogna - de ez ugye nem kívánságműsor még egy szülinaposnak sem.


2010. 05. 30.

Egész évre gyereknapot!

Én is hasonlóan érzek, mint ahogyan a dal szól. Lehetőségeinkhez mérten próbáljuk meg emlékezetessé tenni gyerekeink hétköznapjait az év többi részében is!

Kedves gyerekek és gyereklelkű felnőttek, szép napot!


Halász Judit-Bródy János: Egy rendkívüli gyereknap

Májusban egy vasárnapon, mikor zöldell már az ág
Szokás szerint a gyerekek körül forog a nagy világ
A felnőttek egész nap csak a gyerekek kedvét lesik
Csak azt nem értem, hogy más napokon miért nem ezt teszik

Néha bizony úgy tűnik, hogy a gyerek csak gondot okoz
Csak bajt csinál és idegesít és állandóan rossz
Én viszont, mint rendesen, a gyerekek pártján vagyok
Hát javaslom, hogy tartsunk rendkívüli gyereknapot

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó
És akár minden évszakban több is tartható
Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet
A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek

Úgy érzem, hogy az ajánlatom elfogadható
Mivel pedig sürgős, tovább nem halasztható
Jók legyünk vagy rosszak, ez a kérdés, válasszatok
De mindenképpen tartsunk rendkívüli gyereknapot

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó
És akár minden évszakban több is tartható
Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet
A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek

Sokszor a felnőtt azt hiszi, hogy a gyerek csak fölösleges
És minden bóvlit elfogad és akármit bevesz
Pedig sok múlik azon, hogy mit hallgat és mi az, amit lát
Mert előbb-utóbb a gyerekeké lesz az egész világ

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó
És akár minden évszakban több is tartható
Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet
A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek

Egy sárkányos nap végén szombaton: Sana nem akarta feladni a reptetést még este 7-kor sem.

Boldizsár orrmandula műtét utáni szabadlábra helyezése langyos, forró csokizásba torkollott :-)

2010. 05. 25.

Kisszékelyi hangulatok

Hébe-hóba írtam már második otthonunk helyszínéről: Kisszékelyről.
Ez a Tolna megyében elhelyezkedő, gyönyörű természeti környezetben megbújó zsákfalu nyári lakhelyünk.
Június-augusztus hónapokban itt töltjük az időt, közel a nagyszülőkhöz. Sajnos - mint oly' rengeteg hasonló hely - mára csak annak köszönheti a fennmaradását, hogy "üdülőfaluként" még tud funkcionálni. Óvoda, iskola már nem működik, a munkahelyek száma drasztikusan lecsökkent, a városokba vándorlók száma folyamatos. Ugye ismerős a képlet...?!
Én a szomszédos faluból Tolnanémediből származom, tehát az én "betelepülésem" gyerekkori emlékeimmel is szoros összefüggésbe áll. A kétlakiságunk fő fennforgatója viszont a férjem volt, aki egyből beleszeretett Kisszékelybe. A gyerekeink így megismerik a városi létet, amit Szentendre -és ugye Budapest közelsége- nyújt és azt vidéki mentalitást, amit Kisszékely és a nagyszülői háttér biztosít. Még nem lehet tudni, hogy vajon melyik létforma felé veszik az irányt ők maguk. Az időt nem  siettetném a kérdés megválaszolásának érdekében, de nagyon kíváncsi vagyok, hogyan szűrik majd át magukon a különböző hatásokat.





A hosszú hétvégét is lenn töltöttük, megkapáltuk a veteményest (amit bizonytalan eredményessége miatt csak kísérleti-kutató bázisnak nevezek),  a vihar kidöntötte szilvafákat reanimáltuk. Az új telepítésű fű is túlesett első nyírásán...beállítottuk a napóránkat, leszedtük a bodza(szörp) virágait...horgásztunk... és találkoztunk egyik kedves megrendelőmmel Nellivel és családjával, akik kirándultak  a környéken, igen kellemes meglepetést okozva nekünk. Hiába ez a hely tud valamit!
Most egy kis kórházi szünetet tartunk, Boldizsárral teszteljük az egészségügy aktuális viszonyait.

2010. 05. 17.

Nem sok megjegyzést fűznék hozzá

Ma Annáék néptáncoltak. A lányok üveges, a fiúk botos táncot roptak. Csuhajja! Én bizony nem tudtam volna se úgy pörgetni, se úgy egyensúlyozni, mint ezek az alig hatévesek. Sajnos a jellemző produkcióelemekről csak videó készült, azért a hangulatról egy kicsit a képek is tanúskodnak.

2010. 05. 14.

Zsebkönyv-ajánló

Vásároltam a napokban egy nagyon kis alkalmas könyvecskét Természetbarátok zsebkönyve címmel, magyar kiadását a Pannon-Literatúra Kft. végzi. Tegnap kettecskén töltöttük az estét Boldizsár fiammal, amire még nem volt példa a születése óta. A férjem elutazott, Anna pedig pizsi partira ment szintén debütálóként. Úgy látszik a tejfogak elvesztése egyéb más hozadékkal is jár innentől :-)
Szóval nyugodt csendes estének néztünk elébe, de azt nem gondoltam volna, hogy nyugdíjas klubot alapítunk kicsi fiammal. A nappaliban bebújtunk a hatalmas takaró alá, magunkhoz vettük teáscsészéinket valamint ki-ki a maga könyveit és "olvasgattunk" csendben, egészen lefekvésig.
Az említett könyvből például megtudtam, hogy házunk különböző szegleteiben kőfali pintyő virágzik. A neve nagyon találó,  pont olyan helyes, mint ez a kis lila virág.



A könyvhöz tartozik egy angol nyelvű website is, aminek biztonságos, gyermeknek is megfelelő tartalmát folyamatosan ellenőrzik.
Bizonyára ki fogjuk használni a nyáron, amikor szinte végig Kisszékelyben leszünk erdők, tavak közvetlen közelében. Részletes, de nem bonyolult, jól illusztrált könyvecske. Bizonyára hiányosságokkal is találkozunk majd (pl. a piros bodobács, amit az óvodások marokszám gyűjtenek az udvaron sincs benne), de egyelőre jól forgathatónak tűnik.

2010. 05. 11.

Egy hosszú nap margójára

Hétvégén már sejtettük, hogy az intenzív óvodai élet aktív részeseiként hétfőn igen mozgalmas lesz  a napunk.

Nagyszülőkkel is megerősítve vártuk, hogy Boldizsár bemutassa az utolsó néptánc foglalkozáson rugó lábát. Előzményeket tekintve: tavaly tisztes távolságból, az udvar túloldaláról figyelte, amint a többiek ropják a csürdöngölőst.:-)
Már írtam, hogy gombos inghez való viszonya enyhén szólva is kritikus, de azért rábírtam, hogy ezúttal ne álljon ellent. Nagyon ügyes volt a csoport, számomra várakozáson felül táncoltak, de ami a legfőbb kritérium, élvezték is. Persze most is volt, aki elfáradt közben és inkább anya vagy apa biztonságos ölelésébe vonult, de ez teljesen érthető.


Délután következett Anna sakkversenye. Bizony, kedves olvasó. Óvodai sakkverseny! Hátra lehet hőkölni vagy legyinteni, talán megmosolyogni, de egy tény, hogy az 5 óvodából összesen 34 gyerkőc ezt biztosan rossz néven venné.


El sem tudtam képzelni, hogy mire számíthatunk, hogyan lehet összeszervezni ennyi óvodást?
5x20 perces játszmában 5 perces szünetekkel,  pontozással dőlt el, ki lesz a fiú és a lánybajnok. Kérem szépen, anyai büszkeségem határtalan: Anna egyrészt nem kapott mattot senkitől és két játszmát nyert előnyösebb állás szerint. Ami még fontosabb, hogy végig állta a sarat. A több, mint két órás agytornát szülői és nagyszülői erkölcsi támogatás mellett végigcsinálta. Két pontjával oklevélhez és a 8. helyhez jutott (9 benevezett leányzó közül) A szülők - pláne az olyan első bálozók, mint mi is - végig izgulták, szorították a versenyt, szerintem a szőlőcukorból és a büféből is többször vételeztek, mint a gyerekek.
Cukrászdai dőzsöléssel ünnepeltünk a nap végén.

2010. 05. 07.

Ha egy hollywoodi filmben élnénk

...akkor egy mély férfihang ezt mondaná a mozi beharangozójában, ütemesen,  hatásosan, persze angolul:

"20-an voltak, majd egyre többen.

De egynek mennie kellett.

A többiek vártak és vártak.

Csak az ajtócsapkodás, aztán a néma csönd.

Senki és semmi nem segített  már rajtuk, úgy érezték, egyedül vannak.

...és akkor hold fényében fémesen megcsillant valami: a nő tartotta a kezében...

Életében először véget akart vetni a várakozásnak, a maga módján...."


De mivel még távolról sem ilyen az életünk szerencsére, akkor elmesélném a hétköznapi változatot.
Sana lányom nyáron lesz 6 éves. Már pár hónapja kibújtak a hátsó hatos fogai, így várható volt, hogy hamarosan tejfogai is potyogni kezdenek. Aztán a múlt héten alul el is kezdett mozogni az egyik, amit Anna örömmel konstatált. Pár napja aztán észrevettük, ezzel egyidőben mögötte már bújik ki a maradandó foga. Szóval cselekedni kellett. Már csak azért is, mert Anna attól kezdett félni, hogy éjszaka lenyeli. Az én tejfogaimat legtöbbször apukám rántotta ki, így én is nekiálltam. Cérna, hurok... lecsúszott minden egyes alkalommal. Aztán - mivel ugye ötvös vagyok- a fogó arzenálhoz nyúltam. Lefertőtlenítettem egy spicc fogót és azzal próbáltam kiszedni, az amúgy szinte már kieső fogat. Hát nem jött ki.  Anna biztatott, mert nem akart dokihoz menni :-))
Ma aztán elmentünk a fogorvoshoz, akinek az első kérdése ez volt: "Anyuka, félt kihúzni?" 

Szóval kérem ez az idő is elérkezett. Érdekelne, hogy a fogtündér intézményét ti bevezettétek-e vagy tartózkodtok inkább tőle? Anna sokszor kérdezi, hogy én hiszek-e a tündérekben és a válaszom mindig igen. Ő ma este bizonyítékot vár a tündérek létezésére és a szkeptikus Boldizsárnak is demonstrálni kíván. Tehát nálunk lesz cseretárgy a párna alatt.

2010. 05. 04.

Reformált anyák napja

volt ma az oviban. Ez azt jelenti, hogy műsor helyett egy kialakított kuckóban egyesével, face to face köszöntötték a gyerekek az anyukájukat.
Ez a tény, a hír. Ezután következnek szívem dobbanásai:

1. Én személy szerint...
nem repestem az örömtől, amikor megtudtam, hogy a Katica csoportban nem lesz anyák napi műsor. Úgy éreztem, hogy jogom van kollektív meghatódáshoz és Sana lányom karakán kiállása okán büszkélkedni. Persze lesz még két héten belül néptánc bemutató és évzáró műsor (egy (!) ballagó kislány elbúcsúztatásával), tehát szereplésből nincs hiány. Ésszel elfogadtam a helyzetet, de azért volt egyfajta ellenérzésem. Elsőként lettem felköszöntve, lányom beinvitált a baldachin alá és magához képest megszeppenve adta át a verset, izgult. Ilyet is ritkán látni tőle. Édes-kedves volt mint mindig, csak azért nem bőgtem tele a zsebkendőm, hogy ne hozzam még jobban zavarba.

2. Én személy szerint ...
örültem, amikor megtudtam, hogy Boldizsár Mackó csoportjában nem lesz anyák napi műsor, hiszen kis fiacskám igen ellenálló módon képes reakciókat prezentálni egy-egy ünnep kapcsán. Egyrészt nem bírja a váratlan helyzeteket és a tömeget, na meg a gombos inget. Másrészt nem az a kimondottan szereplős fajta (kivéve ismerősöknek és családtagoknak, élővilág témában :-) Szóval megnyugodhattam, hogy nem kell izgulnom miatta. Várt az udvaron, repesett, hogy vonuljunk be a csoportszobába és ott az ölembe ülve elszavalta a versét. Csak azért nem sírtam el magamat látványosan, mert jobb volt nevetni.


Már csak ezekért az érzésekért és megtapasztalásokért is érdemes több gyereket nevelni szeretni.

2010. 04. 27.

Száműzetés

Az alábbi bejegyzés hosszú lesz, de nagyon kíváncsi vagyok az őszinte véleményetekre. Kérlek benneteket,  szóljatok hozzá akár névtelenül is!

Alaphelyzet:
Az összes szakkört, nem óvónő által tartott foglalkozást megszünteti az óvodai alapprogram módosítása, mely az óvoda teljes nyitvatartási idejére vonatkozik. Az esélyegyenlőségre, az ingyenes óvodai ellátáshoz való jogra hivatkoznak a törvényalkotók. A szabályváltozás támogatói bizonyára azt is felhozzák, hogy az óvodás gyerek játékideje szenved csorbát, ha állandóan foglalkoztatva van.
Ezek szerint a gyerekek ezentúl vagy 17 óra után veszik igénybe a szakköröket vagy egy külső helyszínre, szintén óvoda után járnak majd el.
Szintén érinteni fogja a színházba, moziba, koncertre járás lehetőségét. A mi óvodánkba gyümölcsöt, tisztasági csomagot is visz a szülő, akkor most ezt is eltörlik? Vagy ahogyan eddig, hallgatólagosan majd szemet hunynak ? Ezután a fenntartó (önkormányzat) minden kötelezettségének eleget tud tenni a szülői segítség nélkül is? Ugye ezt senki nem hiszi.

Gondolataim szülőként:
Amikor kiderült, hogy gyerekeim melyik óvodába fognak járni, örömmel konstatáltam: azon túl, hogy remek óvónők kezeibe kerülnek, változatos, egyéb szakkörök közül lehet majd választani. Úgy éreztem, ez engem segít majd, hogy kiderítsem, vajon mihez van a gyerekeimnek kedvük, affinitásuk.
A mi ovinkban eddig az alábbiak közül lehetett választani.
Néptánc, madarász szakkör, gyerektorna, sakk, kézműves szakkör. Külön teremben vagy, ha a csoport jelentős része járt és a szülők jóváhagyták, akkor csoportszobában voltak tartva.
A fentiek közül néptánc heti gyakorisággal délelőtt volt, mindkét gyerekem érintett, hiszen nagyon jó dolognak tartom, ha a lurkók ismerkednek a tánccal, a hagyományos mondókákkal, szokásokkal és nem elhanyagolható módon intenzív, ritmikus mozgást nyújt. Annának megkésett volt a beszéde, kifejezetten ajánlott számára ez a fajta tevékenység.
A madarászunk havonta egyszer jár a csoportokba, sokszor külső helyszíneken, vadaspark, medvepark, Dunapart, kirándulás keretében ismerteti a gyerekeket az állatvilággal. Nem is tudom, hogyan fogom bejelenteni Boldizsárnak, hogy szeptembertől ne várja a foglalkozásokat.
Szentendrén sok-sok évre visszamenően nagy hagyománya van a sakknak, Miki bácsi kezei közül nem egy gyerek került már ki, aki szép sikereket ért el az agysportban külföldön is. Vitathatják sokan, hogy vajon minek egy óvodásnak sakkozni, de én úgy látom, hogy szabálykövetésre, egyfajta viselkedésre tanítja őket. Nem egy gyerkőcöt láttam már, hogy milyen higgadt, megfontolt magatartást mutat sakkozás közben, egyébként pedig egy vadóc.
A gyerektornában hol érintettek vagyunk, hol nem. Amikor úgy ítélem, hogy Annára ráfér az átmozgatás, akkor járatom, ha úgy látom, hogy elfárasztja, akkor egy negyedévre-fél évre kiveszem.

...és akkor három óvodában, négy csoportban, 60 gyerek kézműves szakkörvezetője is mutatnék egy aspektust.
Van pedagógus végzettségem, de nem vagyok óvodapedagógus. Az óvodának bérleti díjat fizetek, amit az óvoda nagyrészt saját céljaira (pl. új mosogatógép vásárlása) használhat fel.
Az októberben indított foglalkozásaimról csak olyan gyerekek maradtak ki, akik betegség miatt nem tudtak járni, vagy ebéd után hazamentek. A kezdeti beiratkozók számához képest egy harmaddal nőtt a gyerekek száma mára.
 A szülői visszajelzések pozitívak, szándékom szerint ezt írásban is felmérem hamarosan.
Aki olvassa a blogot tudja, hogy  a gyerekek lelkesedése töretlen, a legegyszerűbben megfogalmazva: szeretnek járni. Arra most már csak a téma divatossága miatt sem térnék, ki, hogy a szöszmötölés által, egyes gyerekeknél milyen fejlődés tapasztalható. Én nem vagyok fejlesztő pedagógus, az én elsődleges célom az alkotás örömének megszerettetése.

Ha mindenki ragaszkodik a fent említett szabályozáshoz a  jövő évi lehetőségek  a következők.
17 óra után foglalkozást tartani. A gyerekek fáradtak, nem kínoznám ezzel őket.
Külső helyszín keresése. A magasabb bérleti díjak emelni fogják a foglalkozás árát is. Ezen túl a szülőnek meg kell oldania, hogy az óvodából elhozza a gyermekét, majd közel egy óra múlva érte jöjjön. Mivel legtöbben dolgoznak sem az idejükbe, sem a logisztikába nem fog beleférni ennek megoldása.

Az esélyegyenlőség szerintem leginkább ezután fog sérülni, hiszen a fenntartó pont a szülők igényeinek nem fog megfelelni.
Azt hiszem ez a rendelkezés talán a gyerekek érdekeit volt hivatott szolgálni, de ha belegondolok az átgondolatlanság következményeibe, akkor biztosan állítható, hogy ez nem sikerült.


Már 2002-ben sem volt egyértelmű, hogy mivel teszünk jót a gyerekeinknek. Vendég a háznál egyik adása.
A legfontosabb változásokról itt olvashatsz.

2010. 04. 06.

Hangulatképek Húsvétról

Volt a klasszikus piros, az álcázott zöld, a levélrátétes, a modern zsugorfóliás, a szabadkézi és mindenki kedvence a törpetyúk mini tojása.
A hideg és a szél áthúzta tervezett programjainkat, de azért szombaton rendben elkészítettük fűből a fészkeket, amibe vasárnap a nyúl berakhatta ajándékait. Hétfőn körbejártuk  a rokonságot és Boldizsár meglocsolta a család nőtagjait bezsebelve egyrészről az elismerést másrészről a honoráriumot. Annyira kifáradt, hogy a kocsiban lógó fejjel elaludt, azt hiszem, a rendőrök előhúzták volna a szondát, ha meglátják.
A négy, anyuéknál töltött nap zárásaként még szedtünk spirál fűzt, aminek lehúztuk a leveleit és vékony fahéját, szép ágas-bogas dísz lesz belőle itthon.
Nektek jól telt az ünnep?


2010. 03. 23.

Ha nincs elég bajod

Akkor tolass neki a nem teljesen felemelkedett garázskapunak.

Most már tendenciának mondható, hogy zaklatott, mélyponton lévő élethelyzeteimben még egy lapáttal ráteszek az általános súlyosbítás érdekében.
Az autóm minden egyes kórházi tartózkodásunk emlékét magán viseli: akkor mentem neki valaminek, húztam meg...

Nagyon nem részletezném, hogy éppen, milyen nehézségek közepén vagyunk, de már szerintem várta a család, hogy mit követek el ismét a szerencsétlen, jobb napokat megért autóval.
Most a garázskapu is kárát látta, egyszerűen nem vettem észre, hogy nincs még fenn. A szerelők csak délután tudnak jönni, addig a ház bezárhatatlan, foglalkozás elmarad. Apatárs 120 km távolságra, ami most fényévekkel sem befogható. Várhatóan súlyos tízezrekbe kerül majd a javítás.
Az elkeseredés elég nagy mértékben kezdett eluralkodni rajtam, gondoltam kiírom itt egy kis szeletkéjét, hátha segít.