Egy hosszú nap margójára

Hétvégén már sejtettük, hogy az intenzív óvodai élet aktív részeseiként hétfőn igen mozgalmas lesz  a napunk.

Nagyszülőkkel is megerősítve vártuk, hogy Boldizsár bemutassa az utolsó néptánc foglalkozáson rugó lábát. Előzményeket tekintve: tavaly tisztes távolságból, az udvar túloldaláról figyelte, amint a többiek ropják a csürdöngölőst.:-)

Már írtam, hogy gombos inghez való viszonya enyhén szólva is kritikus, de azért rábírtam, hogy ezúttal ne álljon ellent. Nagyon ügyes volt a csoport, számomra várakozáson felül táncoltak, de ami a legfőbb kritérium, élvezték is. Persze most is volt, aki elfáradt közben és inkább anya vagy apa biztonságos ölelésébe vonult, de ez teljesen érthető.

Délután következett Anna sakkversenye. Bizony, kedves olvasó. Óvodai sakkverseny! Hátra lehet hőkölni vagy legyinteni, talán megmosolyogni, de egy tény, hogy az 5 óvodából összesen 34 gyerkőc ezt biztosan rossz néven venné.

El sem tudtam képzelni, hogy mire számíthatunk, hogyan lehet összeszervezni ennyi óvodást?

5x20 perces játszmában 5 perces szünetekkel,  pontozással dőlt el, ki lesz a fiú és a lánybajnok. Kérem szépen, anyai büszkeségem határtalan: Anna egyrészt nem kapott mattot senkitől és két játszmát nyert előnyösebb állás szerint. Ami még fontosabb, hogy végig állta a sarat. A több, mint két órás agytornát szülői és nagyszülői erkölcsi támogatás mellett végigcsinálta. Két pontjával oklevélhez és a 8. helyhez jutott (9 benevezett leányzó közül) A szülők - pláne az olyan első bálozók, mint mi is - végig izgulták, szorították a versenyt, szerintem a szőlőcukorból és a büféből is többször vételeztek, mint a gyerekek.

Cukrászdai dőzsöléssel ünnepeltünk a nap végén.