Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás is fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket jelenlegi állomáshelyükre. Kérlek, fogadjátok szeretettel ezúttal Megyeri Annamáriát.
Mackó csoport. Ez talán neked, kedves olvasó nem sokat mond. Ancsa viszont rögtön tudná, hogy melyik óvodai szobába keressük a gyerekeinket. Középső lánykája és Boldizsár fiam egyazon csoportban végzik napi teendőiket.
Folyamatosan látom őt különböző élethelyzetekben, amikben egy biztos tényező mindig akad: minimum egy, de általában három csillogó szemű kislány veszi körül. Nem volt tehát kérdés, őt is szeretném meginvitálni ide.
- Kérlek, mesélj a gyermekeidről. A születésük előtt mivel foglalkoztál?
- Három pici lányom van. 6, 4 és 1 évesek. Próbálok minél több érdekes dolgot mutatni és tanítani nekik, amíg fogékonyak és érdeklődők.
Kertes házban lakunk körbevéve sok állattal és növénnyel. Számomra nagyon fontos, hogy megtanuljanak tudatosan együtt élni a környezetükkel, a természettel. Megtanulják, hogyan kell gondoskodni, felelősséget vállalni, és erre pont megfelel pár cica, nyuszi, tengerimalac, meg egy törpe veteményes a játszótér végében.
Végzettségem szerint rajztanár vagyok, meg dekoratőr, kirakatrendező így természetes, hogy a gyerekekkel folyton alkotunk, kreálunk. A kicsi miatt még elég nehéz igazán belemerülni egy-egy alkotási folyamatba, de már nagyon várom, amikor egész nap csak bütykölünk, meg festünk. Mi is ezt csináltuk, amikor kicsik voltunk (anyukám is rajztanár).
Amikor megszületett a nagyobbik lányom, még javában Szegedre jártam a főiskolára, nappali tagozatra, így születésük előtt, után még tanultam. Már a főiskola előtt is kis alkotásaimmal kerestem magamnak plusz pénzt, ezért tulajdonképpen most ugyanazt teszem, csak most napközben a gyerekek foglalnak le, akkor meg a tanulás.
3 éve elkezdtem dolgozni kerttervezőként. Autodidakta módon tanultam bele a szakmába. Segített az is, hogy akkoriban, amikor elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, szüleimnek volt egy kertészete és ők is tervezőként dolgoztak. Ha nagyobbak lesznek a lányok és kicsit kötetlenebbül tudok majd dolgozni, újra, teljes erővel belevetem magam a tervezésbe, mert igen szép sikerek értek már ezzel kapcsolatosan. Mivel egy-egy ilyen munka teljes embert kíván, jelenleg ez csak 2-3 év múlva fog bekövetkezni.
Addig is marad az itthoni, esti bütykölgetés meg az a pár tervező munka, amit nem tudok visszautasítani. Meg persze - és ez a legfontosabb - a gyerekek.
- Egy kert meg tud felelni három apróság elvárásainak és a növényeit óvó kertésznek egyaránt? A Te kertedben össze tudtad hangolni a kettőt?
- Mindig sok gyereket, nagy kertet, szép földszintes házat szerettem volna. Így aztán nem is fordult meg a fejemben olyan soha, hogy valami olyat akarjak, ami ebbe a képbe nem fér bele. Úgy van minden kialakítva a kertben, hogy ott a legotthonosabban érezze magát egy kisgyerek. Sokan mondják is, hogy egy nagy játszóház vagyunk és ezt én imádom. Pont ez volt a célom. A szép kert és a gyerek egyáltalán nem összeegyeztethetetlen egymással. Megtanítom nekik csodálni a növényeket és így ők maguk is akarnak rájuk vigyázni. Persze mindig vetek olyan egynyári virágokat, amiket egész évszakban szedhetnek. Megmutatom nekik, miket óvjanak nagyon, mik kevésbé érzékenyek, miket "főzhetnek" meg a kis kinti konyhájukban.
Álmaim netovábbja azért még várat magára. Igazán álmaim kertjét itt nem tudnám létrehozni, ezért sokszor gondolok arra, hogy mi lenne, ha megkeresnénk Azt a helyet és megvennénk.... Nagy telket szeretnék, ahol több kis részre lehetne osztani a teret (ez most is így van, csak az a zavaró, hogy a ház a kert közepén van és nincs egy nagyobb összefüggő terület). Igazi zegzugos, vadregényes kertre vágyom, ahol még kecskét meg tyúkot is lehet tartani (ez a másik álmom), na és csörgedezzen egy kis patak a kert aljában, meg ki lehessen ugrani bicajozni egyet a csendes utcácskába. Persze egy nagy kert rengeteg munkával jár és mindent egymagam csinálok, így a férjem sokszor mondja, hogy ennél csak kisebb kertre vágyakozzak, mert gyakran ezt sem bírom.:).De nekem ez a terápiám....Van hogy este,amikor lefeküdtek a lányok és egész nap nem jutottam a növényeimhez, kimegyek fejlámpával és bogarászok a sötétben.
- Mondanál valamit a kis alkotásaidról meg az esti bütykölgetéseidről?
- A lányaim inspirálnak és kritizálnak. Ha készítek valami egészen új dolgot este, kiteszem az asztalra, hogy reggel egyből meglássák. Ha tetszik nekik és azonnal a kincses polcukra teszik, egyből tudom, hogy kezdhetek is bele a gyártásába, mert sikeres lesz a termék. Elsősorban filcből készült kiegészítőket, ékszereket varrok, most készül egy új kis kollekció a pöttyösség jegyében. Ezeket első sorban gyerekeknek szánom, de (főleg az újabb ékszereket) bohókásabb felnőttek is viselhetik. A másik irány, ami mostanában igazán fellelkesített, a kitűző készítés. Hozzájutottam ugyanis egy préshez. Ezekhez saját grafikáimat használom fel, amik szintén a gyermeki mesés világhoz kapcsolhatók leginkább. Babákat, játékokat is szívesen varrogatok.
- Úgy tudom, ezeket a csinos apróságokat elkezdted árulni is. Milyen lehetőségeid vannak?
- Elkezdtem árulni a dolgaimat, mert egyébként ennyi mindent nem tudnának a lányaim hordani:) .Ez persze nem igaz, de még 2 évig biztosan itthon vagyok és addig is szeretnék dolgozgatni. Utána is főállású anya leszek, így szabadon tudok majd vállalkozni. Amikor elkészült a weblapom, pont egy olyan periódusban voltam, hogy jobban jutott időm az alkotásaimra. Ez sajnos nagyon hamar véget ért, mindig beteg valaki, vagy a házon, kerten is nagyon sok munka van. Amióta szépen süt a Nap a lányokat is hamarabb, már ebéd után elhozom az oviból, ne az ágyban fetrengve töltsék a legszebb napsütéses órákat (mivel egyik sem alszik). Azt hiszem, a jólmenő vállalkozóknak kicsit több idejük van arra, hogy menedzseljék azt, amit el is tudnak készíteni. Általában mindennek csak a mintadarab utáni első, eladásra szánt példánya tud elkészülni (a koronákat kivéve). Árulok a webshopomon, a Meskán. Gondolkozom, hogy megkeresek pár viszonteladót, de még elég friss a dolog, most kezd még csak beindulni. Sok érdeklődő volt, amikor elkezdtem, remélem az érdeklődés csak egyre nő majd. Azt hiszem, hogy ha már a kertekkel is tudok foglalkozni (ez szabadidő kérdése) ismét visszaszorulnak az éjszakai varrogatások, rajzolgatások a tervezés mögé. Az az elsődleges szerelem.
- Talán álmaid háza és kertje egy falusi környezetben jobban fellelhető, mégis most Szentendréről kérdeznélek. Mindig is itt éltél? Milyen városnak tartod?
- Igen, álmaim házát mindig is egy kisváros szélén vagy egy faluban képzeltem el. Szentendre nagyon szép, szeretem, csak mi pont azon a részen lakunk, ahol a madárcsiripelést megzavarja a motor zúgása, és azt nagyon nem kedvelem. Gyuláról származom, szüleim és nagypapám még most is ott élnek. Gyerekkori, iskolás és főiskolás barátaim nincsenek a közelemben, ezért meglehetősen nehéz velük a kapcsolatot tartani (irigylem azokat, akik most sem laknak messze a szülővárosuktól). Persze vannak itt is nagyon jó barátaim. Az időbeosztás miatt, főleg sokgyerekes családanyák, ők megértik, ha egy találkozót 2-3 hétig is elhúzok, vagy hogy ha elmegyek, de 10 perc múlva már rohannom kell a gyerekekhez (ez mostanában így volt). Férjem apai ágon őslakos Szentendreinek számít, egy család tulajdonában álló telket kaptunk meg annak idején ,hogy építsünk rá, hiszen az első pocaklakó egyértelműen saját otthont kívánt . Így én megkaptam Szentendrét,nem választottam.(persze nem bánom)A gyerekek nagyon szeretik ezt a várost, itt vannak a barátaik, a kert, a hegyek, meg a Skanzen. Nekem talán nyáron túl sok a turista, télen meg túl kevés a program. Az egyik barátnőm most készül beindítani egy gyerekházat, amihez végre talált támogatót és helyszínt is. Remélem sikerül egy még jobb szentendrei gyerek-szülő közösséget kialakítani a Ház segítségével.
- Köszönöm a beszélgetést. A jól körvonalazott terveidhez kívánok egyre több időt és töretlen lelkesedést,… no meg elég napfényt a kertbe!
- Kérlek, mesélj a gyermekeidről. A születésük előtt mivel foglalkoztál?
- Három pici lányom van. 6, 4 és 1 évesek. Próbálok minél több érdekes dolgot mutatni és tanítani nekik, amíg fogékonyak és érdeklődők.
Kertes házban lakunk körbevéve sok állattal és növénnyel. Számomra nagyon fontos, hogy megtanuljanak tudatosan együtt élni a környezetükkel, a természettel. Megtanulják, hogyan kell gondoskodni, felelősséget vállalni, és erre pont megfelel pár cica, nyuszi, tengerimalac, meg egy törpe veteményes a játszótér végében.
Végzettségem szerint rajztanár vagyok, meg dekoratőr, kirakatrendező így természetes, hogy a gyerekekkel folyton alkotunk, kreálunk. A kicsi miatt még elég nehéz igazán belemerülni egy-egy alkotási folyamatba, de már nagyon várom, amikor egész nap csak bütykölünk, meg festünk. Mi is ezt csináltuk, amikor kicsik voltunk (anyukám is rajztanár).
Amikor megszületett a nagyobbik lányom, még javában Szegedre jártam a főiskolára, nappali tagozatra, így születésük előtt, után még tanultam. Már a főiskola előtt is kis alkotásaimmal kerestem magamnak plusz pénzt, ezért tulajdonképpen most ugyanazt teszem, csak most napközben a gyerekek foglalnak le, akkor meg a tanulás.
3 éve elkezdtem dolgozni kerttervezőként. Autodidakta módon tanultam bele a szakmába. Segített az is, hogy akkoriban, amikor elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, szüleimnek volt egy kertészete és ők is tervezőként dolgoztak. Ha nagyobbak lesznek a lányok és kicsit kötetlenebbül tudok majd dolgozni, újra, teljes erővel belevetem magam a tervezésbe, mert igen szép sikerek értek már ezzel kapcsolatosan. Mivel egy-egy ilyen munka teljes embert kíván, jelenleg ez csak 2-3 év múlva fog bekövetkezni.
Addig is marad az itthoni, esti bütykölgetés meg az a pár tervező munka, amit nem tudok visszautasítani. Meg persze - és ez a legfontosabb - a gyerekek.
- Egy kert meg tud felelni három apróság elvárásainak és a növényeit óvó kertésznek egyaránt? A Te kertedben össze tudtad hangolni a kettőt?
- Mindig sok gyereket, nagy kertet, szép földszintes házat szerettem volna. Így aztán nem is fordult meg a fejemben olyan soha, hogy valami olyat akarjak, ami ebbe a képbe nem fér bele. Úgy van minden kialakítva a kertben, hogy ott a legotthonosabban érezze magát egy kisgyerek. Sokan mondják is, hogy egy nagy játszóház vagyunk és ezt én imádom. Pont ez volt a célom. A szép kert és a gyerek egyáltalán nem összeegyeztethetetlen egymással. Megtanítom nekik csodálni a növényeket és így ők maguk is akarnak rájuk vigyázni. Persze mindig vetek olyan egynyári virágokat, amiket egész évszakban szedhetnek. Megmutatom nekik, miket óvjanak nagyon, mik kevésbé érzékenyek, miket "főzhetnek" meg a kis kinti konyhájukban.
Álmaim netovábbja azért még várat magára. Igazán álmaim kertjét itt nem tudnám létrehozni, ezért sokszor gondolok arra, hogy mi lenne, ha megkeresnénk Azt a helyet és megvennénk.... Nagy telket szeretnék, ahol több kis részre lehetne osztani a teret (ez most is így van, csak az a zavaró, hogy a ház a kert közepén van és nincs egy nagyobb összefüggő terület). Igazi zegzugos, vadregényes kertre vágyom, ahol még kecskét meg tyúkot is lehet tartani (ez a másik álmom), na és csörgedezzen egy kis patak a kert aljában, meg ki lehessen ugrani bicajozni egyet a csendes utcácskába. Persze egy nagy kert rengeteg munkával jár és mindent egymagam csinálok, így a férjem sokszor mondja, hogy ennél csak kisebb kertre vágyakozzak, mert gyakran ezt sem bírom.:).De nekem ez a terápiám....Van hogy este,amikor lefeküdtek a lányok és egész nap nem jutottam a növényeimhez, kimegyek fejlámpával és bogarászok a sötétben.
- Mondanál valamit a kis alkotásaidról meg az esti bütykölgetéseidről?
- A lányaim inspirálnak és kritizálnak. Ha készítek valami egészen új dolgot este, kiteszem az asztalra, hogy reggel egyből meglássák. Ha tetszik nekik és azonnal a kincses polcukra teszik, egyből tudom, hogy kezdhetek is bele a gyártásába, mert sikeres lesz a termék. Elsősorban filcből készült kiegészítőket, ékszereket varrok, most készül egy új kis kollekció a pöttyösség jegyében. Ezeket első sorban gyerekeknek szánom, de (főleg az újabb ékszereket) bohókásabb felnőttek is viselhetik. A másik irány, ami mostanában igazán fellelkesített, a kitűző készítés. Hozzájutottam ugyanis egy préshez. Ezekhez saját grafikáimat használom fel, amik szintén a gyermeki mesés világhoz kapcsolhatók leginkább. Babákat, játékokat is szívesen varrogatok.
- Úgy tudom, ezeket a csinos apróságokat elkezdted árulni is. Milyen lehetőségeid vannak?
- Elkezdtem árulni a dolgaimat, mert egyébként ennyi mindent nem tudnának a lányaim hordani:) .Ez persze nem igaz, de még 2 évig biztosan itthon vagyok és addig is szeretnék dolgozgatni. Utána is főállású anya leszek, így szabadon tudok majd vállalkozni. Amikor elkészült a weblapom, pont egy olyan periódusban voltam, hogy jobban jutott időm az alkotásaimra. Ez sajnos nagyon hamar véget ért, mindig beteg valaki, vagy a házon, kerten is nagyon sok munka van. Amióta szépen süt a Nap a lányokat is hamarabb, már ebéd után elhozom az oviból, ne az ágyban fetrengve töltsék a legszebb napsütéses órákat (mivel egyik sem alszik). Azt hiszem, a jólmenő vállalkozóknak kicsit több idejük van arra, hogy menedzseljék azt, amit el is tudnak készíteni. Általában mindennek csak a mintadarab utáni első, eladásra szánt példánya tud elkészülni (a koronákat kivéve). Árulok a webshopomon, a Meskán. Gondolkozom, hogy megkeresek pár viszonteladót, de még elég friss a dolog, most kezd még csak beindulni. Sok érdeklődő volt, amikor elkezdtem, remélem az érdeklődés csak egyre nő majd. Azt hiszem, hogy ha már a kertekkel is tudok foglalkozni (ez szabadidő kérdése) ismét visszaszorulnak az éjszakai varrogatások, rajzolgatások a tervezés mögé. Az az elsődleges szerelem.
- Talán álmaid háza és kertje egy falusi környezetben jobban fellelhető, mégis most Szentendréről kérdeznélek. Mindig is itt éltél? Milyen városnak tartod?
- Igen, álmaim házát mindig is egy kisváros szélén vagy egy faluban képzeltem el. Szentendre nagyon szép, szeretem, csak mi pont azon a részen lakunk, ahol a madárcsiripelést megzavarja a motor zúgása, és azt nagyon nem kedvelem. Gyuláról származom, szüleim és nagypapám még most is ott élnek. Gyerekkori, iskolás és főiskolás barátaim nincsenek a közelemben, ezért meglehetősen nehéz velük a kapcsolatot tartani (irigylem azokat, akik most sem laknak messze a szülővárosuktól). Persze vannak itt is nagyon jó barátaim. Az időbeosztás miatt, főleg sokgyerekes családanyák, ők megértik, ha egy találkozót 2-3 hétig is elhúzok, vagy hogy ha elmegyek, de 10 perc múlva már rohannom kell a gyerekekhez (ez mostanában így volt). Férjem apai ágon őslakos Szentendreinek számít, egy család tulajdonában álló telket kaptunk meg annak idején ,hogy építsünk rá, hiszen az első pocaklakó egyértelműen saját otthont kívánt . Így én megkaptam Szentendrét,nem választottam.(persze nem bánom)A gyerekek nagyon szeretik ezt a várost, itt vannak a barátaik, a kert, a hegyek, meg a Skanzen. Nekem talán nyáron túl sok a turista, télen meg túl kevés a program. Az egyik barátnőm most készül beindítani egy gyerekházat, amihez végre talált támogatót és helyszínt is. Remélem sikerül egy még jobb szentendrei gyerek-szülő közösséget kialakítani a Ház segítségével.
- Köszönöm a beszélgetést. A jól körvonalazott terveidhez kívánok egyre több időt és töretlen lelkesedést,… no meg elég napfényt a kertbe!
Blog: http://rozibogyo.blogspot.com
Webshop: http://www.rosehip.hu
Meska boltja
2 megjegyzés:
A fejlámpás ötlet nagyon tetszik. talán én is bevezetem. :-)
Nem kicsit elkötelezett a csaj :-))))
Megjegyzés küldése