2010. 04. 19.

Szakkör bojkott

"A bojkott valaminek a többek által összehangolt módon történő visszautasítása, általában a helytelenítés kifejezésére, vagy bizonyos feltételek kierőszakolására. Tipikusan valakivel, rendszerint bolttal, céggel vagy szervezettel szemben való nyomás gyakorolását célozza." (Wikipédia)

A saját gyerekeim úgy döntöttek, most egy darabig nem járnak hozzám Kis mesterek foglalkozásra.  Igazából nem indokolták meg, azt hiszem beteltek egy kicsit. Otthon is nap mint nap látják a készüléseimet, saját magunk is kreatívkodunk eleget.
Egyik szemem sír, mert akár kritikának is felfoghatom kivonulásukat, ráadásul általában az ő munkáikat szoktam fotózni.
Másrészt így most nem kell arra figyelnem, hogy a csoportokban véletlenül se kivételezzek velük a többi lurkó kárára. Megjegyzem ezt az akadályt mindannyian jól vettük. A PR szakember kisfiam például a legelső foglalkozás alkalmával jó hangosan kijelentette: "Ugye, milyen jó ez  a kézműves, gyerekek?!"
Remélem, azért nem indítanak el egy kiiratkozó hullámot. :-)) Vagy tényleg tárgyalási alapot keresnek? Jó lesz odafigyelnem!

4 megjegyzés:

Mici írta...

Ugyanakkor amibe belekezdünk, azt csináljuk is végig. Mondta volt mindig az anyukám. Igaz nem is lettem kitartó semmiben, mert KELLETT csinálnom bizonyos dolgokat. Nagyobbacska koromban már arra bazíroztam, hogy ne nekem kelljen könyörögnöm, hogy abbahagyhassam, hanem azért könyörögjenek nekem,hogy húzzak a francba. Így rúgattam ki magam pl. a szolfézsról, aztán az énekkarból, de középiskolában már sikítva küldtek el az énekkari meghallgatásról.
Szerintem jó, hogy meg tudtok egyezni, és hogy a fiatalúr dönthet. A kreativitás már úgy is benne van a génjeiben, és napi szinten kapcsolatban van az alkotással. Semmi okod az aggodalomra. :)

Krisztallit írta...

Én sem igazán szeretem, ha kikönyörögnek valamit és utána meg nem akarnak járni, de szerintem erővel nem igazán érdemes próbálkozni, az eszükre szoktam hatni. Járnak épp' elég másra is. Pedig ők még a kevésbé foglalkoztatott óvodások közé tartoznak.
Akkor aggódnék, ha a mások gyerekei nem akarnának járni hozzám:-)

Móni írta...

:))), szeretem nagyon benned, hogy mindig a humorodnál vagy. A gyerekneveléshez pedig leginkább ez kell, azt hiszem!
Hallod, lelkem, holnap ha minden igaz, lesz időnk egy nemezes leírás-fényképezésre. Téged kérdeznélek, mit is szeretnél pontosan? Sodort, egyszerű karkötőt, vagy olyan nyakéket, amilyet én készítettem? Hm?

krisz írta...

Én biztosan zokon vettem volna egy kicsit,jó Neked hogy igy tudsz hozzáállni.Egyébként lehet hogy amiatt sem akarnak már benn a teremben szöszmötölni,mert itt a jó idő.(Csak magunkból indulok ki.)