2009. 09. 19.

Színházi évadnyitó, autók kitiltva

Szerencsénkre jártam Figurka Ági oldalán, mert a hétvégi ajánlatai között megakadt a szemem egy gyerekelőadáson: Kolibri színház és Bozsik Yvette társulatának közös produkciója a Gyermekjátékok.

Pieter Brueghel: Gyermekjátékok-olaj, tábla (Kunsthistorisches Múzeum, Bécs)

Az időpont remek, időjárás jelentés pozitív, tehát nyugis reggeli rutin után indultunk be az Andrássy útra. Már tájékozódtam tegnap, hogy milyen egyéb programokra számíthatunk. Reméltem, hogy gyerekeink bírni fogják a kavalkádot, mert nekem igencsak volt hozzá kedvem.
A színházi évad kezdetére hívták fel a figyelmünket a kőszínházak, független társulatok standjai és a két színpad, ahol egymást követték az ízelítők a különböző repertoárokból.
Sana lányunk aktív résztvevője volt az idei évad megnyitásának, ugyanis a Kolibri előadásán apró szerepet vállalt: mivel az ő habitusához igen közel áll a magamutogatás, egyáltalán nem állt ellen, mikor táncolni invitálták a színpadra.
Megnéztük még a Dajka Színház Mosonyi Aliz Illemtan gyerekeknek Kamilla bohóccal és a Figurina színpad Grimm meséket idéző tárgyjátékát is.


Boldizsár kedvére is találtunk programot, ugyan is a gyermekvasút képviselői is megjelentek. Volt hajtány, külön ide telepített sínnel, sorompóval, vasúti kocsikkal. Speakerük kitűnő tehetséget mutatott a nézők bevonására és egyben a toborzásra.


Másik nagy kedvencünk a versautomata volt, ahol egy használt színházjegy bedobása és a kívánt költő kiválasztása után a szoborban megbújó színészek kezdtek bele a verselésbe.

A Szabad Európa Társaság készített egy 100-as listát, azokról a könyvekről, amit szerintük mindenkinek illik elolvasni. Akit érdekel a top 100, nézzen utána, nekem kissé a kötelező olvasmányokat idézte, de talán pont e miatt kérdőíven kérdezték meg a személyes véleményünket róla.

Lehetett a legjobb színházi standra szavazni, mi a Stúdió K gyerek és felnőtt szemszögből egyaránt vonzó sátrát és az Új Színház lámás, szép zöld gyepes, mesélősarkos utcáját tennénk meg az elsőknek.

A gyerekek energia kapacitása fél egyig tartott ki, bár mi felnőttek még sokáig élveztük volna a forgatagot. Hosszú-hosszú ideje most először jutott eszembe, hogy ha most kettecskén lennénk a férjemmel az egész napot kint töltöttük volna nézelődve, kávézva, barátokkal beszélgetve ... vasárnap pedig lustálkodtunk volna, amíg csak jólesik. Ez a röpke gondolat nem vetett árnyékot a délelőttre, jövőre ott leszünk ismét!


1 megjegyzés:

PI írta...

Mi is voltunk, jó volt:)