Nálunk a nemezelés

Vallom, hogy ha a gyerekünket szeretnénk ösztönözni a kreatív tevékenységekre, akkor elérhető helyre kell tenni a szükséges eszközöket.

A festékek, papírok, színesek, olló, ragasztó, fonalak, gyurma és még sok egyéb nálunk bármikor befoghatóak. Csemetéim tudják a szöszmötölés egy fő szabályát. Van egy viaszos vászon, amivel mindenek előtt leterítik a konyhaasztalt (alkotásaik fő színterét) és már indulhat is a maszatolás.

A gyapjú viszont nincs szem előtt és mióta foglalkozásokat tartok az ovisoknak, sok egyéb alapanyag is egy emelettel feljebb vándorolt. A nemezelés - talán e miatt is - nálunk periodikus tevékenység.
A hét közepén elkezdtem a Móni féle nyulakat készíteni és persze a gyerekek sem vonták ki magukat a jóból. Főleg Anna kedveli a habos pancsolást, de hébe-hóba Boldizsár is próbálkozik. A sok színes gyapjú válogatása olyannyira ellenállhatatlan öröm ismét, hogy napok óta "kötelező" program valamit nemezelni. Készült csörgő labda, tojások, apró kis golyók (ez utóbbiakkal tervem van még), és most legutóbb egy tokot kapott a mobilom. Azt a bizonyos "elefántbőr" hatást még nem sikerült elérnem sajnos, de összességében nem rossz darab.
No és persze, ma a Kis mesterek foglalkozáson is gyapjút fogunk felhasználni.

Nyuszkó testvér kis korkülönbséggel

Megszületett a második nyulam-bulam à la Hendimédi.
Bár ugyanazt a sablont használtam, mégis nagyobb súllyal és méretekkel jött a világra , mint testvére. Tanulva a korábbi nemezelésből, sokkal több gyapjút használtam, ezért nem is volt gondom vele, a bundája is szebb lett. A szeme, orra tűnemezelt, a répát majszolni vágyó szája pedig varrva van.
Vidám kis jószág, nem igaz?

Nyuszi Hendimédi módra

Remélem Móni is vállalja a párhuzamot. Leírása alapján készült ez a nyuszkó, funkciója szerint tojásmelegítő.

Szegénykém viszontagságos körülmények között jött létre. Az alapvető hiba az volt, hogy kevés gyapjút használtam, így vékonyka lett, a fülénél ki is lyukadt a szétvágáskor.
Félretettem, gondoltam, majd egy másodikat kezdek.
A konyhapulton pihengetett napokig és szólongatott: "Fejezz be, kérlek!" Nem tudtam ellenállni, mégis csak az én teremtményem. Alábéleltem és tűnemezeléssel felhízlaltam. A jól tartást meghálálta, ezután még kapott egy habos babusgatást, száradás után pedig jött a pofika megvarrása. Az orra szintén tűnemezelt.

Fogok még egyet készíteni, ne árválkodjon egyedül. Lelke van.