2010. 12. 21.

Cukormázas

A téli szünetet megkezdtük, így teljesen a karácsonyi előkészületeknek szentelhetjük magunkat. A mézeskalácsaink már egy hete várnak a díszítésre. Mivel az idei színvilágunk a narancs és zöld, ezért a mézeseink sem kerülhetik el ezeket az árnyalatokat. 
A gyerekek fogpiszkálóval festegettek, én a hagyományos zacskós megoldást választottam. Háttérben Louis Armstrong zenélt, szóval minden szempontból negédes hangulatba kerültünk. 


Remélem, Anna és Boldizsár örökre megjegyzi ezeket az érzéseket és a karácsonyt az önfeledt órákhoz köti majd.

2 megjegyzés:

Aledi írta...

... és a mézeskalács illatához :) Biztos így lesz. Nagyon meghatározó a gyerekkori karácsony, szerintem ekkor dől el, hogy valaki szeretni, érteni, érezni fogja-e a karácsonyt vagy csak nyűgnek tekinti. Anna, és Boldizsár szeretni fogja :)

krisz írta...

Szerintem biztosan igy lesz majd!Erre törekszünk mind,hogy ezt adjuk át nekik,ezzel induljanak majd útnak.És azt hiszem ezeket a kedves" megszokások" amik igazán megaradnak majd később.Ezek az izek és hangulatok.