Furcsa, - talán nem is éppen adekvát - párhuzamot szeretnék vonni.
Úgy gondolom, aki valaha dohányzott, kisebb akaraterő segítségével bármikor le tudja tenni a cigit évekre, de akár egyik pillanatról a másikra folytatni is a bagózást. Legalább is így vagyok ezzel én.
A napokban kiderült, hogy a kötéssel is... Hosszú évek óta nem nyúltam kötőtűhöz, nem hiányzott.
Pár napja anyuéknál lebzselünk, más dolgom sincs, mint az evés, ivás, a gyerekeimben való gyönyörködés.
Anyut rávettem egy csavart sál meghorgolására és ezzel együtt előkerültek fonalak, kötőtűk. Azonnal nekifogtam, az ujjaim úgy álltak a dologhoz, mintha elvonási tüneteik lennének, szinte minden mozdulat ismerős volt, semmit sem felejtettem. Tegnap dél óta két sálat, és két gombos nyakbavalót készítettem a gyerekeknek és magamnak. Most itt azért gépelek, mert az ujjaim tehetetlenek: elfogyott a fonal :-)) Amint hazamegyünk, mutatok képeket is. Nincs megállás, visszaszoktam.
.jpg)
5 megjegyzés:
Ez év elején úgy 15-16 év kihagyás után nyúltam ismét fonalakhoz... ismerős érzésről írsz...hajrá, mert nekem nagyon jó terápia a varrás mellett. Az egyik felspanol, a másik meg lenyugtat:-)))
Most nagyon izgatják a fantáziámat a minták! Keringek itt a házban, hogy mivel tudnám befejezni a "20 cm hiányzik" darabot.
Nagyon egy húron pendülünk, én is most vettem elő vagy 15 év után a kötőtűket:-) azóta beszereztem a fonalakat is, és hajrá!
KÖTÖK!!!
Ó, hát úgy látszik ez csoportosan támad. Magam is hosszú idő után vettem elő a kötőtűt, annyira jólesik. Sőt, megtanultam horgolni. Ahogy Colette mondja, kell ez a varrás mellé :)
:) Hol vannak már azok a képek?!!!
Megjegyzés küldése