2010. 04. 07.

Ügyes vagy, anya! - Pásztohy Panka

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket jelenlegi állomáshelyükre. Kérlek, fogadjátok szeretettel ezúttal Pásztohy Pankát.

Ha úgy veszem, a gyerekeimnek köszönhetem, hogy megismertem őt. Először a Csiribí és Panka könyvek oldalairól köszöntek vissza a vidám illusztrációi, majd miután megtudtam, hogy egy városban élünk, felkértem a gyerekszoba dekorálására. Azóta is ott repkednek, futkároznak a falakon jól ismert figurái.

– Kérlek, mesélj a gyermekedről. A születése előtt mivel foglalkoztál? Akkoriban azt tervezted, hogy ugyanezt a tevékenységet folytatod később?
- Lili 8 és fél éves, nagyon kreatív, sokoldalú kislány. Nagyon egy húron pendülünk. Igyekszünk nem visszafogni. Azért hegedül, mert szeret hegedülni, azért tanul angolul, mert szereti az angolt, azért vezet blogot, egyszerre kettőt is, mert érdekli. Az egyik a The Word According to Lili (Lili szerint a világ). Angol nyelvű, mivel olvasói javarészt külföldiekből tevődnek össze. Kedvence az Illustration Friday feladatainak interpretálása, amit tőlem lesett el, de már jóval lelkesebben készül hétről-hétre mint én. Ez a blog főleg saját magáról szól, arról, amit a világból lát, ahogy a világot látja nyolc évesen. Mindezt elsősorban a rajz eszközeivel bemutatva.
Másik blogja a Lili fotói. Ide – mint a címe is sugallja – az általa készített fényképeket tölti fel. Hihetetlenül érdekes látni, egy gyerek mit vesz észre, milyen apró részletekre figyel fel a természetből. A napokban vettük észre, hogy e blogja alapján a szentendre.lap.hu-n a helyi képzőművészek között jegyzik! 


Az Iparművészeti Egyetemen a negyedik évet alig kezdem el, mikor 2001. szeptemberének végén megszületett Lili. Halasztani nem akartam, egyéni tanrend mellett folytattam az iskolát,  erre a tanévre visszaköltöztünk a szüleimhez Kaposvárra. Az első félévben egyedül, majd később Lilivel ingáztam, vonatoztam az egyetem és Kaposvár között. A rákövetkező szemeszterben aztán kaptunk egy „átmeneti” szobát az egyetem Zugligeti úti kollégiumában. Szemben volt a bölcsőde, gyönyörű volt a környezet, jó a levegő, csak a kollégiumi szoba volt kicsit szűkös. Férjem, aki akkor Pécsen járt a jogi karra, halasztott, felköltözött hozzánk és a lehető legtöbb dolgot átvállalta a babával kapcsolatban, hogy én el tudjam készíteni a diploma-filmemet. Sajnos az Iparon nem volt külön családoknak fenntartott szoba, így havonta cuccoltunk egyikből a másikba. Ezzel együtt életem eddigi legszebb évei voltak ezek, és cseppet sem bánom, hogy fiatalon vágtam bele az anyaságba.
Animáció szakon diplomáztam. Ez egy olyan hivatás, amely mellett a családra is koncentrálni nagyon nehéz. Az egyetem után elhelyezkedhettem volna a „szakmában”, hívtak több, nagyobb projektbe is, de a 12-14 órás munkaidőt Lili mellett nem akartam vállalni. Így elkezdtem magazinoknak illusztrálni, majd jöttek a könyvek egymás után, szebbnél szebb feladatok. A filmek azóta is itt vannak a fejemben, és bízom benne, hogy lesz még alkalmam megalkotni őket.
- Azt mondod, jöttek a könyvek egymás után. Szerencse volt ez vagy tudatos keresés?
- Nyilván a szerencse is közrejátszott, de nekem is sokat kellett érte tenni. Az első magazinos illusztrációs munkáimat például az akkor még havonta megjelenő Fitt Mamának készítettem.
Terhességem alatt gyakran forgattam a magazint, és önkéntelenül is arra járt az agyam, hogy bizonyos, általam elhibázottnak tartott grafikai vagy kiadvány-szerkesztési megoldást én miként oldanék meg. Amikor aztán adódott egy üres délelőttöm, bekopogtam a portfóliómmal és az ötleteimmel a szerkesztőségbe, ők pedig azt mondták, hogy miért is ne lehetne a kiadványban több grafikai illusztráció! Bár a magazin döntően átvett anyaggal futott, nagyon sokat és szívesen rajzoltam ide.
Aztán már nem volt visszaút. Amire kezdetben csak mint alkalmi vagy átmeneti „elfoglaltságra” tekintettem, egyszerre mindennapi tevékenységgé lett. De akkor már többet és mást akartam: gyermekeknek rajzolni. Megkerestem Sándor Csillát, aki abban az időben kezdte el felépíteni a Gyermek-könyvszerzők és Illusztrátorok Szövetségét. Őt még az egyetemi évekből „ismertem”, amikor a Csodaceruza című kiadványát, melyet kis túlzással egymaga vitt és tartott (tart) életben, „hivatalból” olvastam. Csilla ajánlotta, hogy keressem meg a Minimax Magazint, mert ott szükség lenne valami „újra”. A vonaton utaztam, mikor felhívtam a főszerkesztőt. Mondtam neki, hogy rajzolnék, mire ő, hogy jó-jó, küld egy anyagot, de most le kell tennie, mert éppen gyerekei születnek. Pár nap múlva meg is érkezett a szöveg. Aztán küldött még, aztán még, aztán beszélgettünk is rajzokról, az újságról, nyitott volt az ötleteimre. Azóta is illusztrálom a magazint, és már több mint három éve saját képregény-rovatot is viszek benne, melyhez a szöveget a férjem írja.
A Minimaxban közölt munkáimra figyeltek fel a Pagonynál. Megkerestek a Panka és Csiribí első kötetének szövegével, hogy lenne-e kedvem hozzá. Persze, hogy volt! Ettől kezdve aztán jöttek az újabb és újabb felkérések. A Panka és Csiribí sorozat már négy kötetnél tart. De nem csak a Pagonynál jelennek meg munkáim. A Holnap Kiadó például az én rajzaimmal jelentette meg újra Bálint Ágnes Tündér a vonaton című klasszikus szövegét. A Nemzeti Tankönyvkiadó pedig felkért az új alsó tagozatos „Színes” tankönyvcsalád 1-2. osztályos olvasói, feladatlapjai és írásgyakorlói arculati terveinek elkészítésére és az illusztrációs anyagának elkészítésére. Ez a több éves projekt hozta meg az első igazán jelentős szakmai elismerést: a kiadvány 2008-ban Szép Magyar Könyv Díjat nyert. A PressCon Kiadónál gyermekkorom egyik kedves költőjével, Rigó Bélával dolgozhattam. Közös verses ábécés-sorozatunkból eddig három kötet jelent meg. A Móránál pedig Móricz Zsigmond négy klasszikus verséből készíthettem az utóbbi hónapokban lapozókat. De keresnek antológiákhoz is. Megjelentem az Egyszervolt és a Képek Krónikása című válogatás-kötetekben.
Külföldről is kapok megbízásokat. Nemrég adtam le három társasjáték grafikai anyagát egy francia cégnek. Ez egy nagyon izgalmas új kihívás volt. Sajnos itthon nem lesznek kaphatóak. Olyannyira kedvet kaptam hozzá, hogy azóta egy magyarországi felkérésre készítettem egy kártyás játékot is.
Persze továbbra is rendületlenül dolgozom gyermek-magazinoknak. Szívügyem a műfaj! Próbálkoztunk saját kiadvány megjelentetésével is több-kevesebb sikerrel. Ez volt a Cikk-Cakk, melyet jelenleg „szüneteltetünk”, illetve ezen a néven foglalkoztatókat, matricás albumokat jelentetünk meg barátaimmal. Sokat dolgoztam a Csibészkének is, belekezdtünk egy átfogó arculati koncepció kialakításába is, de a tulajdonos (illetve a hitelezői) félúton feladták. Dörmögő Dömötör a másik kihívás. Jelenleg ezt próbáljuk helyrepofozni.
- Melyik illusztrációidra vagy a legbüszkébb? Miért? Mivel gyötrődtél meg a leginkább?
- Legbüszkébb arra az illusztrációmra vagyok, ami a Benedek Elek-évfordulóra készült, és Lilivel közösen dolgoztunk rajta. Ez volt az első „komoly” közös munkánk, és leírhatatlan jó érzéssel tölt el, hogy elfogad partnernek. Amúgy igen kritikus, és gyakran ad szakmai tanácsokat, melyekhez igyekszem felnőni.
Legtöbbet a tankönyvekkel szenvedtem. Több száz, ezer rajzot kellett készítenem. Ráadásul ez egy kötött műfaj, rengeteg szempontnak kell megfelelni, és bizony sokszor kellett megharcolni és megalkudni pedagógiai skatulyákkal. Arról nem is beszélve, hogy valahogy az illusztrációs munkákra maradt mindig a legkevesebb idő. Mindenki más az én kontómra kért vagy utalt ki magának plusz napokat, heteket, engem viszont kötött a nyomdaindítás. Szóval stresszes munka volt.
-  Mesélj arról, milyen illusztrációkon dolgozol jelenleg?
- Jelenleg a Panka és Csiribí ötödik részén dolgozom, és tervben van két nagyobb szabású könyv illusztrálása is a Móránál. Egyelőre titok, hogy melyek ezek, annyit azért talán elárulhatok, hogy az egyik egy verses antológia, a másik pedig egy regény lesz.
Saját kiadásban megjelenő munkák is szerepelnek a terveim között. A sok megrendelés mellett azonban ezeket mindig csak tologatom. Remélem a nyár folyamán már mutatni is tudok valamit.

- Időbeosztás szerint szervezed a napjaidat és munkáid elkészítését vagy az ihlet irányít?
- Minden munkának van határideje, amit jó, ha betart az ember. Többé-kevésbé ez sikerül is. Van azért, hogy túl sokat vállalok be egyszerre, vagy inkább sokfélét, és a végére már magam is belezavarodom, kinek mit és mikorra ígértem. Aztán olyan is van, hogy időm lenne, de nem érzek rá rögtön a feladatra, vagy nehezen haladok vele, de van úgy is, hogy egyszerűen nincs rajzolós hangulatom.
Most, hogy Lili már iskolás, sokkal könnyebb beosztani az időmet.
- Tudom, hogy az állatokkal is jó barátságban vagy. Otthoni kedvenceidre is jut idő?
- Igen, az állatokat nagyon szeretem!!! Általános iskolás koromban lovagoltam, sőt kaptam egy pónilovat is a szüleimtől. Jelenleg meg kell elégednem kisebb teremtményekkel, mivel nincs lehatárolt kertünk. Így is van két nyuszink. Még tavaly húsvétkor jöttek. Van egy kis házikójuk kifutóval a kerti tavunk szomszédságában. Tartunk még két pintyet, egy megözvegyült törpehörcsögöt, három csíkos fűegeret (egyikük gazdát keres), és van egy gőténk is, aki most nagyon-nagyon beteg, keletkezett a testén egy daganat. (A kis állat a riport utáni napokban sajnos meghalt. Készítettünk egy kis papírhajót, virágok közé fektettük a picurka testet, és útjára engedtük a Dunán.) Ő két karmos békával, és három pici hallal osztja meg a medencéjét. Ezen kívül Lilinek van egy 200 literes akváriuma telis-tele hazai halakkal, amiket mi szákoztunk a Bükkös-patakból és a Dunából. Lilinek van horgászengedélye is, így sokat vagyunk a víz mellett. Még decemberben is lejártunk (bár ezek a horgászatok általában hatalmas szánkózásba torkollottak). Most éppen egy sárgarépa ültetvényről álmodozom a nyuszik részére, mert tavaly titkos alagutat ástak és kiszöktek, és ha már kint voltak, hát lerágták a zöldségeskertemet. Persze nem bántam nagyon. Mindenen megosztozunk.
- Mióta éltek Szentendrén? Megtaláltátok a helyeteket itt?
- 6 éve élünk Szentendrén. Én először nagyon nem akartam ide költözni, de így hozta az élet. Lili szempontjából ideális választás volt. Nekem még idő kell a beilleszkedéshez, még inkább érzem magam kaposvárinak. Mégiscsak ott laktam majdnem 20 évig. Szüleim és a testvérem most is Kaposváron élnek.
- Köszönöm, hogy meséltél magadról, kívánok sok örömteli rajzolnivalót és hogy minél előbb érezd magadat otthon ebben a városban is.
 
Meska boltja 

4 megjegyzés:

Kékmadár írta...

Kriszta! nagyon jó ötlet az interjú sorozat. alig várom a következőt.

Kata írta...

Én is nagyon várom a következőt! Panka rajzait mis is imádjuk, jó volt olvasni róla.

Kiss írta...

Élvezettel olvasom ismét a riportot, ki lesz a következő!? Mennyi ügyes anyuka van!!

Mónika írta...

köszi, Panka, nagyon jó volt olvasni!!