2010. 03. 23.

Légüres gombolyagok



Még a hosszú hétvégén készültünk el itthon ezekkel a tojásra hasonlító díszgombolyagokkal. A tervem szerint kisebb méretű tekergetést végeztünk volna, de nekem nem sikerült elég kicsi és egyben elég kemény lufit fújnom. Szóval maradtak a strucctojásnyi labdacsok.
Kaptak egy hurkapálcikát, egy papírtárcsát és szalagot. Vázába helyezve igen jól mutatnak.

Akinek még nem ismeretes a technika, annak leírnám:
Hv.:
- lufik
- tapétaragasztó és ebben beáztatott zsineg, fonal (melyről a felesleget a lufira történő felhelyezés előtt két ujjunk között lehúzzuk)

Anna lányom is már ügyesen bánt a ragacsos zsinórral, ő nyáron lesz 6 éves.

Egynapi száradás és a lufi eltávolítása után tetszés szerinti dekorálásra kész. Nekem még az is problémát okozott, hogy pár óra múlva a léggömbök megereszkedtek. Ismét fújhattam beléjük, mert ugye az volt a cél, hogy szép formásak maradjanak a tojásaim.


7 megjegyzés:

antalandi írta...

Kriszta, milyen jó kis móka. Én nem ismertem, örülök, hogy megosztottad velünk. A migyerekeeink is biztosan élveznék a lufira ragacsolást. Andi

Timtom írta...

Nagyon jók lettek!
A leírást pedig köszönjük!

Maimoni írta...

nagyon jó! És egyszerre egy csomó gyereket le lehet vele kötni...:))

Kata írta...

Köszi, hogy megmutattad, ki fogjuk otthon próbálni, más ragasztóval is lehet? Kata

Krisztallit írta...

Szerintem dekupázs ragasztó is jó hozzá. Az a lényeg, hogy száradás után tartás ad a fonalnak és el lehet távolítani a lufit.
Ha másra is használod vagy van otthon talán a tapétaragasztó gazdaságosabb. Nekem 5 grammhoz két deci víz kellett.

Kékmadár írta...

Nagyon jópofa! Ki kéne próbálni vizibomba néven árult lufival, az nagyon kicsi és vizzel kell tölteni, az nem száll ell belőle idő előtt.

Krisztallit írta...

Köszi Kékmadár, ez nem is jutott eszembe. A vizibombák tényleg elég kis méretűek.