Fotó: Microsoft ClipArtA Kis mesterek foglalkozások szembesítettek egy jelenséggel, amit már sejtettem korábban, de most már tényként kezelek. A gyerekek nem szeretik bemaszatolni magukat, a kezüket. Először azt gondoltam ez csak gyerekfüggő, vagy talán a korral hozható párhuzamba. Egyik sem igazán helytálló.
Úgy tűnik, inkább valami olyan helyzetben találják magukat, amihez nem szoktak igazán. Úgy látom, valamiféle szülői túlféltés is szerepet játszhat abban, hogy a gyerekek idegenkednek bekoszolni a kezüket. Ha festék, ragasztó, gyurma tapad rájuk, máris nem a feladatra figyelnek, zavarja őket. Próbálkoztam jobb belátásra bírni őket, hiszen elengedhetetlen, hogy a kezükkel tapasztalják meg a különböző anyagokat. Aztán bevetettem a figyelemelterelést is, de ez sem igazán segített. Most ott tart a dolog, állandó kéztörlőket teszek ki, hogy elhárítva az akadályt tovább léphessünk.
Szerettem volna festékes kéz- és lábnyomokkal kompozíciókat készíteni velük, de biztos, hogy nem aratna sikert.
Ti hogyan látjátok ezt? Egyáltalán fontos kérdés, hogy gyerekeink testközelből tapasztalják meg a környezetüket? A ti csemetéitek hogyan reagálnak hasonló helyzetekben?
Úgy tűnik, inkább valami olyan helyzetben találják magukat, amihez nem szoktak igazán. Úgy látom, valamiféle szülői túlféltés is szerepet játszhat abban, hogy a gyerekek idegenkednek bekoszolni a kezüket. Ha festék, ragasztó, gyurma tapad rájuk, máris nem a feladatra figyelnek, zavarja őket. Próbálkoztam jobb belátásra bírni őket, hiszen elengedhetetlen, hogy a kezükkel tapasztalják meg a különböző anyagokat. Aztán bevetettem a figyelemelterelést is, de ez sem igazán segített. Most ott tart a dolog, állandó kéztörlőket teszek ki, hogy elhárítva az akadályt tovább léphessünk.
Szerettem volna festékes kéz- és lábnyomokkal kompozíciókat készíteni velük, de biztos, hogy nem aratna sikert.
Ti hogyan látjátok ezt? Egyáltalán fontos kérdés, hogy gyerekeink testközelből tapasztalják meg a környezetüket? A ti csemetéitek hogyan reagálnak hasonló helyzetekben?
.jpg)
7 megjegyzés:
Szerintem szerencsés vagy. Az én fiam egy hét múlva lesz 11 és őt nem zavarja ha valamit koszos kézzel kell megfognia,/ én ettől néha frászt is kapok/. A te ovisaid szerintem jól csinálják. Vagy bennem van a hiba?
Én igazán, tényleg soha nem mondtam nekik, hogy vigyázz, ne légy koszos. Én is imádok agyagba nyúlni, festékkel maszatolni... Mégis Dani mikor kb 1 éves volt nem bírta elviselni, hogy a homokozóban sáros lett a keze. Erre én igyekeztem sokat sarazni vele. Ma már nem bánja. A festékkel soha nem volt gond, egyedül azt utálják mind a ketten, ha vattapamacsot ragasztunk, és ráragad a kezükre a sok vattaszál. Én azt mondom, minél többet kell bíztatni őket, hogy maszatoljanak, agyagozzanak, nemezeljenek... Persze biztosan van olyan gyerek, aki mindig viszolyogni fog tőle.
Rékát nem zavarja ha koszos lesz a keze.Én egyébként soha nem szóltam rá.Nyilván ha festünk ez ezzel jár.Ha befejeztük akkor elvárom hogy rendet rakjon maga után ,de közben pont ez a jó,ez a maszatolás,ismerkedés az anyaggal.Mondjuk én ezt is hozom magammal.Az én anyukám sem szólt soha ránk hogy össze ne koszoljuk magunkat.Hagyott minket játszani.
Nem tudom, mitől alakul ki ez a tisztaság-mánia a gyerekeknél. Láttam olyan szülőt, aki nem engedte a homokozóba a gyereket, mert jaj-de-nagy-baja-lesz, ha összepiszkítja a kezét és láttam olyat is, akit nem lehetett belekönyörögni a "maszatba"...
Amikor egészen kicsik voltak az enyémek, vettem nekik ujjfestéket. Biztosan ismeritek, olyan sűrű,ragacsos élénk színű festék, még a fülük is színes lett az alkotás végére :) De nagyon szerettek vele "dolgozni". Saraztunk, gyurmáztunk, pogácsa sütésnél mindig kaptak (kapnak) egy kis "gyurcit" is, amit ők gyúrhatnak kedvükre. Ősszel falevélkupacba ugrálunk, az egyik nagypapánál porszívómotort szednek szét, fűrészelnek, kalapálnak (én meg frászt kapok), a másik nagypapánál, cukorborsót ültetnek, gyíktojást túrnak ki a földből, gyümölcsöt szednek... A lényeg az, hogy mindent megfognak és persze piszkosak is lesznek közben. Talán az a kulcs, hogy amíg kicsik, együtt kell velük "összekoszolódni" anyunak, apunak is, hiszen minket utánoznak...
Hű, ez nagyon hosszú lett... bocs :)
Nálunk Sára már nagyon jól tudja, mi a maszatolós játék és mi nem az. (Katának még az égvilágon minden az, de aztán ő is nyújtja az ujjacskáit, hogy töröljem meg..)
Én pl. nem szeretem, ha a fülük is maszatos, más gyerekein elnézem, de a sajátjaimon evés közben is többször letörlöm a pacákat. Igaz, hogy a kézműveskedés, kertészkedés koszolódással jár, de azért az nem baj, ha közben figyelnek rá, hogy a ruhájuk, arcuk pl. tiszta maradjon.
Pl. Sára már szól, ha ragasztós lesz a keze, gyorsan meg is töröljük, hisz az nem túl szerencsés, ha egy képnek az eleje is ragacsos lesz. De gyurmázás közben én is arra biztatom, hogy markolásszák nyugodtan a masszát. Minden kézműves munkánknál előre odakészítek egy erre a célra rendszeresített nedves mosogatórongyot, ha máshoz akarnak nyúlni, akkor először kéztörlés!
Szerintem igenis biztasd őket a tapintás általi megtapasztalásra, de az egyáltalán nem baj, ha ezt nem mossák össze a magukkal szembeni igénytelenséggel. (remélem, érthető és nem félreérthető , amit írni akartam..)
Nos én mind a két típusú poronttyal rendelkezem :)
Balázsom 4,5 éves, s a mai napig visít, ha valamitől maszatos lesz a keze. Pedig igazán nem így neveltük. Maszatoltam volna vele bőven kreatív anyukaként, de nem hagyta. Az oviban a mai napig csak az Ő keze nyoma hiányzik a faliszőnyegről, amiket mancsaik lenyomatával készítettek. Sőt semmi olyan kreatívkodásra nem tudják rávenni az óvónénik sem, amitől koszos lesz a keze. Kajából sem nyúl hozzá olyanhoz, amitől maszatos lesz. Ő az egyik véglet, de nagyon.
Danim nem a másik véglet ugyan, de nála látszik az, hogy Bala "tisztaságmániája" nem a nevelésen múlik, mert úgyanúgy neveljük őket, s Danim 1,5 évesen jelenleg csak úgy hajlandó enni néha, megmakacsolva magát, hogy csuklóig benne van a levesben. Na Balázsom ilyet soha nem tett kicsiként sem. Danim ezerrel rajzol a táblára krétával, s nem zavarja, hogy krétás lesz. Igaz, jön megmutatni, hogy krétás lett, de nem kap tőle hisztirohamot, s nem akarja lemosni. Bala viszont viszolyog tőle, igaz mostanában legyőzi, de ahogy végez a rajzolással, szalad kezet mosni.
A választ, hogy miért van ez Balánknál, régóta keresem, de nem lelem. Pedig szeretném, mert annyi mindent szeretnék vele kreatívkodni, de ez többnyire kudarcba fullasztja a kísérletezgetéseimet. Egy reményem van, amiben még bízok, hogy majd a tesót látva neki is megjön a kedve a dolgokhoz, hogy nem is olyan nagy baj, ha koszos lesz a mancsunk.
Hát bizony, nem egyformák sem a gyerekeink, sem a másoké. Ezt a "bölcsességet" könnyen le lehet szűrni. Nekem úgy tűnik, nem a rendszeretet miatt óvakodnak a maszatolástól, inkább, mert nem szoktak hozzá. Az biztos: direkt, erőltetve nem fogjuk rávenni őket a maszatolásra. Nálam a "ma nagyon felnőttes dolgot fogunk készíteni" frázis jött be a legjobban.
Megjegyzés küldése