Farsangra készen

Előre szólók, hogy a szélsőséges nézeteket valló állatvédők most ne olvassák tovább ezt a bejegyzést.

A fiam tavaly óta oroszlán akart lenni, de hirtelen ötlettől vezérelve váltott és róka képében kívánt megjelenni. Tudni kell róla, hogy az ébren töltött óráinak a 80%-át az állatok teszik ki, beszél, kérdez, "olvas", néz róluk. Szerintem álmaiban is ezt a vonalat folytatja tovább. A könyvtárban az ismeretterjesztő filmek polca előtt ácsingózik és az iskolások számára kijelölt könyvek között válogat, szigorúan a témában. A család ebbéli tevékenységeit lelkesen támogatja, már csak azért is, mert mind apukám, mind pedig az öcsém vadászember. Kitérőt nem nagyon tennék most ebben a kérdésben csupán egy gondolat: az aggályos kérdésfeltevőknek csak azt szoktam mondani, hogy én kizárólag természet- és állatbarát aspektusból ismertem meg a vadászatot.
Az előzmények ismeretében nem csoda, hogy a szögről akasztottuk le egy hajdan jobb napokat látott róka bőrét. Ebből applikáltam egy sapkára a fejrészt, nadrágra pedig a farok került.
Jól fog illeszkedni az óvodai csoport erdő témájához.

Anna sem volt túl bonyolult feladat, mert szolgálólány lesz, ők egy királyi várban múlatják majd az időt. Tulajdonképpen örültem, hogy nem királylány akart lenni, lesznek jópáran biztosan. Viszont nem nagyon jutott eszembe a kötényen kívül olyan attribútum, ami jellemez egy szolgálólányt. Aztán bevillant a kulcs, mivel itthon nincs olyan mutatós darab, ezért varrtam egyet. A titkos éléskamrát nyitja majd a várban.


Két tortát sütöttem: bögrés mákos, nagyon fincsi, itthon hamar fogy, remélem, holnap az oviban sem marad egy morzsa sem. Az egyik csokimázas, a másik rózsaszín cukorbevonatot kapott.