2010. 02. 03.

Az elsőt nem felejtjük

Talán mindennel így van az ember. Az elsőt, az elsőket megjegyezzük.
A gyerekeim itthon, Anna még mindig beteg egy kicsit, Boldi pedig szolidaritást vállal vele.
Felavattuk a tésztanyújtót, amit nagy várakozás és a kedves biztatásotok előzött meg.
Gyúrtunk, nyújtottunk, olyan lelkesen tekerték a kart, oda sem fértem. A végeredmény házi szélesmetélt egyszerű bolognai mártással, parmezánnal.
Az italianpasta.net oldalán a beköszönő cikk arról tudósít, hogy a mediterrán étkezés- és főleg a tészta - bizonyítottan kedvező hatással van a hangulatunkra. Az tény, hogy mi már a készítés alatt is jól szórakoztunk.
Valami állandó helyet kell találnom a masinának, hogy könnyen hozzáférhető legyen. Sokszor elő fogjuk venni, ez most már bizonyosság.

5 megjegyzés:

krisz írta...

Örülök hogy bevált nálatok is!Össze sem lehet hasonlitani azzal, amit nyújtófával szenved az ember lánya!De a házi tésztát sem a boltival!!!További vidám gyógyulgatást nektek!

orsolya vanessza kiss írta...

De édesek :))
Nálunk az oviban is van mindig ilyen sütés-főzés.. most meg a farsangra készülnek... a hoho horgász és egy egész sor hal lesznek :) és már hónapokkal előtte készülnek könyvek olvasásával, filmnézéssel... és tele van kék habokkal dobálva a föld :DDD

Fércművek írta...

Milyen régóta szeretnék egy ilyen gépet (is) :)

Éva blogja :) írta...

Nagyon ügyesek! :)

Sherri írta...

That is so fun they are helping you make noodles! What a great activity!