Kis (varró)mesterek foglalkozás

Meglepő módon a csoportjaimba járó gyerekek többsége fiú. Ennek oka egyelőre felderítetlen, bár úgy vélem, mivel az anyukák döntenek csemetéik aktív szórakoztatásáról és a szépérzék, a kézügyesség fejlesztését fontosnak tartják, így fiaik sem vonhatják ki magukat ez alól. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem is akarják: van nem egy olyan fiúgyerekem, aki a család legnagyobb megdöbbenésére "íratta be magát" hozzám és nagyon lelkes, ügyes, folyamatos élménybeszámolókat tart otthon.
A pozitív szülői visszajelzés nekem nagy öröm, de leginkább az a siker fokmérője, ha a kis mestereim jól érzik a feladatban magukat. Ezért is izgultam egy kicsit, hogy vajon rezeg-e a léc, ha ma varrni fogunk.

Fonalgrafika alapjait ismertettem meg velük. Könyvjelzőt készítettünk.
Egy előre felrajzolt és lyukakkal ellátott kört kellett kivarrniuk színátmenetes cérnával, majd filctollal kiegészíteni egy kompozícióvá. Ezt a nagyokkal próbáltam ki, a középsőseim kezébe még nem adnék tűt.
Bizony, nem véletlen, hogy a lányok a család tűforgatói, de a fiúk is nagyon remekül helytálltak.
Volt olyan kislány, aki tökéletes keresztezést csinált és volt, aki két színt is használt.
Azt már nem is mondom, hogy fényképezőgép megint nem volt nálam. Nagyon sajnálom, mert színpompás könyvjelzők születtek.

Sokan még otthonra is kértek varrnivalót (:-) a fiúk is:-)