2010. 01. 10.

Cseresznye avagy egy kis nyáridézés


Az egyik csoportomban Kevének cseresznye a jele, és mindahányszor felrajzolom az alkotására, elhangzik a számból egy nagy sóhaj kíséretében: De jó lenne cseresznyét enni!!
Ezt már szinte beköszönő mondatként kezelik a gyerekek, amikor elkezdem a jeleik felpingálását.

A gyümölcsgyár soron következő darabja lett ő.
Pom-ponból és zseníliadrótból készült, a levele filc, melyet géppel tűztem meg egy kicsit.

3 megjegyzés:

krisz írta...

Hja...Ne is mondd!Nyami lett!

Vacskamati írta...

Jahj... pedig én megpróbálok mindig az adott évszaknak megfelelően élvezkedni (télen a hónak, ősszel a töknek, nyáron a melegnek örülni) és igyekszem nem elvágyódni, de most.... jahj... tudom. Szóismétlés. :D

treboretta írta...

Tényleg de jó lenne már cseresznyét enni:)
cuki darab:)