2009. 10. 14.

Kis mesterek

Betöltendő funkcióim száma eggyel növekedett. Részben utaltam rá, hogy egy viszonylag új területre tévedtem. Már májusban megfogalmazódott az igény és a lehetőség, hogy középső- és nagycsoportos gyerekek részére kreatív, kézműves foglalkozást tartsak. Ha úgy tetszik, alapítottam magamnak egy félállást.
Május óta szerkesztem a tematikát, a nyár a különböző technikák tesztelésével telt. Ha hozzánk jöttek vendégségbe a korosztálynak megfelelő gyerekek, nem úszhatták meg a szöszmötölést és ez alól a saját csemetéim sem jelenthettek kivételt. Szerencsére ezek a próbálkozások sorra kellemes időtöltésnek bizonyultak számunkra, bár kétségtelen, hogy jó néhány kreálmány nem ment át a zsűrizésen. Az eltelt idő alatt sokszor át kellett fésülnöm az elképzeléseket.
Szeptemberben összeálltak a csoportok és immár második hete elindultak a Kis mesterek névre keresztelt foglalkozások. Közel 50 gyerkőc ízlésvilágát, kézügyességét és hatalmas fogékonyságát próbálom keretek közé terelni. Csupa pozitív élményről számolhatok be eddig és már most látszik, hogy folyamatos, kölcsönös tapasztalatcserére számíthatok a gyerekekkel. Terveimmel ellentétben a fényképezésre már se idő, sem energia nem igen marad, de ha sikerül, mindenképpen meg fogom itt osztani.

Ezúttal frottázs (ld. "dörzsölés") technikát használtunk leveleken és ezt variáltuk egy kerek egész kompozícióba. A gyerekek több területen is meg tudták mutatni a jártasságukat: zsírkrétával satíroztak, vágtak, ragasztottak, majd saját fantáziájukat használva kiegészítették a rajzot. Tipp: a satírozást vagy párban végezzék (egyik gyermek szorítja le a papírt, másik satíroz, vagy a lapra rögzítve színezzék át) Az elkészült műveket az idén betöltött 5 évesek készítették. Ugye milyen szépek?

10 megjegyzés:

Mici írta...

Jaj, emiatt nagyon irigyellek. Nekem még a sajátjaimhoz sincs elegendő türelmem, amikor alkotásról van szó. Egyszerűen bosszant, ha nem csinálja meg rögtön, amit mutatok. Pedig olyan egyszerű... Szóval én erre tökéletesen alkalmatlan vagyok. Aztán meg amikor soha nem látom a kicsikém kiakasztott rajzait, meg munkáit az oviban, akkor meg sírhatnékom van. Pedig sokat fejlődtem. Legutóbb még a szilvás gombóc becsomagolását is engedtem, és nem voltam ideges, ha nem úgy csinálta. Csak úgy kb. a tizediknél. :)

bAnyácska írta...

Én is nagyon irigyellek,bár én inkább azért mert lehetőséged van ilyen aprókkal kézműveskedni!Biztosan nagy élmény lehet ,mégha sok munka is meg persze türelem.Nagyon szépek lettek amiket alkottatok!Igazi kis "varázsmálnyok".

Marcsi írta...

Nagyon ötletes képeket alkottatok így együtt a csemetékkel.Én a gyerekeket irigylem mert nagyon szerencsések,hogy Te tanítod őket. Milyen érdekes, hogy a múlt heti technika órán a fiamék ugyanezt az eljárást alkalmazták.

Fércművek írta...

Mostanában sokszor eszembejutott az iskola és amikor ilyeneket olvasok akkor egy kicsit fáj a szívem, hogy már nem tanítok. Nagyon melós dolog, de olyan sokat kap az ember a gyerekektől... Kicsit irigykedek. :)

antalandi írta...

Szia Kriszta, gondoltam benézek hozzád is. Sok sikert kívánok neked! Nagyon tetszenek a sünikék.Én tavaly agyagoztam a kicsikkel és szüleikkel a művelődési házban. Nagy élmény volt, sokat kaptam tőlük...

Elolvastam a többiek hozzászólását. Mici(bár nem ismerlek, de kikívánkozik belőlem) tetszik, hogy őszinte vagy. Én azt gondolom, hogy nagy dolog a közös szilvásgombóc készítés is...
Andi

krisztallit írta...

Az a helyzet, hogy alapvetően nekem - divatosan kifejezve- "fejlesztésre van szükségem" a türelem terén. Az én fő hibám, hogy sok mindent szeretnék egyszerre csinálni a helyett, hogy egymás után tervezném be a teendőket. A gyerekekkel való foglalkozás most rászorít arra, hogy minden apró lépést megszerkesszek, mert egyébként a zűrzavar uralkodik el közöttük és azt nem hagyhatom. Remélem a saját életemre is hatással lesz. Köszönöm a biztatást!

eszterda írta...

Annyira örülök, amikor ilyen kreatív családot látok. Borzasztó fontos, hogy a gyerkőcök korán, gátlások nélkül alkossanak. Sajnos később ezt az őszinteséget többé-kevésbé elnyomja a suli.
Gratula!!!

eszterda írta...

Ja! És Kriszta! Érdeklődéssel várom a másik blogodat!

Vacskamati írta...

Gratula, ügyes vagy!! :D 50 gyerek? Huh...
Én itthon a Kreapici Műhelyt 3-5 apróval csinálgatom (elvileg kéthetente, gyakorlatilag kaotikusan), és még attól is kinyúvadok; igaz, ők 2,5-4 évesek- ha nagyobbak lesznek (pláne Kata, aki most mindenben kerékkötő.. :D) biztosan valamivel egyszerűbb lesz... de 50-et semmi pénzért nem vállalnék be.. :D

Mi nyáron csináltunk ilyen pillangókat virágszirmokból, ágacskákból, de így satírozva is szép.. Tetszenek a választott projectek, nem kis utánajárást igényelhet..

krisztallit írta...

Vacskamati: 50 gyerek:4 alkalom -betegségek. Szóval nem olyan irányíthatatlan a dolog. Csak az óvodai jeleiket nem bírom megjegyezni és már buggyantnak hisznek a gyerekek, hogy minden egyes alkalommal újból és újból megkérdezem őket.