Kreatív a család

2012 jelmezei nálunk I.

2012-02-11T12:53:00.000+01:00

A saját kezűleg készített jelmezek egyik hátránya, hogy bizony kedv és ihlet szükséges hozzájuk no és elég idő. Boldizsár süni szeretett volna lenni, amihez két tervem is volt, de sajnos tüdőgyulladás miatt kiesett egy hét az életemből, ezért a bonyolult megvalósítást igénylő jelmez nem jött létre. B tervet kellett kitalálni. Mivel fiam igen nagy Rumini rajongó, nem kellett sokat töprengenünk. Rumini egy egér, aki hajósinasként, majd matrózként járja a tengert és keveredik izgalmas kalandokba.
A füleket és farkat megvarrtam, a hátizsákjába pedig távcső ( 3 különböző átmérőjű papírgurigából), tengerész térképek és vascsöppentő (Rumini egyik csodaszere) került. Egy kis smink és indulhatott a buli - az óvodában utoljára.

Vásárra készen

2011-10-21T17:42:00.000+02:00

Sana iskolás lett. Ha bárki megkérdezi - és ez szinte napi téma- hogyan érzi magát az új viszonyok között, nem tudok egyértelműen pozitív választ adni rá.

Még mindig visszavágyik az óvodába, ahol leginkább az óvónők babusgatását emlegeti. Magas akadályt kellett átugranunk, amikor a harmadik héten konfliktusba kerültünk néhány nagyfiú okozta piszkálódás miatt, de ez szerencsére úgy tűnik mára már a múlté. A koránkelést - főleg ebben a reggeli sötétben- nehezen viseljük, de összességében van kedve menni. Főleg akkor van ez így, ha valami rendhagyó program is kecsegtet. Ma például bolhapiac lesz a suliban, ahol ad-vesz majd az aprónép. Sana úgy gondolta, hogy a színváltós gyíkokkal próbálkozik. Célközönségnek az okos fiúkat határozta meg, szerinte őket érdekelhetik majd. :-)) Egyéb vásárfiának az "ólomüveges" sütit viszi. Ennek készítettünk pálcás változatát is és a kiszúrt , kerek közepeket mézestallérként árulja majd. Nagyon izgatott, hogy elkel-e a portékája.

Szorítok neki, hogy pozitív élményként maradjon meg benne a vásár. Úgy készült rá, mint bármelyik felnőtt, aki visszajelzést szeretne kapni, hogy kézműves termékei megfelelő fogadtatásra találnak-e.

FRISSÍTVE: SZINTE MINDEN ELKELT! Sana szuper ügyes volt, Boldizsárral megerősítve nagyon profin árultak. Adtak, vettek, cseréltek, jót mulattak.

Hetilapban a táborozó KisMesterekkel

2011-08-04T16:40:00.003+02:00

A tegnap megjelent Blikk Nők gyerek rovatában szereplünk a kézműves tábor kapcsán. Részletek itt és persze a lapban.

Életjelként szántam a fenti hírt, hiszen május óta jónéhány piszkozat vár a jobb sorsára. A látszat ellenére nem hagytam fel a blog írásával csupán hanyag vagyok, de jövök:-)

Kifőztük májusi száma

2011-05-08T21:18:00.000+02:00

Van, aki még nem ismeri?
Sok-sok klassz recept, tipp, ötlet májusra hangolva. Az új szám már a honlapon, benne néminemű személyes érdekeltséggel az 55. oldalon.
Június 15-ig letölthetőek a korábbi számok is.

Tarisznyák helyben használatra

2011-05-02T12:00:00.000+02:00

A madaras tarisznya után Sana három kis barátjának (köztük egy ikerpárnak) is készítettem szülinapi meglepetést. A nevüket és óvodai jeleiket varrtam fel, egy-egy apró ajándékot is rejtettek.

Én a vízimadarakkal vagyok

2011-04-29T09:40:00.000+02:00

Aki még nem hallotta volna hírét: szorgos kezek által a meseközpontba látogató gyerekek számára tarisznyák készülnek.

Colette a barátságtakaró után most madármotívummal díszített kistatyókat gyűjt, hogy majd Paloznakon találják meg kedves gazdáikat. Mindig nagy boldogság részt venni az ilyen akciókban! Aki még teheti kapcsolódjon be a közös varrásba!

A Szentendre-Pomáz különítmény Viki, Emese, Juli és jómagam tarisznyáival útra készen

Én végül egy vadkacsára voksoltam

Last minute Húsvét

2011-04-23T21:29:00.002+02:00

Állandó beszerző helyeimen a hobbiboltban és a papírosnál is megkérdezték tegnap, miért nem sütök-főzök otthon és készülök a Húsvétra. Az idén tényleg nem volt idő feldíszíteni a lakást, jó kis recepteket bújni. (Bár a Kifőztük Húsvéti számát azért még most is érdemes átböngészni, benne van az én kezem nyoma is.)
Sütöttem ...a KisMestereknek, készültem is ... kézműves foglalkozásokra. Ma még kettőt tartottam, csak késő este tudott indulni a család vidékre a mamiékhoz.
Ez az év most így sikerült, azért tervezünk holnapi fészekfosztogatást, horgászatot és Boldizsár is belépett a locsoló korszakába...lesz jövés-menés, rokonlátogatás.

Sana nyusziváró rajzával kívánok napfényes ünnepet nektek és családotoknak!

Down napon mi is ott leszünk- programajánló

2011-03-12T22:47:00.001+01:00

Az idén a Vígszínházban a Kis Mesterek foglalkozás is képviselteti magát a 3. Nemzetközi Down világnapon.
Külön öröm nekem, hogy végre visszaadhatok valamit a Down-osok közösségének. 2003 körül láttam először Baltazár színház előadást, ami akkor nagyon szíven ütött. Érzelmileg teljesen túltöltődve léptem ki a színházból, azóta is nyomon követem a ténykedéseiket. Elek Dóra társulata idén is a Vígszínház deszkáira lép.
Nézői státuszom nem létező kategória ebben az évben, én és segítőim azon leszünk, hogy szép emlékekkel és tárgyakkal térjen haza mindenki, aki a mi standunkat tiszteli meg egy kis kézműveskedés erejéig -legyen az gyerek vagy felnőtt, Down szindrómás vagy sem...
Olvassatok bele a honlapba, csemegézni lehet a jobbnál-jobb programokból és akciókból. A segitsuti.hu ismét finomságokat árverez, Ef Zámbó és Wahorn (Szentendre!!!) együtt fest a gyerekekkel, Halász Judit, Szalóki Ági énekelnek...

A programból:
Műsorvezető: Fesztbaum Béla és Novák György (Gyurcsi)
Házigazda: Eszenyi Enikő
10.00    Megnyitóbeszédek (Eszenyi Enikő és Kisari Károly)
10.15     Halász Judit-Csiribiri koncert
11.10     Vígszínház művészeinek műsora
11.40     Szlovák Down-szindróma Társaság és az ArtEst (Szlovákia)
11.55     Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola növendékeinek előadása
12.20     Baltazár Színház – Fiúk, lányok c. előadása rendező: Elek Dóra
12.50     Tombola sorsolás és rajzverseny eredményhirdetés
13.10     Szalóki Ági – Gingalló családi koncert

Jelmezek II.

2011-02-20T09:28:00.000+01:00

Sana az első farsangját pillangóként debütálta, aztán mesebeli póni, majd tavaly szolgálólány volt.

Idén azt találta ki, hogy fogtündér lesz. Nálunk a fogtündér - a ténykedése nyomán- igen pozitív imázst alakított ki magáról. Tetszett az ötlet, viszonylag könnyen elkészíthető. Kicsi lányommal elég sokat egyeztettünk, mert javaslatból volt bőven :-)

Alapvetően a fehér szín dominál, de persze egy kis rózsaszín sem maradhatott el.

Rövid ujjú pólóra fehér harisnya szárát varrtam, amit csillámtollal díszítettem, kapott egy fogacska figurát is rá. A szárny alapját egy leharcolt darab váza adja, újra kellet húzni, szintén harisnyával. Szoknyája két részből készült: alsószoknya és felette egy organza anyag.Varázspálca és egy foggyűjtő táska egészíti ki a jelmezt no és persze a begyűjtött fogak, amiket először rizsszemekből akartunk elkészíteni, de aztán végül a levegőn száradó gyurma mellett tettük le a voksunkat.

Boldizsár természet- és állattudománya elismert, már a könyvtáros hölgyek is gyűjtik számára a témához kapcsolódó, általában az 5 kg-ot meghaladó könyveket.

Első óvodás évében teknős volt, majd tavaly rókajelmez követte, idén mosómedve lesz.

Nem egy fotót át kellett tanulmányoznom, hiszen nagy volt a nyomás rajtam :-) A maszkot is többször módosítottam, mert a megrendelő nem fogadta el például az orra ívét. Kaptunk egy szürke szerelést, amire csíkos farkat varrtam. Egy hajpántot behúztam gyapjúfilccel, erre kerültek a fülek. A buli napján fehér arcfestés is kiegészíti majd a maskarát.

Jelmezek I.

2011-02-19T16:35:00.001+01:00

Este ruhapróba. Addig is mutatok egy kis ízelítőt idei jelmezeinkből.
Sana a negyedik farsangját tölti az óvodában és ezidáig nem volt se hercegnő, se királylány, se tündér. Mondom idáig.

Boldizsár nem Zorro lesz, de vajon akkor mi a csoda?

A gyerekek és a számítógép

2011-02-14T08:30:00.000+01:00

A családunkban próbáltunk ellenállni és nem engedtük gyerekeinket a számítógéphez. Aztán folyamatosan bekúszott az ő életükbe is. Először a mese DVD lejátszására, majd később információátadásra kezdtük el használni. Olyan témákban, mint például milyen állatok laknak a veszprémi állatkertben, hova megyünk nyaralni vagy akár egy az Interneten fellelhető dal meghallgatására....ezután már csak egy lépés volt, hogy kedvenc mesehőseikhez kapcsolható játékokat, on-line színezőket találtunk. Arra már nem is emlékszem, amikor először megfogták helyettem az egeret. Csodálkozva vettem észre, mennyire vág az agyuk és milyen könnyen jegyzik meg a számítógéphez köthető nyelvezetet. Most 5,5 és 6,5 évesek.. Még mindig van bennem ellenállás és főleg mértéktartás, de egyre inkább belátom, hogy ők már egy számítógép mellett felnövő generáció, akiket lehet és kell terelni, de eltiltani biztosan nem.

Nálatok hogyan működik ez? Szülőként is érdekel a véleményetek, de egy készülő honlap miatt is kíváncsi vagyok. Akár itt, megjegyzésben is várom a véleményeteket, de készítettem egy kérdőívet, nagy segítség lenne számomra az összegzésük. A kérdőív kitöltése anonim, nem igényel regisztrációt.

www.kerdoivem.hu/kerdoiv/408488836/

Fotó és a témába vágó írás itt

Napi elszólás

2011-01-23T12:46:00.001+01:00

"Anya! Én bonyolultabb vagyok, mint hinnéd!"- mondta ma mosolyogva, de annál nyomatékosabban Anna Sára az ebédnél.

...és ezzel mélyen egyet kell értenem

Hagyd játszani a felnőtteket is

2011-01-10T22:05:00.004+01:00

Könnyű volt rávenni a látogatókat, hogy részt vegyenek egy kis alkotásban. Az első reagáló mondat ugyan a " jaj én balkezes vagyok" volt, de aztán hamar kedvet kaptak és beadták a derekukat.
Az alapos, a bizonytalan, a precíz, a hóbortos, a tervező, a kétkedő, az egyszerű, az átgondolt, az elnagyoló, a fantáziadús, a különc, a gyorskezű, a beszédes, a vicces ... mind mind jártak a standunknál, egyazon tulajdonság kötötte össze őket: mosolyogva távoztak.
Az is sokat nyomott az érvelésben, hogy az Újpesti, Erzsébet úti általános iskola javát szolgálja majd a kész kompozíció. A kitűzött célt, miszerint 100 mozaikkép készüljön, nem kis örömömre elértük! Már csak az van hátra, hogy összerendezzem a 12x12 cm-es képeket egy nagy egésszé és bekereteztessem.

Ó és még valami!: egy különleges meglepetésvendégem is volt, Óvónéni személyében. Nagyon örültem, hogy vette a fáradságot és kijött a Millenáris Parkba! :-) Naná, hogy alkotott!!

Önkéntes turné

2011-01-08T18:09:00.002+01:00

Egy rendezvényre szeretném felhívni a figyelmeteket.Önkéntes turné indult ma, mely péntekig tart a Millenáris Teátrumban. Napi tematikusság szerint, kerekasztal beszélgetések, koncertek, játszóház keretében próbálják a szervezők népszerűsíteni és megértetni az önkéntes munkákban rejlő lehetőségeket.

Jómagam hétfőn délután leszek kint, szeretnék rávenni 100 látogatót arra, hogy alkosson egy kisebb mozaikképet. Az alkotások egy kompozícióvá alakulva jótékony célt fognak szolgálni: egy általános iskola falát díszítik majd, ahol már önkéntes munkák során több felújítás is történt.

Vízkeresztkor nálunk

2011-01-06T19:32:00.003+01:00

A népszokás szerint január 6-án az állatokkal szenteltvizet kellett itatni és az embereknek is ezt kellett magukra locsolni, hogy a betegség elkerülje őket.
Az olaszoknál ilyenkor jön Befana a jó boszorkány, aki ugyanúgy ajándékot hoz a gyerekeknek, mint nálunk a Mikulás.

Háromkirályok napja, vízkereszt vagy amit akartok, de amiért a mi családunkban nevezetes nap a mai, az drága kisfiam Boldizsár nevenapja. Imádom és velem együtt még jónéhány női szív dobog érte...
Bár ez is a mai nap feladata lenne, még a karácsonyfát nem volt szívünk lebontani, talán hétvégén elszánjuk magunkat..

Életre szóló

2011-01-03T13:22:00.003+01:00

Ha valakivel így indul a közös életed, minden éved tuti siker!

B.U.É.K

2010-12-31T17:36:00.000+01:00

A pezsgő behűtve, a vendégek érkezőben, gyorsan megragadom az alkalmat, hogy nektek is boldog új évet kívánjak! Köszönöm, hogy ellátogattatok hozzám, nélkületek nem lett volna ilyen ez az év! Várlak benneteket 2011-ben is!

Azt hittem, leszoktam

2010-12-28T20:15:00.001+01:00

Furcsa, - talán nem is éppen adekvát - párhuzamot szeretnék vonni.

Úgy gondolom, aki valaha dohányzott, kisebb akaraterő segítségével bármikor le tudja tenni a cigit évekre, de akár egyik pillanatról a másikra folytatni is a bagózást. Legalább is így vagyok ezzel én.

A napokban kiderült, hogy a kötéssel is... Hosszú évek óta nem nyúltam kötőtűhöz, nem hiányzott.

Pár napja anyuéknál lebzselünk, más dolgom sincs, mint az evés, ivás, a gyerekeimben való gyönyörködés.

Anyut rávettem egy csavart sál meghorgolására és ezzel együtt előkerültek fonalak, kötőtűk. Azonnal nekifogtam, az ujjaim úgy álltak a dologhoz, mintha elvonási tüneteik lennének, szinte minden mozdulat ismerős volt, semmit sem felejtettem. Tegnap dél óta két sálat, és két gombos nyakbavalót készítettem a gyerekeknek és magamnak. Most itt azért gépelek, mert az ujjaim tehetetlenek: elfogyott a fonal :-)) Amint hazamegyünk, mutatok képeket is. Nincs megállás, visszaszoktam.

Gyerekszáj

2010-12-27T11:57:00.000+01:00

A nagy készülődés közepette Boldizsár megkérdezte:
-Anya, szerinted a Jézuska észreveszi, ha az ingem alatt nem az ünneplő pólóm van?
- :-)) szerintem nem.
- Akkor jó, mert nem szeretném, ha e miatt nem kapnék ajándékot.

( Tapasztalatból mondhatom, a Jézuska nem figyelt az öltözékre :-))

Karácsony

2010-12-24T15:03:00.000+01:00

A karácsonyfánk fotójával kívánok boldog, meghitt ünnepeket, csillogó gyerekszemeket!

Cukormázas

2010-12-21T19:23:00.000+01:00

A téli szünetet megkezdtük, így teljesen a karácsonyi előkészületeknek szentelhetjük magunkat. A mézeskalácsaink már egy hete várnak a díszítésre. Mivel az idei színvilágunk a narancs és zöld, ezért a mézeseink sem kerülhetik el ezeket az árnyalatokat.

A gyerekek fogpiszkálóval festegettek, én a hagyományos zacskós megoldást választottam. Háttérben Louis Armstrong zenélt, szóval minden szempontból negédes hangulatba kerültünk.

Remélem, Anna és Boldizsár örökre megjegyzi ezeket az érzéseket és a karácsonyt az önfeledt órákhoz köti majd.

Sorsolás!!

2010-12-12T21:00:00.000+01:00

Mögöttem állva Boldizsár ellenőrizte a szabályos sorsolást. Stílusosan egy Sana házából húztuk ki a nyertest.

Ki más is vállalhatta volna a a szerencse helytartójának szerepét, mint Sana lányom?

A nyertes pedig Huligánylány, aki a következőt írta: "Nagyon tetszik, és amellett, hogy kiteszem a blogomra, már ki is küldtem kb. 200 kisgyerekes családnak hírlevélben:-))) mire nem jó egy zenebölcsis névjegyzék:-)))"
Gratulálunk, úgy látszik, minket összeköt a szerencse, hiszen már egy Krisztallit ékszer tulajdonosa is vagy! :-)))
Írd meg kérlek a címedet!
Mint már írtam a Heni lett az első, akitől vevő érkezett, ő már meg is kapta a csomagot!
Köszönöm, hogy velem voltatok és népszerűsítettétek Sana házát!

A nagy rendezvény

2010-12-10T19:55:00.000+01:00

Hétfőn volt egy 120 fős gyerekrendezvény, ahol én képviseltem a kézműves szakosztályt. Nagyon jól sikerült, lelkes szülők, gyerekek készítették a Mikulás szaloncukortartót és az angyalkát. Volt olyan kisfiú, aki 8 azaz nyolc mikulást készített. Nagyon pozitív élmény volt, a gyerekek igen jólneveltek, érdeklődőek voltak és a szülőkről is ugyanez elmondható. Sajnos fotózásra nem maradt kapacitás, de a végtermékekről tudok fotókat mutatni.

Adventi koszorúink, a kicsi meg a nagy

2010-12-10T11:54:00.000+01:00

Tavaly olyan lelkesen mutattátok be a koszorúitokat, idén is buzdítok mindenkit erre. Idén nekünk kettő is készült, egyik Anna sajátja, minden alapanyagot ő válogatott hozzá.Az enyém már a karácsonyfánk idei színvilágát jelzi előre: zöld és narancs.

Biztosan jól alszom ma is

2010-12-05T23:22:00.000+01:00

Amikor azt gondoltam, hogy 120 gyereket érintő kézműves foglalkozás előtti utolsó napon elég elkészítenem az összes hozzávalót - ráadásul két feladathoz- akkor most éjszaka már bármi jelzőt elbírok a balgaságomra. Elkészültem, holnap már segítségeim is lesznek a lebonyolításhoz, de ez most kicsit túlzás volt részemről. Belefért az ebédfőzés is, a gyerekeim szépen kisuvickolt csizmáiba is megérkeztek az ajándékok, de ollót már látni sem bírok. Lehet, hogy nem is fogok, mert szépen begyulladt a jobb szemem is- passzolok majd a Mikulás piros szereléséhez.
Mosolyogva emlékeztem azokra a bejegyzésekre, amikor is hírt adtam a Kis Mesterek foglakozások elindításáról: akkor nem kevesen azon csodálkoztatok, hogyan lehet egyidőben akár 15 gyerekkel kézműveskedni. Holnap még nagyobb fába vágom a fejszémet :-)) Izgalmas!

Többedmagunk

2010-11-27T15:17:00.002+01:00

Mindenképpen szerettem volna szólni arról a csapatról, akinek az összefogása - és nem véletlenül nevezem így- nélkül, ma a Sana házát nem tarthatnánk a kezünkben. Vacskamati kérdései most jó apropót szolgáltatnak erre.
Magamról nem szólnék, hiszen akik ide jártok látogatóba, tudjátok ki vagyok Titulusom ezúttal szerkesztő lett. A másik főszereplő a férjem, akinek szervezőkészsége és akarata nélkül egy lépést nem tettem volna előrébb a megvalósításban. Neki köszönöm ezekkel a sorokkal is ezt az izgalmas kalandot.
Az illusztrációkat Ficzere Kyrú készítette, szentendrei illusztrátor. A Kis mesterek műhely kapcsán kerültünk kapcsolatba, a műhely falait is díszítik az illusztrációi. A könyvben is és a dobozon is az ő akvarelljei színesítik az oldalakat. Bár ő ezt nem hangoztatja lépten-nyomon 5 fiúgyerek (!) anyukája, színjátszó, szentendrei szervezkedő.
A dobozt Tornyai Arzén tervezte, a Bon Box vezetője. Nézzetek szét nála, végtelen fantáziával rendelkezik, többek között papírbútorokat is készít.
A mese- és versmondóink Pohl Balázs és Váraljai Alexandra. Egyikük polihisztor Waldorf tanár, másikuk szinkronszínészből avanzsált fotós.
A többi szál tulajdonképpen az óvodában fut össze, fotósunk Vajda Péter és grafikusunk Nádudvari Lajos csoporttársak apukái, akiknek gyerekei szintén Kis Mestereim. De elég ha például egyik kellékanyagunkra a falapra gondolok, amit szintén egyik barátunk biztosított, vágott fel.

A csomag alapanyagai két gyerekre szólnak, de valóban egy házikóban. Mivel sorozatot tervezünk, ezért mindig egy kicsit más lesz a babaház, és a dobozban is lesznek kiegészítők (kerítés, bútorok stb.) valamint majd a fiúkat sem hanyagoljuk el.
A három feladat ebben a kiadásban a zsenília virág cserépben, rizsmozaik festett rizzsel, naplopó ablakdísz. Bár ezt nem akartam elárulni, de Ti itt megérdemlitek az infókat.
A mesék, versek, dalok szorosan kapcsolódnak a feladatokhoz csak úgy, mint a Kis Mesterek foglalkozásokon. A CD 44 perc és ezúttal Kaláka és Gryllus Vilmos 10 dalát tartalmazza, 6 mesét és 6 verset.

Köszönöm nektek, hogy népszerűsítitek és mindazt a biztatást, amit kapok tőletek!

SANA HÁZA - JÁTÉK

2010-11-26T07:29:00.003+01:00

Nagy mosollyal az arcomon szeretném bemutatni:

Sana háza

"Otthon vagyunk, együtt alkotunk."

Ha Sana háza® játékunk beköltözik az Ön otthonába, az egész család átélheti az alkotás örömét a több órányi, tartalmas együttlét során.

A kreatív feladatok elkészítése közben meséket, verseket hallgatunk, dalok töltik be a teret.

Tartalom:

- Három feladathoz szükséges alapanyagok, két gyermek részére*

- Egy hangoskönyv (mesék, versek, dalok)

- Egy könyv (instrukciók, mese- és versválogatás)

- A csomagolás önálló babaházként használható, gyűjthető

*A feladatok elkészítéséhez szükséges még: olló, ragasztó, filctoll, színes ceruza

4-8 éves korig

Nálunk is kapható már: 4750 Ft
+ postaköltség 1000 Ft (előre utalással) vagy 1250 Ft (utánvétes vásárlásnál)
E-mail: krisztallit@gmail.com
Telefon: 06 20 421 88 95

JÁTÉK!
Azok, aki saját blogjukban, honlapjukon az oldalsávban vagy banner formájában 2 héten keresztül reklámozzák Sana házát (tehát nem feltétlenül a meghirdetett játékot, hanem a kreatív csomagot), sorsoláson vesznek részt. A nyeremény mi lehetne más, mint 2 Sana háza csomag.
Az egyiket az nyeri, akinek az oldalára hivatkozva az első megrendelés érkezik. (IDŐKÖZBEN EBBEN A KATEGÓRIÁBAN HENI - mikellababanak.hu.- LETT A SZERENCSÉS NYERTES! GRATULÁLOK!)
A másik az összes hírvivő között kerül kisorsolásra.
Kérésre képet küldök.
Kérlek, a megjegyzések között jelezzétek, hol adtok hírt rólunk.
A játék ideje: november 27-december 11.
Sorsolás: december 12-én

A szerencse is szeret engem

2010-11-21T08:45:00.001+01:00

A Sana háza csomagunk körüli legnehezebb feladat, a jogutódok felderítése. A versek, mesék és dalok után - amiből 22 van a lemezen - fizetendő jogdíjak, beleegyezések miatt élő és nem élő alkotókat kell megkeresni, ami közel sem egyszerű mutatvány. Ezen kívül a kiadók és az Artisjus is felsorakozik a jogosultak közé.
Szóval: a lemezen és könyvben is szerepel Kányádi Sándor két verse. Sehol sem találtam az elérhetőségét, pedig nagyon kerestem.Tegnap Kaláka Bábszínház bemutatón voltunk - ahová szintén dokumentumokkal felszerelkezve mentünk, mert a Kaláka és Gryllus Vilmos dalai színesítik a hangoskönyvünket.
Képzeljétek!
A Boldizsár mögötti ülésre kinek a jegye szólt? Bizony neki! Teljes valójában Kányádi Sándor kezdett beszélgetésbe a gyerekeimmel. A szünetben meg is rohamoztam a Sana háza ötletével és kérésünkkel, miszerint nem adná-e beleegyező nyilatkozatát a megjelenéshez. Még egy ilyen édes embert már régen láttam!! Csak úgy áradt belőle a közvetlenség, az emberszeretet, még ma sem tudom kivonni a hatása alól magamat. Mit is várhattam volna mást, a versei is ezt sugározzák.
Ott helyben aláírt mindent és sok sikert kívánt nekünk.

Száraz adatok - vagy mégsem?

2010-11-20T10:36:00.004+01:00

Hozzávalók: 100 kg színezett rizs, 2500 méter zsenília drót, 2000 db fagolyó, 2000 falap, 900 000 cm2 dekorkarton, 6000 gr szivacs....és a többi és a többi.... körülbelül 12 ember, hetek óta tartó folyamatos munkája, rengeteg levélváltás, telefon.
Csak néhány sarokpont, mely mind egy közös cél érdekében: hamarosan kézzelfoghatóvá válik és tárgyiasult formát ölt egy ötlet, amit már lassan egy éve dédelgetek és amiről már legszívesebben hónapok óta írnék itt is, mert alig bírom magamban tartani.
Olyan kézműves csomagot készítek sok-sok munkatársammal együtt, amely ezidáig nem volt fellelhető a boltokban.
A KisMesterek foglalkozások tematikája változik otthon használatos játékká. A bevezetőben ezt írtam:

"....az a cél lebegett a szemem előtt, hogy becsempésszem az alkotás örömét a kisgyerekes családok hétköznapjaiba. Hiszem, hogy tartalmas időtöltést kínálunk, mely szó szerint és átvitt értelemben is megszínesíti a családi együttléteket. Minden gyermek belső ritmusa más, képességeik és hozzáállásuk eltérő, de a mesékkel, versekkel és dalokkal fűszerezett alkotás vonzó lehet a család minden tagjának."

A csomagban hangoskönyvet, 3 feladathoz szükséges alapanyagokat, és egy könyvecskét kínálunk, ami nyomtatott formában is tartalmazza a meséket és verseket, valamint képekkel ellátott instrukciókat.

Van egy negyedik eleme is családi játékunknak: a csomagolásra használt dobozunk, egy gyönyörűen illusztrált babaházzá alakítható.

A közös alkotás és teremtő erő megtapasztalásáról is szeretnék szólni. Egy olyan világban, ahol gyakorlatilag alig látni összefogást, én most nap mint nap megélem a segítőkész, kreatív emberek jelenlétét, barátságát, biztatását. Egytől-egyig hálás szívvel gondolok rájuk. Úgy érzem, ebből a közös munkából kizárólag csodás eredmény születhet.

A címe pedig: Sana háza

Werk fotók - hangstúdióba vonultunk

2010-11-15T23:40:00.000+01:00

Egy mozaikdarabkával kiegészíteném a titokzatos munkálatainkról szóló bejegyzések sorát. Ma a mesék, versek, dalok foglalták el a főszerepet. Most már lehet tippelni, hogy mi is van készülőben...

Mesemondóink: Pohl Balázs és Váraljai Alexandra

Hangmérnökünk Cserjési András és jómagam teljes elégedettséggel az arcunkon

Werk fotók egy fotózásról

2010-11-14T19:45:00.001+01:00

Most érkeztünk haza, családilag egy nagyon kellemes hangulatú fotózáson vettünk részt. Volt aki dolgozott és volt aki jelenlétével színesítette a munka menetét. Csokis brownie, meggyes süti, sok rágcsálnivaló, a stábban életvidám felnőttek és gyerekek. Mindez egy olyan cél érdekében, amiről egyelőre nem szeretnék sokkal többet elárulni. (Kivételt képez Óvónéni, aki egy csöppet több információhoz jutott már:-)
Hamarosan lehullik a lepel, dobot is pergetünk, meg bizonyára pezsgőt is durrantunk (gyerekpezsgőt is!)

Nem sztárallűr a szemüveg, csupán iszonyatosan tűzött a Nap...

Sana komolyan vette a feladatot

Amikor a fotóst fotózzák

Fotók a lámpásokról

2010-11-04T20:37:00.000+01:00

Az alábbi bejegyzéshez pótolnám a lámpásainkról készült fotókat. Boldizsáré a sün almával és körtével, Annáé a tökpofa. Szabad kezet kapván én a macskás, denevéres kompozíciót alkottam. Három napig bírták roggyanás nélkül. Kár, hogy csak három tökünk volt, lett volna még ötletünk...Majd jövőre folyt. köv.!

Töklámpások és mi

2010-10-31T10:35:00.004+01:00

Nincs ellenérzésem a töklámpásokkal szemben, hiszen a mi családunk életébe nem a Halloween túlzásaival került be ez a hagyomány. A tökfejek készítése kicsi korunk óta jellemző, anyuék soha nem hagyták volna ki, hogy titokzatos, derengő fényű lámpásokat tegyenek a kertbe.

Automatikusan beépült nálunk is a "tökdesignolás": a gyerekeim előrajzolják, én faragom lelkesen. Az idei kreálmányokról készült képeket csak a jövő héten tudom feltölteni, addig álljon itt a Kis Mesterek e heti alkotása.

Bővebben a feladatról itt lehet olvasni.

Borotvahabos festés gyerekekkel

2010-10-25T12:10:00.001+02:00

A Kis Mesterek foglalkozáson történtekről itt olvashattok bővebben.

Ami az újságból kimaradt

2010-10-18T18:14:00.001+02:00

Ígértem, hogy fotóiból mutatok még nektek Tucsek Tünde fotóiból. Mivel hirdetések éltetik a lapokat, kimaradt jó pár feladat és leírás és a teljes kedvhozó cikk a közös alkotáshoz.

Vásárfiát tessék!

2010-10-14T13:43:00.000+02:00

Ma óvodai vásár lesz, aminek bevétele a csoportokhoz száll és karácsonyi ajándék formájában kerül decemberben a fa alá. Az idén hajgumik, nyakláncok, hajcsatok képviselik kreatív családunkat a vásári kínálatban. Anyukám horgolta a virágokat én pedig funkciót adtam nekik. A gyerekek is készültek az oviban portékákkal: csalamádé, festett terítők, zsákok, virágcserepek, sógyurma figurák és még számos meglepetés várja a szülők pénztárcáját. Boldizsáréknál préselt gyümölcslé lesz az attrakció.

Vegyék, vigyék ! :-))

Tessék, lássék

2010-10-13T12:15:00.000+02:00

A Blikk Nők újságírója Unger Papp Kata keresett meg, hogy egy ötletadó cikk erejéig felhasználhatná-e a blogon fellelhető feladatokat. Egyeztetések sora előzte meg a megjelenést, az újságot a héten már meg lehet vásárolni. Egy jó hangulatú fotózáson is részt vettünk a gyerekeimmel, amiből majd mutatok még, hiszen végül is csak egy kép került fel. Tucsek Tünde honlapjára is érdemes ellátogatni, csodaszép babaportrékat is készít.

Amikor egyedül alkot

2010-10-11T12:02:00.000+02:00

Az esti lefekvés csúszott egy kicsit, mert a 6 éves lányom komoly munkába kezdett. Papírból ujjbábokat készített barátnői számára.

Teljesen egyedül kreálta a játékokat, még a kis ujjak bebújtatásához szükséges toldalékot is önállóan vágta és ragasztotta. Nem múlnak el nyomtalanul az alkotó órák. :-)

Az alaposságát az is jól mutatja, hogy kis öntapadó cetlikkel látta el a tündéreket, amikre a barátnők óvodai jeleit is felrajzolta. Mindenkinek személyre szólóan vitte ma be a csoportba.

Szülinapi 10soros

2010-10-09T11:12:00.000+02:00

Amikor 18 éves lettem, tragikomédiába fulladt a születésnapom. Most is mosolygok, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottam A Nagy Napnak.

Ma 37 évesen leginkább az alapvető értékekhez tudom kötni mindazt, amit elvárok az élettől. Semmi szélsőség, semmi nagy hacacáré. Arra vágyom még, hogy az az útkereszteződés, amiben jelenleg nézelődök jobbra és balra a lehető legjobb irányválasztáshoz vezessen. No persze, azt se bánnám, ha az idő kereke innentől egy kicsit lassabban forogna - de ez ugye nem kívánságműsor még egy szülinaposnak sem.

Óriás almák

2010-10-08T12:58:00.000+02:00

Mézgáék Góliát-fólia alatt termesztett almái még nagyobbakra nőttek, mint a mi - két darab papírtányérból összetűzött és megtömött - gyümölcseink.

Hulladék papírból téptünk és gyűrtünk galacsinokat, ezekkel töltöttük meg az almákat. Száruk, levelük kreppapír, az almákat festéssel díszítették a kis mesterek. Otthonra is mutatós lehet egy vegyes gyümölcskosár körtével, szilvával, egyéb finomságokkal. Az eltúlzott méret a lényeg.

Evidencia, hogy a foglalkozás közben szólt az Alma zenekar cd-je.
Mese: Alma és a kerti manó (lengyel mese, Sebők Éva átdolgozásában)
Vers: Kányádi Sándor- Nyári alma ül a fán

Persze Géza megint nem nyitotta ki az ablakot...:

Tészta tornászok

2010-10-06T13:40:00.002+02:00

Nem vagyok egy gasztroblogger. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a csőtésztáról nekem nem rögtön egy tuti recept ugrik be, legalább is nem a konyhai értelemben.

A színezett rizsnél és sónál is látszik, hogy szeretem színezni az élelmiszereket, szigorúan kreatív célból. A mostani eset a csőtészta és a tempreafesték találkozása.

Nyakigláb tornászok készültek a kis kezek nyomán.

Zsenília drót vázra fűzték fel a színes tésztákat, fagolyó fejüket gyapjú haj díszíti, arcukat filctollal rajzolták. Saját gyerekeim már egy cirkuszt is felépítettek itthon és játszanak velük rendületlenül.

A színezett száraztésztát még nyakláncokhoz és papírra ragasztott mozaikképekhez is felhasználtuk.

A foglalkozást kísérő mese ezúttal Bogyó és Babóca erdei tornaversenyéről szólt.

Tessék átjelentkezni! - költözöm

2010-09-30T14:04:00.000+02:00

Szolgálati közlemény: pár héten belül a Kis Mesterek feladatok, alkotások és a foglalkozásokkal kapcsolatos hírek már csak a saját blogon lesznek elérhetőek. Mindazokat, akik ezután is érdeklődnek, szívesen látom a

htttp://kismesterek.blogspot.com

oldalon

Azt nem tudom még, hogy ennek a blognak itt mi lesz a sorsa. Vélhetően, nem nagyon lesz időm háromfelé írogatni és fotózni. Mindannyian meglátjuk.

Madárijesztők

2010-09-28T18:27:00.000+02:00

Krilov "A szamár és a kertész" című meséjének tanulsága, hogy bizony jobb inkább szakértőre bízni a kertben garázdálkodó madarak elűzését.

Madárijesztőket készítettünk, és őszi levélnyomatokkal díszített diorámába helyeztük őket.

A gyerkőcök nagyon élvezték a nyomdázást, amit - Valerie egyszerű és nagyszerű ötlete után - összenyomott papírgurigák festékbe mártogatásával kiviteleztünk.

A madárijesztők szintén gurigákból vannak, mozgó szemet kaptak, muffinpapír kalapot, hajuknak gyapjút, kezüknek falapocot.

Még maradt arra is idő, hogy őszi fáról is készítsünk képet szintén a guris nyomatok segítségével.

Ajánlott mese: Krilov - A szamár és a kertész
zene: Gryllus Vilmos - Kóc, kóc
vers: Madárijesztő
eredeti ötlet: itt

Első táskám

2010-09-26T14:33:00.000+02:00

Már régóta szerettem volna varrni táskát, de mindig az időhiányra és rutintalanságomra fogtam, hogy nem álltam neki. Most remek apropónak tűnt, hogy az egyik kis barátnő a 6. szülinapját ülte. Az időfaktor most sem nekem kedvezett, mert a családunkkal szombaton túráztunk, szalonnát sütöttünk a Lajos forrásnál, este halászlévacsorára vártunk pár barátot.

Sajnos csak este szembesültem, hogy a flíz anyag lenn maradt Kisszékelyben és a vasaló sem remekel, de hát nem volt mit tenni, ajándék nélkül nem megyünk a bulira. Éjszaka az alábbi tatyót hoztam össze és annyit tudok mondani, örömet szereztünk vele. Biztosan fogok még készíteni, mert sok erénye ellenére bőven van mit javítani rajta. Izgatja a fantáziámat, hogy egy magasabb szintre léptessem a szabadkézi tűzést.

Kis Mesterek műhely

2010-09-24T21:17:00.002+02:00

Bizony, bizony! Örömmel és büszkeséggel mutatom be a Kis Mesterek kézműves műhelyt, amely a héten már gyerekeket fogadhatott.

A festést már nyáron megejtettük, de az utolsó bútordarab közvetlenül kedden, az első foglalkozás előtt került a helyére. A házunk alsó szintjén jött létre a műhely: egy eddig nem használt irodahelyiség meglévő adottságait használtuk ki. A falak lila, zöld és sárga színben pompáznak, a bútorzat régi cseresznye asztalaink és polcaink átalakításából és hozzárendelt kisszékekből jött össze. Már a helyükre kerültek Rippl Renáta (Phiri) és Ficzere Kyrú szentendrei gyerekkönyv-illusztrátotok képei is, akiknek ezúton is köszönöm lelkes és önzetlen segítségüket.

Egyszóval színekből nincs hiány és ha az itt elkészülő gyerekalkotásokra gondolok, a paletta még inkább bővülni fog :-))

Van még mit szépítgetni, de ami a lényeg: kreatív élet költözött a falak közé!

Íme néhány hangulat:

Mi bújik meg az ajtó mögött?

2010-09-24T12:55:00.000+02:00

Ma este kinyitom és bekukkanthattok.

Nyílt hét Solymáron - Próbáld ki!

2010-09-10T11:35:00.005+02:00

Szeptember 13 és 17 között a solymári Almafa gyerekházban nyílt hét kerül megrendezésre. Érdemes megismerni a programokat, órarendet. Szívvel-lélekkel várjuk a tipegőket, óvodás korú gyerekeket és szüleiket.
A Kis Mesterek kézműves foglalkozások hétfőn 16.00 és szerda 10.00 órai időpontban kezdődnek.

Részletek a honlapon.

Táborozni jó! - Bevezető

2010-09-06T19:43:00.002+02:00

Mivel végre a fényképanyag egy darab számítógépre került, némiképpen sikerül illusztrálnom a nyári kézműves táborok hangulatát és történéseit. Időben is már eltelt annyi hét, hogy objektíven, kellő távolsággal tudom felidézni a két turnust, az ott zajló kreatív napokat.

Összességében elmondható, hogy nagyon intenzív volt mindkét Kis mesterek tábor. Sok-sok tapasztalattal lettem gazdagabb és bár a végére a fáradtság kezdett már túlságosan is eluralkodni a szervezetemen, a regenerálódás hamar sikerült.

A helyszínt azok kedvéért mutatnám be egy kicsit, - és ők vannak többen- akik nem szentendreiek.

A Dunakorzó Szentendre belvárosának Duna parti része. Itt található a Művelődési ház, amit szinte a teljes fennhatóságunk alá vontunk. Egy külön teremben zajlottak az alkotás órái, a csendes pihenőre és a Varázsjátékokra pedig (erre majd külön kitérek) a tornaterembe vonultunk. Amikor pedig az idő engedte, az udvaron a színesre festett asztalok és padok közt ügyeskedtünk, sátrat is kaptunk a fejünk fölé.Volt némi izgalom a rákészülődés szakaszában, hiszen az árvíz nem sokkal előtte köszöntött a folyómenti településekre, de az árhullám szerencsére még időben levonult.

A dunaparti bázisról jártunk el a helyi alkotókhoz és ebédelni a közeli Új Művész étterembe vagy akár Bükkös patakhoz sétálni. A fagyizó is útba esett :-)

A korosztályt tekintve 3,5 évestől a 11 évesekig - fiúk, lányok vegyesen - vettek részt a táborokban. Reggel 9-től délután 4-ig.
Segítőtársamnak anyukámat kértem meg a gyerekek mellé, aki több évtizedes pedagógus pályája után nekem is a lelki és testi támaszom volt.

folytatás következik.: I. turnus

Út a rózsaszínig

2010-07-14T17:22:00.002+02:00

Anna Sára 6 éves lett.

Amikor vártuk őt, az elhatározás, miszerint nem lesz habos-babos, rózsaszín ruhatára megrendíthetetlennek tűnt. Emlékszem, amint a kis rugdalózókat, body-kat, takarókat válogattuk: a sárga, a zöld, valamint a sokszínűség volt a jellemző. Rózsaszín sehol. Először a rokonság és a baráti kör kívánta felülírni a pinkellenességet, majd aztán az óvodai lét erősítette meg lányom vonzódását ehhez a színhez. Igaz, hogy volt egy korszaka, amikor a feketét jelölte meg kedvencének. A kérdezők egy része felhúzott szemöldökkel nézett rám, vajon milyen aggasztó családi háttér állhat az édes gyermek mögött?!

Szó, ami szó az egyik meglepetés idén az alábbi táncos szoknya lett, amit esténként varrtam titokban. A színe? Hát, bizony a lila és a halvány rózsaszín közötti spektrumon helyezkedik el. :-))

Amúgy még kreatív ajándékokat kapott pl. egy fadobozt, amit saját kedve szerint díszíthet, egy csomagocskát, amiből majd levendulás babák készülnek és még könyveket..... valamint nagyszülőktől egy új bringát, amin rószaszín alapon ezüst pillangók repkednek. :-))

A gyerekekeink születésnapjait ezidáig nem ünnepeltük sohasem zsúrral. Úgy véljük, hogy a nagy naphoz inkább egy olyan élmény kösse őket, amit családi körben élnek meg. Lesz még bőven idejük barátaikkal ünnepelni, bulizni később is. Ez ellen a szokásunk ellen akkor lázadoznak, amikor más szülinapi partiján járnak, de alapvetően nem bánják. Boldizsár jellemzően állatokkal kapcsolatos programot választ, a nagy favorit a veszprémi állatkerthez köthető kirándulás. Anna a víz nagy szerelmese, ezért ilyenkor általában a Balaton a cél. Idén ezt egybekötöttük egy másik nagy vágyának teljesítésével: sátoroztunk is. A kempingezés retro élményéről inkábbb egy külön bejegyzésben írok majd.

A "Csak csodálni tudom..." bejegyzés összes hozzászólójának pedig azt szeretném írni, hogy a piros pont mellé, - amennyiben valamilyen Krisztallit ékszerre vágynának - kérjenek rajtam számon 10%-os kedvezményt, mert ezt szeretném az érdeklődésükért cserébe adni.

Talált, süllyedt

2010-07-08T19:54:00.006+02:00

...minden válasz, ami a korábbi bejegyzés találós kérdését fejtegette.

Viszont némi korrekciót a teljesség kedvéért megtennék.

Az Almafa gyerekház Pomázon található és szeptembertől már Solymáron is. Főleg az óvodáskor előtti korosztály játszóháza, bölcsődéje, de korosabb (:-)) gyerkőcöknek is tartanak foglalkozásokat. Még tavasszal kopogtatott az ajtómon a lehetőség, hogy ősztől indítsunk közösen Kis mesterek foglalkozást. Egyrészt délelőtt tipegőknek, másrészt délután ovisoknak. Heti egy-egy nap fogok menni a két helyre.

Annak idején még Boldizsárral is átjártunk az Almafába, abban az egy évben, amikor már Anna az óvodás élet felfedezésével töltötte mindennapjait. Szép emlékeink vannak, remélhetően ősztől már én is hozzájárulok a kicsik hasonló tapasztalásaihoz.

Adódik a kérdés, hogy vajon, mit fog alkotni egy 2-3 éves gyerek? Erre vonatkozóan ezt írtam az ismertetőben:

"Nyomot hagyni, létrehozni valami újat, ezek elemi ösztöneink.
Szeretettel várunk 2-3 éves gyermekeddel egy kreatív foglalkozásra, ahol a kicsik megismerhetik a színek, a különböző anyagok világát.

Nem csak a tapintásra és a látásra alapozunk, de a hallás, a szaglás és bizony még az ízlelés segítségével is meghozzuk gyermeked kedvét a kreatívkodáshoz.

Illatos gyurmázás? Festett rizskép? Csörgő díszdoboz? Cukormáz figura?

Oszd meg gyermekeddel a közös alkotás örömét. Fedezzétek fel együtt ezt a kreatív világot és a foglalkozás végén igazi kis mesterként intsetek búcsút."

Egyszóval a szülői partnerségre alapozok és a gyerekek kíváncsiságára.

Igen ám! De ez még nem oldja meg a szentendrei kis mestereim kézműves foglalkozásait. Erre vonatkozóan már kész terveim vannak és ha a hivatal is képes lesz a feltett kérdéseimet megválaszolni, akkor hamarosan megszületik a megnyugató megoldás.

Csak csodálni tudom

2010-07-07T16:17:00.001+02:00

...mindazokat, aki folyamatosan karbantartják a blogjukat.

Nekem ez most nem annyira megy, pedig még a táborban történtekkel is adós vagyok. Szívesen le is írnám, annyi aspektusból szeretném megosztani a két turnus tapasztalatait. Mégsem tudom rávenni magam, hogy itt üljek bent a gép előtt, ami hát igazán a nyári laknak megfelelő telepítés. Időnként neki is melege van és olyankor iszonyú visításba kezd. Sok képet a szentendrei gépre töltöttem fel, ami tőlem 150 km-re hiányolja gazdáját. Ezért is nehézkes az írás. Én pedig szeretem megadni a módját.

Mivel hanyagolom a bejegyzéseket, már azt sem tudom, hogy van-e, aki elolvasná őket...

Addig is, amíg új erőre kapok egy találós kérdés: Vajon miért pont az alábbi linket gépelem be ide? Aki kitalálja, annak mindenképpen egy piros pont jár, de az is lehet, hogy más aprósággal lepem meg...

Aki folyamatosan követte a Kis mesterek szakkörök életét, annak könnyű lesz a válasz.

http://www.almafagyerekhaz.hu/

Tévedtem

2010-06-22T20:06:00.002+02:00

Azt írtam, hogy hétfőn képes beszámolóval érkezem a táborról.

Ma egyrészt már kedd van. Eddig összesen 3 azaz három darab fotót készítettem. Estére a napi sűrű program után már eleve holtfáradtan készülök a következő napra. Szóval tévedtem, nem is egyszer, amikor azt hittem remek fotókkal tudom illusztrálni a tábor hangulatát és a gyerekek kreálmányait.

Azért felsorolás szerűen leírom, hogy eddig papírt merítettünk, papírmasé vázát készítettünk, gipszet öntöttünk, kavicsfigurákat formáltunk. Jártunk Asszonyi Zsófia könyvkötő műhelyében és ma pedig az eső sem tántorított el, hogy bevegyük magunkat Pistyur Imre kőszobrász lényei közé. A Göbel Orsolya féle Varázsjátékok során szebbnél szebb, mesélő rajz kerül ki a gyerekek kezei közül.

Az idő nagyon kegyetlen hozzánk, szinte mindig zuhog, a szúnyogokkal szemben is vesztésre állunk. A hangulatom keserédes. Ugyan a nehezített pályát is jól vesszük, de bennem motoszkál, hogy mi lenne, ha a természet korlátai nélkül szöszmötölhetnénk.

Tábor - visszaszámlálás

2010-06-19T21:18:00.000+02:00

Sajnálom, hogy a legutóbbi, rossz hangulatú bejegyzés már jó ideje itt csücsült a blog elején.

Elég sok teendőm akadt az elmúlt hetekben mind az ékszerekkel, mind pedig a kézműves tábor szervezésével.

Hétfőn képes beszámolókkal folytatás következik.

Többet érzek, mint felháborodást

2010-05-31T23:56:00.000+02:00

Először azt hittem, rosszul hallok, aztán a felháborodás kerített hatalmába majd az undor.

Ott, ahol az én gyerekeim töltik a játékos, vidám hétköznapjaikat, ahova lefekszenek délután pihenni, ahol az ebédjüket majszolják, ahol megölelik, szeretgetik őket... oda a hétvégén betörtek mocskos, senkiházi férgek.

Vajon mire számítottak? Tényleg nagy fogást reméltek vagy talán jó heccnek tűnt berondítani az oviba? Nincs olyan ember a Földön, aki nekem elfogadható magyarázattal tudna szolgálni, vagy akár egy hajszálnyira is közelebb vinne a motiváció megértéséhez.

Tabu=sérthetetlen, szent. Az óvoda ilyen helynek kellene lennie még egy betörő számára is.

A gyerekeimnek nem meséltem el, mi történt.

Egész évre gyereknapot!

2010-05-30T14:00:00.001+02:00

Én is hasonlóan érzek, mint ahogyan a dal szól. Lehetőségeinkhez mérten próbáljuk meg emlékezetessé tenni gyerekeink hétköznapjait az év többi részében is!

Kedves gyerekek és gyereklelkű felnőttek, szép napot!

Halász Judit-Bródy János: Egy rendkívüli gyereknap

Májusban egy vasárnapon, mikor zöldell már az ág
Szokás szerint a gyerekek körül forog a nagy világ
A felnőttek egész nap csak a gyerekek kedvét lesik
Csak azt nem értem, hogy más napokon miért nem ezt teszik

Néha bizony úgy tűnik, hogy a gyerek csak gondot okoz
Csak bajt csinál és idegesít és állandóan rossz
Én viszont, mint rendesen, a gyerekek pártján vagyok
Hát javaslom, hogy tartsunk rendkívüli gyereknapot

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó
És akár minden évszakban több is tartható
Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet
A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek

Úgy érzem, hogy az ajánlatom elfogadható
Mivel pedig sürgős, tovább nem halasztható
Jók legyünk vagy rosszak, ez a kérdés, válasszatok
De mindenképpen tartsunk rendkívüli gyereknapot

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó
És akár minden évszakban több is tartható
Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet
A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek

Sokszor a felnőtt azt hiszi, hogy a gyerek csak fölösleges
És minden bóvlit elfogad és akármit bevesz
Pedig sok múlik azon, hogy mit hallgat és mi az, amit lát
Mert előbb-utóbb a gyerekeké lesz az egész világ

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó
És akár minden évszakban több is tartható
Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet
A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek

Egy sárkányos nap végén szombaton: Sana nem akarta feladni a reptetést még este 7-kor sem.

Boldizsár orrmandula műtét utáni szabadlábra helyezése langyos, forró csokizásba torkollott :-)

Kisszékelyi hangulatok

2010-05-25T15:45:00.001+02:00

Hébe-hóba írtam már második otthonunk helyszínéről: Kisszékelyről.

Ez a Tolna megyében elhelyezkedő, gyönyörű természeti környezetben megbújó zsákfalu nyári lakhelyünk.

Június-augusztus hónapokban itt töltjük az időt, közel a nagyszülőkhöz. Sajnos - mint oly' rengeteg hasonló hely - mára csak annak köszönheti a fennmaradását, hogy "üdülőfaluként" még tud funkcionálni. Óvoda, iskola már nem működik, a munkahelyek száma drasztikusan lecsökkent, a városokba vándorlók száma folyamatos. Ugye ismerős a képlet...?!

Én a szomszédos faluból Tolnanémediből származom, tehát az én "betelepülésem" gyerekkori emlékeimmel is szoros összefüggésbe áll. A kétlakiságunk fő fennforgatója viszont a férjem volt, aki egyből beleszeretett Kisszékelybe. A gyerekeink így megismerik a városi létet, amit Szentendre -és ugye Budapest közelsége- nyújt és azt vidéki mentalitást, amit Kisszékely és a nagyszülői háttér biztosít. Még nem lehet tudni, hogy vajon melyik létforma felé veszik az irányt ők maguk. Az időt nem siettetném a kérdés megválaszolásának érdekében, de nagyon kíváncsi vagyok, hogyan szűrik majd át magukon a különböző hatásokat.

A hosszú hétvégét is lenn töltöttük, megkapáltuk a veteményest (amit bizonytalan eredményessége miatt csak kísérleti-kutató bázisnak nevezek), a vihar kidöntötte szilvafákat reanimáltuk. Az új telepítésű fű is túlesett első nyírásán...beállítottuk a napóránkat, leszedtük a bodza(szörp) virágait...horgásztunk... és találkoztunk egyik kedves megrendelőmmel Nellivel és családjával, akik kirándultak a környéken, igen kellemes meglepetést okozva nekünk. Hiába ez a hely tud valamit!

Most egy kis kórházi szünetet tartunk, Boldizsárral teszteljük az egészségügy aktuális viszonyait.

Nem sok megjegyzést fűznék hozzá

2010-05-17T21:45:00.003+02:00

Ma Annáék néptáncoltak. A lányok üveges, a fiúk botos táncot roptak. Csuhajja! Én bizony nem tudtam volna se úgy pörgetni, se úgy egyensúlyozni, mint ezek az alig hatévesek. Sajnos a jellemző produkcióelemekről csak videó készült, azért a hangulatról egy kicsit a képek is tanúskodnak.

Az utolsó hét

2010-05-16T12:05:00.003+02:00

A héten zajlottak az évet záró Kis mesterek foglalkozások.

A jövő év bizonytalan, kicsit ezért is mondtam meghatódottan a gyerekeknek, hogy utolsó alkalommal találkozunk. Azt, hogy csak nyári szünetet tartunk vagy végleg búcsúzunk, még nem lehet tudni. Viszont nem csak olyan híreim vannak, ami borongós hangulatra hangol, terjeszkedésről is beszámolhatok. Erről hamarosan részletekkel is szolgálok.

Óvónéni blogján láttam az anyák napi ajándékok között az alap ötletet.

Zsenília drótból hajtogattunk virágokat. Mivel szinte én már semmit nem dobok ki, illetve már úgy vásárolok, volt egy csomó, apró méretű üvegem, ami a váza funkcióját töltötte be ezúttal. Az üvegekbe darabokra vágott szivacs került és némi kék rafia a vizes hatás kedvéért.

A virágok közepe lyukas fagolyó, amibe könnyen fűzték bele a drótokat. Nem okozott gondot a gyerekek számára, hogy a szirmok visszahajtása után ismét beillesszék a drótvégeket. Ezután még filctollal kiszínezték a porzó részt. Volt, aki szemet, mosolygó szájat rajzolt a virágjának. Igazán vidám, derűs alkotások születtek.

Az üvegeket színes papírvirágokkal díszítették.

Voltak kisebb (6-7 cm-es) zseníliadrót darabkáink, ebből golyó nélkül készültek virágok. A drótot csepp alakúra hajlítottuk, ebből lettek a szirmok, majd egy hosszú zöld dróttal összefogtuk.

A közeljövőben a foglalkozásokról már nem hozok ötleteket, de júniusban hírt adok a táborokról, valamint házi barkácsolásainkról.

Ezeket az alkotásokat még mindenképpen meg szeretném mutatni, hiszen minek is örülhetne legjobban egy "kreatív néni", mint én? Így búcsúzott két kislány az egyik csoportomban. Papírvirág és papírtányérok díszítve.

Zsebkönyv-ajánló

2010-05-14T11:00:00.003+02:00

Vásároltam a napokban egy nagyon kis alkalmas könyvecskét Természetbarátok zsebkönyve címmel, magyar kiadását a Pannon-Literatúra Kft. végzi. Tegnap kettecskén töltöttük az estét Boldizsár fiammal, amire még nem volt példa a születése óta. A férjem elutazott, Anna pedig pizsi partira ment szintén debütálóként. Úgy látszik a tejfogak elvesztése egyéb más hozadékkal is jár innentől :-)

Szóval nyugodt csendes estének néztünk elébe, de azt nem gondoltam volna, hogy nyugdíjas klubot alapítunk kicsi fiammal. A nappaliban bebújtunk a hatalmas takaró alá, magunkhoz vettük teáscsészéinket valamint ki-ki a maga könyveit és "olvasgattunk" csendben, egészen lefekvésig.

Az említett könyvből például megtudtam, hogy házunk különböző szegleteiben kőfali pintyő virágzik. A neve nagyon találó, pont olyan helyes, mint ez a kis lila virág.

A könyvhöz tartozik egy angol nyelvű website is, aminek biztonságos, gyermeknek is megfelelő tartalmát folyamatosan ellenőrzik.

Bizonyára ki fogjuk használni a nyáron, amikor szinte végig Kisszékelyben leszünk erdők, tavak közvetlen közelében. Részletes, de nem bonyolult, jól illusztrált könyvecske. Bizonyára hiányosságokkal is találkozunk majd (pl. a piros bodobács, amit az óvodások marokszám gyűjtenek az udvaron sincs benne), de egyelőre jól forgathatónak tűnik.

Egy hosszú nap margójára

2010-05-11T09:26:00.002+02:00

Hétvégén már sejtettük, hogy az intenzív óvodai élet aktív részeseiként hétfőn igen mozgalmas lesz a napunk.

Nagyszülőkkel is megerősítve vártuk, hogy Boldizsár bemutassa az utolsó néptánc foglalkozáson rugó lábát. Előzményeket tekintve: tavaly tisztes távolságból, az udvar túloldaláról figyelte, amint a többiek ropják a csürdöngölőst.:-)

Már írtam, hogy gombos inghez való viszonya enyhén szólva is kritikus, de azért rábírtam, hogy ezúttal ne álljon ellent. Nagyon ügyes volt a csoport, számomra várakozáson felül táncoltak, de ami a legfőbb kritérium, élvezték is. Persze most is volt, aki elfáradt közben és inkább anya vagy apa biztonságos ölelésébe vonult, de ez teljesen érthető.

Délután következett Anna sakkversenye. Bizony, kedves olvasó. Óvodai sakkverseny! Hátra lehet hőkölni vagy legyinteni, talán megmosolyogni, de egy tény, hogy az 5 óvodából összesen 34 gyerkőc ezt biztosan rossz néven venné.

El sem tudtam képzelni, hogy mire számíthatunk, hogyan lehet összeszervezni ennyi óvodást?

5x20 perces játszmában 5 perces szünetekkel, pontozással dőlt el, ki lesz a fiú és a lánybajnok. Kérem szépen, anyai büszkeségem határtalan: Anna egyrészt nem kapott mattot senkitől és két játszmát nyert előnyösebb állás szerint. Ami még fontosabb, hogy végig állta a sarat. A több, mint két órás agytornát szülői és nagyszülői erkölcsi támogatás mellett végigcsinálta. Két pontjával oklevélhez és a 8. helyhez jutott (9 benevezett leányzó közül) A szülők - pláne az olyan első bálozók, mint mi is - végig izgulták, szorították a versenyt, szerintem a szőlőcukorból és a büféből is többször vételeztek, mint a gyerekek.

Cukrászdai dőzsöléssel ünnepeltünk a nap végén.

Ha egy hollywoodi filmben élnénk

2010-05-07T18:49:00.009+02:00

...akkor egy mély férfihang ezt mondaná a mozi beharangozójában, ütemesen, hatásosan, persze angolul:

"20-an voltak, majd egyre többen.

De egynek mennie kellett.

A többiek vártak és vártak.

Csak az ajtócsapkodás, aztán a néma csönd.

Senki és semmi nem segített már rajtuk, úgy érezték, egyedül vannak.

...és akkor hold fényében fémesen megcsillant valami: a nő tartotta a kezében...

Életében először véget akart vetni a várakozásnak, a maga módján...."

De mivel még távolról sem ilyen az életünk szerencsére, akkor elmesélném a hétköznapi változatot.

Sana lányom nyáron lesz 6 éves. Már pár hónapja kibújtak a hátsó hatos fogai, így várható volt, hogy hamarosan tejfogai is potyogni kezdenek. Aztán a múlt héten alul el is kezdett mozogni az egyik, amit Anna örömmel konstatált. Pár napja aztán észrevettük, ezzel egyidőben mögötte már bújik ki a maradandó foga. Szóval cselekedni kellett. Már csak azért is, mert Anna attól kezdett félni, hogy éjszaka lenyeli. Az én tejfogaimat legtöbbször apukám rántotta ki, így én is nekiálltam. Cérna, hurok... lecsúszott minden egyes alkalommal. Aztán - mivel ugye ötvös vagyok- a fogó arzenálhoz nyúltam. Lefertőtlenítettem egy spicc fogót és azzal próbáltam kiszedni, az amúgy szinte már kieső fogat. Hát nem jött ki. Anna biztatott, mert nem akart dokihoz menni :-))

Ma aztán elmentünk a fogorvoshoz, akinek az első kérdése ez volt: "Anyuka, félt kihúzni?"

Szóval kérem ez az idő is elérkezett. Érdekelne, hogy a fogtündér intézményét ti bevezettétek-e vagy tartózkodtok inkább tőle? Anna sokszor kérdezi, hogy én hiszek-e a tündérekben és a válaszom mindig igen. Ő ma este bizonyítékot vár a tündérek létezésére és a szkeptikus Boldizsárnak is demonstrálni kíván. Tehát nálunk lesz cseretárgy a párna alatt.

Kaleidoszkóp házilag

2010-05-06T20:30:00.003+02:00

A heti program egy számomra igen magas nosztalgia faktort hordozó tárgy készítése volt. A kaleidoszkóp gyerekkorom alap játékszere, ugyanolyan szívvel emlékszem vissza rá, mint mondjuk a hatalmas fém búgócsigámra vagy mondjuk a név szerint említhető babáimra.

Év eleje óta szerettem volna készíteni a kis mesterekkel egy házilag barkácsolt, de ugyanúgy szórakoztató optikai játékot. Tudtátok, hogy a szó jelentése "szép formákat nézni"?

Egy-két gyereknek otthon is van már bolti darabja, örültek, hogy készítünk magunk is. Akik nem ismerték, azoknak is elmagyaráztam a működési elvét.

Szóval szükségünk van egy háromszög keresztmetszetű csőre, aminek a belseje lehetőleg tükör. Én próbáltam alufóliával megúszni, de az eredmény nem volt túl szép. Aztán vásároltam tükör fóliát, ami nagyjából már félúton van egy igazi tükörhöz képest. Ez öntapadós, így könnyű volt egy 11,5cm x 9 cm méretű lapra ragasztanom. Ha ezt meghajtom, pontosan illeszkedik egy wc papír guriga belsejébe, de hosszát tekintve valamivel rövidebb.

Az egyik vége egy kartonnal záródik, a másikhoz pedig pausz papírt illesztünk. Szükségünk van még egy plexi körre, ami pontosan szorul a guriga belső falához (esetünkben vizes palackból kivágva) a pauszos oldalon, erre szórjuk a gyöngyöket, lehetőleg különböző méretekben és formákban.

A külsejét mi kollázzsal díszítettük, vagyis újságból kivágott képeket ragasztottak fel egy megfelelő méretű lapra és filctollal kiegészítették, ez került fel a gurigára.
Selyem- vagy csomagolópapírral is szépet lehet készíteni, de akár tempera festékkel is ki lehet festeni, vagy mondjuk szalagokkal díszíteni.

.. és ha belenéztek, ilyesmiket láthattak

Szerintem hosszabb gurigából még jobbat lehet készíteni.
Tudtátok, hogy létezik kaleidoszkóp bolt? :-))

http://www.kaleidoscopeshop.com/

Recept kaotikus gyerekfoglalkozáshoz

2010-05-05T19:32:00.001+02:00

Végy egy 14 fős, ötévesekből álló csoportot, akiken már az elején jól bizonyítható jeleit látod a várható időjárás-változásnak.

Találj ki olyan feladatot, aminek egyik fázisában - egyébként gondosan tartókba helyezett - apró gyöngyök ezreihez juttatod a gyerekeket el nem ítélhető, de felelőtlen módon.

Válaszolj készségesen az egyik fiú azon kérdésére, hogy a rajzoláskor milyen betűt sikerült írnia a papírjára, ezzel mintegy ösztönözve mind a 14 gyereket az írásversenyre.

A foglalkozás felénél vágd el az ujjadat a frissen vásárolt, éles ollóddal, felcsigázva a társaság elsősegélynyújtás és a vérzéscsillapítás iránti olthatatlan érdeklődését.

Engedj teret az önálló ragasztóhasználatnak, hadd kenjék papírra, asztalra, ruhájukra, ~~szájukba~~.

Fűszerezd mindezt meg egy betonvágó szerszám lágy dallamával, ami az óvoda felújítása kapcsán tőletek 2 méterre adja meg az alaphangot.

A végeredmény az idegállapotát tekintve a határához közeledő jómagam és egy szétesni látszó, de e mellett igen jól szórakozó siserahad.

Ha kipihegtem magam, holnap megmutatom, miket készítettünk. Ugye elképzelhető, hogy a dadus néninek volt bőven mit takarítania utánunk és véremet is adtam a foglalkozás sikeréért, de nem volt hiábavaló.

Reformált anyák napja

2010-05-04T21:38:00.001+02:00

volt ma az oviban. Ez azt jelenti, hogy műsor helyett egy kialakított kuckóban egyesével, face to face köszöntötték a gyerekek az anyukájukat.

Ez a tény, a hír. Ezután következnek szívem dobbanásai:

1. Én személy szerint...

nem repestem az örömtől, amikor megtudtam, hogy a Katica csoportban nem lesz anyák napi műsor. Úgy éreztem, hogy jogom van kollektív meghatódáshoz és Sana lányom karakán kiállása okán büszkélkedni. Persze lesz még két héten belül néptánc bemutató és évzáró műsor (egy (!) ballagó kislány elbúcsúztatásával), tehát szereplésből nincs hiány. Ésszel elfogadtam a helyzetet, de azért volt egyfajta ellenérzésem. Elsőként lettem felköszöntve, lányom beinvitált a baldachin alá és magához képest megszeppenve adta át a verset, izgult. Ilyet is ritkán látni tőle. Édes-kedves volt mint mindig, csak azért nem bőgtem tele a zsebkendőm, hogy ne hozzam még jobban zavarba.

2. Én személy szerint ...

örültem, amikor megtudtam, hogy Boldizsár Mackó csoportjában nem lesz anyák napi műsor, hiszen kis fiacskám igen ellenálló módon képes reakciókat prezentálni egy-egy ünnep kapcsán. Egyrészt nem bírja a váratlan helyzeteket és a tömeget, na meg a gombos inget. Másrészt nem az a kimondottan szereplős fajta (kivéve ismerősöknek és családtagoknak, élővilág témában :-) Szóval megnyugodhattam, hogy nem kell izgulnom miatta. Várt az udvaron, repesett, hogy vonuljunk be a csoportszobába és ott az ölembe ülve elszavalta a versét. Csak azért nem sírtam el magamat látványosan, mert jobb volt nevetni.

Már csak ezekért az érzésekért és megtapasztalásokért is érdemes több gyereket ~~nevelni~~ szeretni.

Ügyes vagy, anya! - Anyák napján

2010-05-02T12:00:00.005+02:00

Amikor elkezdtem az "Ügyes vagy, anya!" sorozatot és bemutatni a környezetemben működő szentendreieket, úgy terveztem, hogy Anyák napján zárul majd. Ígértemhez híven ezt most egy összefoglaló erejéig meg is teszem. Viszont folytatás várható, mert még vannak kiszemelt "alanyaim".

Azt hiszem sokunkban felmerül, hogyan lehet a családot és a saját személyes életutat egyensúlyba hozni. A kreatív oldalunk mikor tör elő leginkább? A riportok példázzák, hogy talán nem könnyű megtalálni a célravezető utat, de együtt haladni rajta remek utazást feltételez.

Úgy gondoltam, ha már mindenki eleget tett a felkérésnek, cserébe én is adok válaszokat az ő kérdéseikre. Köszönöm mindegyikőtöknek. Részetek legyen megható pillanatokban Anyák napján is!

Detti:
- Engem érdekelne, hogy mint ékszerész, mennyire tudsz a szakmádban kiteljesedni itt Szentendrén, és mit gondolsz, miképp lenne ez az ország más területén?
- A gyerekek előtt volt Szentendrén egy nyitott műhelyem, ami ékszerboltként és funkcionált. Bérelt helyiség volt, annak több hátrányával, mint előnyével. Nagyon szerettem, változatos megrendelések voltak nap, mint nap. Mivel egy olasz, ötvös szerszámokat és alapanyagokat forgalmazó céggel kizárólagosságot kötöttünk, Budapesten nyitottunk egy referencia műhelyt és más olasz kapcsolatok arra ösztönöztek, hogy nagykereskedéssel is foglalkozzunk. Ekkor bezártuk a szentendrei műhelyt. Nagy hiba volt, 7 év után még mindig kapok telefonokat régi ügyfelektől, hogy hol találnak meg. A budapesti műhely nincsen meg már, tavaly óta az ötvös szerszámbolt sem működik. Rengeteg, szomorú oka van ennek, nem is mennék bele. Például az általad is felvetett Távol-keleti dömpingáru is rengeteget rontott a helyzetemen.
Szívesen újranyitnám a műhelyt Szentendrén, még teljesebb keretek között, de sajnos az időt most nem tartom alkalmasnak Komoly anyagi befektetést feltételez a meglévő eszközökön túl is és külső munkatárs felvétele is elengedhetetlen lenne.
Amúgy Szentendre inspiráló légkört biztosít nekem, gyakorlati szempontból Budapest közelsége és az ott elintézendő ügyek miatt mindenképpen előnyös hely számomra. Gondolj bele, amikor valakinek mondjuk Debrecenből kell megoldania egy adott ékszer fémjelzését.

Vajon megnyílik még...?

Panka:
- A kérdésem az lenne hozzád, hogy majd tervezel-e gyerekeknek is ékszereket?
- Alapvetően egy bizonyos kor alatt nem igazán támogatom gyerekek részéről az ékszerek viselését. Megdöbbent, amikor egy csecsemőn vastag aranykarláncot látok, mert már ott is státuszt kívánnak demonstrálni a szülők. Lassan 6 éves lesz Anna, de még mindig nincs fülbevalója sem. Ő mondjuk messze nem érti, miért nem készítek számára nap mint nap nemesfém ékszereket, csillogó gyémánttal. Jobb a békesség: a gyerekek könnyen elvesztik, nem tudnak rá vigyázni, helyenként még balesetveszélyes is lehet egy ékszer, ha például beakad egy játszótéri eszközbe.
Készítettem már viszont tűnemezelt gyerekékszereket, pihe-puha, kedves darabok voltak, ezüst szerelékkel. Hajcsatban, kitűzőben is szeretem a szépet. Talán egyszer folytatódik ez a vonal.
Viszont van egy másik megközelítésem, egyelőre terv még bennem és skiccek, vázlatok formájában létezik, amelyeket igazából Anna rajzai inspiráltak. Ő olyan karakteres figurákat készít, ezüstből is jól mutatnának. Abszolút el tudom képzelni, hogy a szülő saját gyermeke rajzát viseli például ezüst medálként a nyakában. Sajnos ez nem csak az én hatalmas ötletem, van, aki már külföldön meg is valósította.

Népszerű katica medál

Panyizsuzsi:
- Mi a legfontosabb számodra egy ékszerben?
- Ezt a kérdést két oldalról tudom megközelíteni:
Egyrészt, amikor én alkotom az ékszert, nagyon fontos nekem, hogy ki fogja viselni, mi inspirálta arra, hogy ékszert készíttessen velem. Sokkal jobban keringenek ötletek a fejemben, ha kicsit ismerem a megrendelőt. A végén megszületik egy olyan ékszer, amit átszőtt az én egyéniségem és egyben személyessé tesz az ügyfél kívánsága. Minden ékszernek története van vagy lesz ezután.
Ha ötvösként nézem mások munkáit, mindig szinte azonnal végigfuttatom magamban, vajon hogyan készült el az adott ékszer. Sajnos ez nem mindig jó megközelítés, hiszen nem tudom, csak önmaga szépségéért szemlélni az adott tárgyat, a technikai megoldásokat, az újításokat is figyelem. Ami előtt kivétel nélkül fejet hajtok, az az igényesség, a perfekcionizmusra való törekvés, valamint az is tetszik, ha egy alkotó olyan ékszereket készít, amelyek egyedi, rá jellemző jegyeket mutatnak.

Ancsa:
- Láttalak a gyerekekkel foglalkozni az oviban, és mintha arra születtél volna, hogy kis rosszcsont apróságokat taníts. Mindig is terveid közt szerepelt az oktatás, vagy a gyerekeid hozták ki belőled a pedagógust?
- Hát bizony, ez életem másik része. Az ékszereken túl van egy varázslatos világ, amibe belépést nyertem. Alapvetően bölcsész diplomám van, nyelvtanárként már tanítottam gyerekeket olaszra. Az egyetem alatt „tévelyedtem el” az ötvösség felé és az ékszerek, a drágakövek rabul ejtettek. Anyukám is óvónő-tanítónő, nem egyszer segítettem a gyerekek körül, de nyilván a saját csemetéim hozták felszínre bennem az együtt kreatívkodás örömét.
Számomra mindegy, hogy egy ékszertervet juttatok el a kész megvalósításig, vagy néhány nyers alapanyagból főzök jó ebédet. Ami engem boldogsággal tölt el, hogy alkottam valamit, és ezt viszonylag rövid időn belül értem el. Az óvodásoknak is ezt célom megmutatni, hogy a foglalkozás előtt még semmink nincs, de a végén ott a kész produktum, ami az ő kis kezük műve. Maga az alkotás folyamata - a festés, a formázás, a ragasztás - is természetesen hordozza magában a jókedv, a megelégedés forrását. Nem terveztem tudatosan, hogy erre az útra lépek. Maga a döntés meghozatala mégis már olyan evidens volt és nagyon jól tettem, mert csak pozitív élményeket kaptam ez idáig. Idén már Kis mesterek tábor is lesz :-).

Reni kérdése:
- Érdekelne Te, miként szervezed a napjaidat ! Mikor jut időd ékszereket készíteni? Bevált ez a csoportról-csoportra vándorló kis kézműves foglalkozás? Nem vágysz egy fix helyre, amit be lehet lakni?
- A délelőttök és teljes pénteki nap van kijelölve az ékszerekre és a velük való ügyintézésre. Ebben a gyerekeim betegsége okozhat nem is kis fennakadást.
Műhelyidőt bérlek most Pesten az itthon nem elvégezhető munkákra, sajnos valószínűleg itt teljesen meg fog szűnni a műhelyrész, mert rákényszerülünk a ház azon részének eladására.
A tervezés és néhány anyagelőkészítő munkafázis, forrasztás, csiszolás-polírozás most itthon történik. A kőfoglalást, vésést más ötvös kollégák végzik, a kémiai felületi kezelések (pl. ródiumozás, ezüstözés) szintén Pesten történik és a fémjelzést is a hivatalban intézem. Szóval némi ingázással jár egy ékszer életre keltése.
Egy fix helyre nem csak a gyerekfoglalkozások miatt vágyom…:-)) jó lenne egy olyan kézműves ház (vagy akár szakkörháznak is hívhatnánk) létrehozása, ahol különböző alkotók, alkotócsoportok is végleges otthonra lelnének, köztük én is.

Amint azt a szakkörök óvodából történő kiűzetése miatt is írtam, egy szülőnek az a legkényelmesebb, ha a foglalkozás a gyermeke második otthonában van. Nem feltétlenül célravezető, és megoldható, hogy a szülő rohan az óvodába, hogy utána elvigye egy külső helyszínre a csemetéjét és egy óra malmozás után visszamenjen érte. Amúgy a gyerekek szempontjait nézve bevált, hogy ők várnak engem, ismerik a társaikat, össze vannak szokva, mindig lesik, hogy mi van aznapra a kosaramban.. Nekem persze nem annyira kényelmes az egész foglalkozáshoz szükséges összes alapanyag cipelése, de ez legyen a legnagyobb bajom a világban. De várom a lottónyereményt és akkor lesz egy olyan hely is, ahol csoda dolgok történhetnek!!!

Még van idő...

2010-04-29T12:00:00.001+02:00

...anyák napjára készülni.... és most itt a Kis mesterek anyukái ne olvassák tovább!!
Egy ötlet, aminek kedves végtermékeit is meg tudom osztani. Saját magamnak is jócskán okoztam házi feladatot, mert a végső összeállítás és az illő csomagolás rám maradt. De nem bánom, egyszer van egy évben anyák napja, nem igaz?

A képkeret jelen esetben 6 darab nyelvlapocka összeragasztásából áll össze, ennek variációs és számbéli lehetőségei végtelenek.
A gyerekek festették ki és szívecskés nyomdával (dekorgumit kupakra ragasztva) díszítették. Ezután megkértem őket, hogy anyáról rajzoljanak egy portrét (rajzelemzők előnyben:-)) és még mellé virágokat, napocskát, pillangót vagy amit kedvesnek tartanak (van, aki űrlényt...)
Mivel a keretek száradtak pár órát, még annyi dolgom akadt, hogy kivágtam a gyerekek rajzait és felragasztottam. Az akasztó zsenília drót. Igazán jó szolgálatot tett a ragasztópisztolyom.
A lelkükre kötöttem, hogy csak vasárnap adhatják oda anyának.

A prototípust Anna készítette... virágkoszorút kaptam :-))

Ügyes vagy, anya! - Rippl Renáta

2010-04-28T12:05:00.001+02:00

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás is fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket jelenlegi állomáshelyükre. Kérlek, fogadjátok szeretettel Rippl Renátát.

Bár az óvodánk folyosóján is kellemesen el tudunk beszélgetni gyerekeink és a közös Mackó csoportunk hétköznapjairól, hamar kiderült, hogy alkotó tevékenységeink is összekötnek. Tavaly csereüzletet is bonyolítottunk, amikor gyerekeimről mesés portrékat rendeltem tőle. Úgy gondoltam, mindenképpen itt a helye.

- Kérlek mesélj a gyermekeidről. A születésük előtt mivel foglalkoztál? Akkoriban azt tervezted, hogy ugyanezt a munkát folytatod később?
- Két kislányom van, Katica 4,5 Boró 1,5 éves. Mint az életkoruk mutatja immár 5 éve nem dolgozom "munkahelyen". Katica születése előtt (akire viszonylag sokat vártunk) már ötödik éve dolgoztam egy keleti bútorokat forgalmazó cégnél beszerzőként és művészeti vezetőként, és párhuzamosan tanítottam Békéscsabán egy művészeti középiskolában 3+2 napos elosztásban. Ekkor már nagyon szerettem volna szabadulni mindkét helyről és abszolút nem terveztem, hogy bárhová is visszatérjek ha eltelnek a kisgyerekes évek. Az, hogy öltözéktervezőként (ami az eredeti végzettségem) nem fogok befutni, már régebben világossá vált számomra. Sokkal jobban izgatott mindig a ruha papíron való megtervezése, esetleg divatrajzként való megjelenítése, mint a végső megvalósítás. Terveztem ugyan több cégnek is kollekciókat, illetve színházi jelmezeket de nem vagyok túl jó kapcsolatépítő, többet kellett volna zsizsegni, hogy a megbízások állandósuljanak.
Katica születése után még nem találtam a helyemet otthon. Mindig azt gondoltam, ahogyan nő, úgy lesz több időm ezt meg azt csinálni a babázás mellett. Hát ennek pont az ellenkezője bizonyosodott be... Persze varrogattam játékokat, csinosítottam a szobáját, kreatívoskodtunk, de a saját magunk szórakoztatásán kívül nem voltak ezekkel más terveim. Miután Boró is megérkezett, valahogy felgyorsultak az események. Katica ovis lett, és most már nem "vártam", amikor a Borcsi napjában többször aludt, hanem nekiestem az íróasztalnak és rajzoltam. Aztán jöttek a pályázatok, ötletek egymás után. Most az az elgondolásom cáfolódik meg, miszerint milyen jó nekem, mert pont olyan szakmám van, amit otthon is tudok végezni. Hát, ez mégsem olyan jó, mert például egy gyógyszerészt nem kínozza egész nap az a gondolat, hogy mikor tud összeütni már végre valami kis kanalast , míg én bizony néha alig várom már, hogy mindenki szuszogjon és mehessek a rajzasztalomhoz. Persze imádom a csajokat, nem cserélném le őket grafitceruzára, de néha az jár a fejemben, ha már eddig nem találtam meg az igazi utam, igazán várhattam volna még kb. 2 évig (Bora óvodába meneteléig).

- Úgy tűnik, az idővel állsz leginkább hadilábon. Amikor lehetőséged adódik, akkor mivel töltöd a „Phiri time” perceit?
Percekre nem építek, hanem az esti altatás utáni 9 és hajnali fél egy körüli időszakot töltöm az íróasztalom mellett. Az úgynevezett vendégszobában van egy hangulatos rajzasztalom mindenféle kincsekkel, papírokkal, ceruzákkal, ecsetekkel és sajnos a Tv-vel, ami monotonon zajong a fülem mellett. Ez a szobai elvonultság már csak azért is jó, mert szabadon szerteszét hagyhatom az eszközeimet, nem kell kis kalózok támadásaitól tartani.
Tavaly március környékén kaptam egy indító lökést, ami azóta is lázban tart. Ekkor volt a Pagony könyvkiadónak egy meseíró és meseillusztrátori pályázata, amire nagy lelkesedéssel elkezdtem készülni. Először egyedül, majd egy régi ismerősöm Both Gabi keresett meg, hogy nem lenne-e kedvem az ő meséjéhez rajzolni. Ekkor kaptam rá ennek a területnek az ízére. A pályázaton is sikereket értünk el, két különdíjjal lettünk gazdagabbak, ami a folytatásra sarkallt.

- Aktuálisan milyen alkotás, munka vagy megrendelés köt le? Egyáltalán munkának tekinted már vagy inkább átmeneti időszak ez a mostani?
- Augusztusban kezdtem a blogírásba, amihez egy nagy levegőt kellett venni, mert se naplóíró típus nem vagyok, meg nem is volt sok mutogatni való anyagom sem. De nagyon megérte, mert sok új barátot szereztem, az illusztrátori szakmán belül és kívül is, és sokkal több lehetőség lett elérhető számomra. Itteni barátok révén kerültem kapcsolatba egy szuper francia kezdeményezéssel ahol írók és illusztrátorok találnak egymásra. Ugyan franciául nem beszélek, de az említett barátok és a szervezők révén ez nem volt akadálya annak, hogy én is részt vegyek. Most már kiadót keresünk Léna Ellka Szederlekvár című verséhez, amit én illusztráltam. Körülbelül 80 író és 120 illusztrátor vett részt az eseményen, aminek témája a konyhaművészet volt. Nagyon jó kis fórum volt a kapcsolatépítésre is, mert most egy másik íróval már egy új könyvterven dolgozunk, aminek témája a szegénység és a társadalmi kirekesztettség a gyermekek szemszögéből.
Ezek a nagyobb munkák azért több időt igényelnek, mint az az esti 3 óra, amikor éppen csak rá lehet hangolódni az alkotásra... Van egy nagyon kedves, segítőkész Bálintom, aki ilyenkor hétvégenként bevállal egy-egy napot a gyerekekkel, nekem csak az étkeket kell prezentálnom. Ez egy átmeneti időszak, ami talán szerencsés jellege miatt sohasem lesz igazán munkaízű, de az nem lenne rossz, ha mint pénzkereseti lehetőség megállná a helyét.

- A gyerekek tudják, hogy mivel foglalkozol? Férjed is alkotó munkát végez, nyilván hatással vagytok a gyerekeitek kreatív mindennapjaira.
- Nyilván a Boró nem tudja mivel foglalkozom, hiszen szinte nem is látja amikor rajzolok, Neki jelenleg "csak" mammmmiiii vagyok. Katica tudja, ha bevonulok a bizonyos hátsó szobába akkor rajzolok. Még a Borcsi születése és az én beindulásom előtt nagyon sokat festettünk, alkottunk, vágtunk, ragasztottunk nagy kedvvel. Borival ezek az akciók kissé nehezebben mennek, mert persze Ő is részt akar venni az alkotásban, és az én közreműködésem sokszor kimerül az eszközök igazságos elosztásában, elkobzásában, földről felkapkodásában. Boró nagyon lelkes, minden alkotó tevékenységet úgy hív, hogy "jajol" vagyis rajzol...és büszkén mutogat minden apró vonalat, amit papírra vetett. Katinak az utóbbi időben be kellett iktatni egy kis önbizalomnövelő foglalkozást. Miután sokat látott rajzolni egy-egy közös alkotás során megmakacsolta magát és kijelentette valamire, hogy azt Ő nem tudja megrajzolni, csináljam meg én, mert úgyis én rajzolok a legszebben a világon. Ezen elszomorodtam, mert mint már említettem sokszor vívódom azon, hogy biztos jókor kapott-e el a gépszíj. De szerencsére azt hiszem túl vagyunk ezen a problémán, hála az általad tartott Kis Mesterek foglalkozásoknak is.
Érdekes egyébként, hogy míg én gyerekkoromban órákat elvoltam nyugton a fenekemen egy ceruzakészlettel és papírral, Katica állandóan pörög, és leginkább az agytorna köti le. Fantasztikusan számol, összead, felismeri a betűket, rengeteg mindent le tud írni és azt értelmezi is. Kedvence a heti kétszer fél órás angolóra, ami éneklésből és verselésből áll, az ott tanultakat ismétli megállás nélkül, egész nap mutogatja, magyarázza. A másik szerelme pedig a "lovaglás", hétvégi program a Papival.
Bálint a férjem ötvös, de Ő bejár Budapestre dolgozni a Papájával közös műhelybe. Míg a Szentendrei házat renováltuk, jó egy éven át az Ő szülei házában laktunk, és nagyon nehéz volt Katit távol tartani a műhelytől, ahol mindenféle csoda történik, de a Papa és a Nagypapa mégiscsak dolgozik, nem lehet ott csodálkozni egész nap. Ráadásul egy ötvösműhely nem a legbiztonságosabb terep...éppen ezért nagyon örülök, hogy nincs mindkettőnk munkahelye egy térben a lakásunkkal. Bálint inkább mozgatja a gyerekeket, mint alkot velük. Ő a bicikliztető, úsztató, motoroztató, lovagoltató, vagyis sportfelelős.
Nagyon szeretünk, még sütni-főzni, kertészkedni. Én gyerekkoromban a Nagyimmal főztem úgy, hogy Ő a nagylábosban főzte a családnak a zöldbablevest, én meg magamnak egy kislábosban. Biztos ez szülte azt a mániámat, hogy Nekik is meglegyen minden kicsiben, kislábos, kistepsi, kisvasaló, turmixgép, kisház, kisgereblye...és mindent rendeltetésszerűen használunk is. Ha én sütöm a fonott kalácsot, készül még kettő picike is.

- Tudom, hogy nem éltek túl régóta Szentendrén. Megtaláltátok a helyeteket itt?
Két éve költöztünk Szentendrére, teljesen véletlenül és tudatlanul. Óbudán szerettünk volna a régi lakásunkhoz, közel egy nagyobbat vásárolni de miután két lehetőséget is elszalasztottunk én már mindent böngésztem az interneten. Ekkor találtam egy házat, és mondtam a Bálintnak kiránduljunk egyet, nézzük meg, nem kötelező megvenni. A kert annyira elvarázsolt minket, hogy este már tervezgettünk mit, hogyan kellene átalakítani a házon. Végül úgy vásároltuk meg, hogy - ugyan, mint sétáló túristák - sokszor jártunk már Szentendrén, de fogalmunk se volt, mi merre van az új házunktól, tudunk-e például közlekedni, - főleg én, aki nem vezet autót-, oviba-suliba járni...De amilyen lila köddel a szemünk előtt vásároltuk a házat, azt hiszem, olyan szerencsésen. Szeretem, hogy gyalog megyünk oviba, közel a bolt, a zöldséges, a pék, a gyerekorvos, a Duna, a belváros, a Bükkös parti piac. Minden évszakhoz kötötten vannak programok a városban, mozi, bábszínház, szuper könyvtár, Skanzen, a közeli Leányfalu strandja, a Duna homokos partja minden egy kis területen belül. Ha ezeket a helyeket Budapesten szeretném bejárni jó sok villamost, buszt és metrót válthatnék a gyerekekkel a szmogban. Szeretünk itt lakni. Egy dolog hiányzik, a Nagyik, Dédik, rokonok nincsenek közel hozzánk.

- Az illusztráláson kívül van még valami említésre méltó hobbid? A családi szabadidőt mivel töltitek?
- Sokszor a közös szabadidőt pont az előbb említett hiányok pótlásával töltjük, vagyis utazunk valamelyik hozzátartozónkhoz. De nagyon sok időt töltünk a kertünk ápolásával, a benne való játékkal, pihenéssel. Kifejezetten hobbim nincs,de szeretek a lányoknak játékokat fabrikálni, varrni. Van egy babás tervem, amit a közeljövőben szeretnék megvalósítani, és az illusztrációkat is szeretném termékké formálni, bizonyos hordozókon megjeleníteni. Dolgozik az iparművész énem, szeretném a sík képeket tárggyá formálni.

- Köszönöm szépen, kívánom, hogy terveid egytől-egyig megvalósuljanak.

Reni blogja
Saját alkotásainak boltja

Száműzetés

2010-04-27T09:00:00.000+02:00

Az alábbi bejegyzés hosszú lesz, de nagyon kíváncsi vagyok az őszinte véleményetekre. Kérlek benneteket, szóljatok hozzá akár névtelenül is!

Alaphelyzet:

Az összes szakkört, nem óvónő által tartott foglalkozást megszünteti az óvodai alapprogram módosítása, mely az óvoda teljes nyitvatartási idejére vonatkozik. Az esélyegyenlőségre, az ingyenes óvodai ellátáshoz való jogra hivatkoznak a törvényalkotók. A szabályváltozás támogatói bizonyára azt is felhozzák, hogy az óvodás gyerek játékideje szenved csorbát, ha állandóan foglalkoztatva van.
Ezek szerint a gyerekek ezentúl vagy 17 óra után veszik igénybe a szakköröket vagy egy külső helyszínre, szintén óvoda után járnak majd el.
Szintén érinteni fogja a színházba, moziba, koncertre járás lehetőségét. A mi óvodánkba gyümölcsöt, tisztasági csomagot is visz a szülő, akkor most ezt is eltörlik? Vagy ahogyan eddig, hallgatólagosan majd szemet hunynak ? Ezután a fenntartó (önkormányzat) minden kötelezettségének eleget tud tenni a szülői segítség nélkül is? Ugye ezt senki nem hiszi.

Gondolataim szülőként:

Amikor kiderült, hogy gyerekeim melyik óvodába fognak járni, örömmel konstatáltam: azon túl, hogy remek óvónők kezeibe kerülnek, változatos, egyéb szakkörök közül lehet majd választani. Úgy éreztem, ez engem segít majd, hogy kiderítsem, vajon mihez van a gyerekeimnek kedvük, affinitásuk.

A mi ovinkban eddig az alábbiak közül lehetett választani.

Néptánc, madarász szakkör, gyerektorna, sakk, kézműves szakkör. Külön teremben vagy, ha a csoport jelentős része járt és a szülők jóváhagyták, akkor csoportszobában voltak tartva.

A fentiek közül néptánc heti gyakorisággal délelőtt volt, mindkét gyerekem érintett, hiszen nagyon jó dolognak tartom, ha a lurkók ismerkednek a tánccal, a hagyományos mondókákkal, szokásokkal és nem elhanyagolható módon intenzív, ritmikus mozgást nyújt. Annának megkésett volt a beszéde, kifejezetten ajánlott számára ez a fajta tevékenység.

A madarászunk havonta egyszer jár a csoportokba, sokszor külső helyszíneken, vadaspark, medvepark, Dunapart, kirándulás keretében ismerteti a gyerekeket az állatvilággal. Nem is tudom, hogyan fogom bejelenteni Boldizsárnak, hogy szeptembertől ne várja a foglalkozásokat.

Szentendrén sok-sok évre visszamenően nagy hagyománya van a sakknak, Miki bácsi kezei közül nem egy gyerek került már ki, aki szép sikereket ért el az agysportban külföldön is. Vitathatják sokan, hogy vajon minek egy óvodásnak sakkozni, de én úgy látom, hogy szabálykövetésre, egyfajta viselkedésre tanítja őket. Nem egy gyerkőcöt láttam már, hogy milyen higgadt, megfontolt magatartást mutat sakkozás közben, egyébként pedig egy vadóc.

A gyerektornában hol érintettek vagyunk, hol nem. Amikor úgy ítélem, hogy Annára ráfér az átmozgatás, akkor járatom, ha úgy látom, hogy elfárasztja, akkor egy negyedévre-fél évre kiveszem.

...és akkor három óvodában, négy csoportban, 60 gyerek kézműves szakkörvezetője is mutatnék egy aspektust.

Van pedagógus végzettségem, de nem vagyok óvodapedagógus. Az óvodának bérleti díjat fizetek, amit az óvoda nagyrészt saját céljaira (pl. új mosogatógép vásárlása) használhat fel.

Az októberben indított foglalkozásaimról csak olyan gyerekek maradtak ki, akik betegség miatt nem tudtak járni, vagy ebéd után hazamentek. A kezdeti beiratkozók számához képest egy harmaddal nőtt a gyerekek száma mára.

A szülői visszajelzések pozitívak, szándékom szerint ezt írásban is felmérem hamarosan.

Aki olvassa a blogot tudja, hogy a gyerekek lelkesedése töretlen, a legegyszerűbben megfogalmazva: szeretnek járni. Arra most már csak a téma divatossága miatt sem térnék, ki, hogy a szöszmötölés által, egyes gyerekeknél milyen fejlődés tapasztalható. Én nem vagyok fejlesztő pedagógus, az én elsődleges célom az alkotás örömének megszerettetése.

Ha mindenki ragaszkodik a fent említett szabályozáshoz a jövő évi lehetőségek a következők.

17 óra után foglalkozást tartani. A gyerekek fáradtak, nem kínoznám ezzel őket.

Külső helyszín keresése. A magasabb bérleti díjak emelni fogják a foglalkozás árát is. Ezen túl a szülőnek meg kell oldania, hogy az óvodából elhozza a gyermekét, majd közel egy óra múlva érte jöjjön. Mivel legtöbben dolgoznak sem az idejükbe, sem a logisztikába nem fog beleférni ennek megoldása.

Az esélyegyenlőség szerintem leginkább ezután fog sérülni, hiszen a fenntartó pont a szülők igényeinek nem fog megfelelni.
Azt hiszem ez a rendelkezés talán a gyerekek érdekeit volt hivatott szolgálni, de ha belegondolok az átgondolatlanság következményeibe, akkor biztosan állítható, hogy ez nem sikerült.

Már 2002-ben sem volt egyértelmű, hogy mivel teszünk jót a gyerekeinknek. Vendég a háznál egyik adása.
A legfontosabb változásokról itt olvashatsz.

Föld napja Szentendrén

2010-04-25T12:22:00.000+02:00

Köszönet a szervezőknek a remek programokért. Az időjárás is ragyogó volt tegnap, sok száz gyerekes család jelent meg a rendezvényen, köztük mi is jól mulattunk.

Koncert, kiállítás Galapagosról, Juhász Árpád előadása, kézműves stand, rajzverseny (nem, nem neveztünk:-)), bábelőadás, gyerekjóga, mindez nagyon kellemes környezetben a REC parkjában.

Után baráti körben folytattuk tovább estig. Igazán jó nap volt!!

Újra és újra...

2010-04-21T18:30:00.004+02:00

Április 22-én a Föld napját ünnepli a világ.

Az óvónők is foglalkoznak a témával, Szentendrén is rendezvények fémjelzik az eseményt.

Beszélgettünk a gyerkőcökkel, hogy vajon miért neveztek ki egy napot a Földnek. Felhoztam nekik a szemetelés, az újrahasznosítás példáját. Tapasztalatom szerint a mai gyerekek szókincsébe már beépült a kifejezés és értelmezni is tudják azt.

Fotó: hoppare.com

Mindezek fényében zajlott a mai kreatívkodás:

a tojástartó már eleve papírhulladékból készül, de mi még ezt is tudjuk fokozni, mert békákat "szereltünk" belőlük.

A tempera festéket pont erre alkalmas bon-bonos dobozokba adagoltam ki. (Bizony az utolsó szem csokikat be kellett falnom a nemes cél érdekében:-)) Ezen kívül kiürült gyurmás tégelyekben tartjuk a vizet szintén festéshez.

Ha nem elégszünk meg a közel 50 percre jutó újrahasznosítás mértékével, megpróbálkozhatunk még a béka királyfivá történő transzformálásával, a befektetendő energia csókegységben mérhető:-)

Ügyes vagy, anya! - Megyeri Annamária

2010-04-20T19:00:00.004+02:00

Mackó csoport. Ez talán neked, kedves olvasó nem sokat mond. Ancsa viszont rögtön tudná, hogy melyik óvodai szobába keressük a gyerekeinket. Középső lánykája és Boldizsár fiam egyazon csoportban végzik napi teendőiket.

Folyamatosan látom őt különböző élethelyzetekben, amikben egy biztos tényező mindig akad: minimum egy, de általában három csillogó szemű kislány veszi körül. Nem volt tehát kérdés, őt is szeretném meginvitálni ide.

- Kérlek, mesélj a gyermekeidről. A születésük előtt mivel foglalkoztál?

- Három pici lányom van. 6, 4 és 1 évesek. Próbálok minél több érdekes dolgot mutatni és tanítani nekik, amíg fogékonyak és érdeklődők.
Kertes házban lakunk körbevéve sok állattal és növénnyel. Számomra nagyon fontos, hogy megtanuljanak tudatosan együtt élni a környezetükkel, a természettel. Megtanulják, hogyan kell gondoskodni, felelősséget vállalni, és erre pont megfelel pár cica, nyuszi, tengerimalac, meg egy törpe veteményes a játszótér végében.
Végzettségem szerint rajztanár vagyok, meg dekoratőr, kirakatrendező így természetes, hogy a gyerekekkel folyton alkotunk, kreálunk. A kicsi miatt még elég nehéz igazán belemerülni egy-egy alkotási folyamatba, de már nagyon várom, amikor egész nap csak bütykölünk, meg festünk. Mi is ezt csináltuk, amikor kicsik voltunk (anyukám is rajztanár).
Amikor megszületett a nagyobbik lányom, még javában Szegedre jártam a főiskolára, nappali tagozatra, így születésük előtt, után még tanultam. Már a főiskola előtt is kis alkotásaimmal kerestem magamnak plusz pénzt, ezért tulajdonképpen most ugyanazt teszem, csak most napközben a gyerekek foglalnak le, akkor meg a tanulás.
3 éve elkezdtem dolgozni kerttervezőként. Autodidakta módon tanultam bele a szakmába. Segített az is, hogy akkoriban, amikor elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, szüleimnek volt egy kertészete és ők is tervezőként dolgoztak. Ha nagyobbak lesznek a lányok és kicsit kötetlenebbül tudok majd dolgozni, újra, teljes erővel belevetem magam a tervezésbe, mert igen szép sikerek értek már ezzel kapcsolatosan. Mivel egy-egy ilyen munka teljes embert kíván, jelenleg ez csak 2-3 év múlva fog bekövetkezni.
Addig is marad az itthoni, esti bütykölgetés meg az a pár tervező munka, amit nem tudok visszautasítani. Meg persze - és ez a legfontosabb - a gyerekek.

- Egy kert meg tud felelni három apróság elvárásainak és a növényeit óvó kertésznek egyaránt? A Te kertedben össze tudtad hangolni a kettőt?
- Mindig sok gyereket, nagy kertet, szép földszintes házat szerettem volna. Így aztán nem is fordult meg a fejemben olyan soha, hogy valami olyat akarjak, ami ebbe a képbe nem fér bele. Úgy van minden kialakítva a kertben, hogy ott a legotthonosabban érezze magát egy kisgyerek. Sokan mondják is, hogy egy nagy játszóház vagyunk és ezt én imádom. Pont ez volt a célom. A szép kert és a gyerek egyáltalán nem összeegyeztethetetlen egymással. Megtanítom nekik csodálni a növényeket és így ők maguk is akarnak rájuk vigyázni. Persze mindig vetek olyan egynyári virágokat, amiket egész évszakban szedhetnek. Megmutatom nekik, miket óvjanak nagyon, mik kevésbé érzékenyek, miket "főzhetnek" meg a kis kinti konyhájukban.
Álmaim netovábbja azért még várat magára. Igazán álmaim kertjét itt nem tudnám létrehozni, ezért sokszor gondolok arra, hogy mi lenne, ha megkeresnénk Azt a helyet és megvennénk.... Nagy telket szeretnék, ahol több kis részre lehetne osztani a teret (ez most is így van, csak az a zavaró, hogy a ház a kert közepén van és nincs egy nagyobb összefüggő terület). Igazi zegzugos, vadregényes kertre vágyom, ahol még kecskét meg tyúkot is lehet tartani (ez a másik álmom), na és csörgedezzen egy kis patak a kert aljában, meg ki lehessen ugrani bicajozni egyet a csendes utcácskába. Persze egy nagy kert rengeteg munkával jár és mindent egymagam csinálok, így a férjem sokszor mondja, hogy ennél csak kisebb kertre vágyakozzak, mert gyakran ezt sem bírom.:).De nekem ez a terápiám....Van hogy este,amikor lefeküdtek a lányok és egész nap nem jutottam a növényeimhez, kimegyek fejlámpával és bogarászok a sötétben.

- Mondanál valamit a kis alkotásaidról meg az esti bütykölgetéseidről?
- A lányaim inspirálnak és kritizálnak. Ha készítek valami egészen új dolgot este, kiteszem az asztalra, hogy reggel egyből meglássák. Ha tetszik nekik és azonnal a kincses polcukra teszik, egyből tudom, hogy kezdhetek is bele a gyártásába, mert sikeres lesz a termék. Elsősorban filcből készült kiegészítőket, ékszereket varrok, most készül egy új kis kollekció a pöttyösség jegyében. Ezeket első sorban gyerekeknek szánom, de (főleg az újabb ékszereket) bohókásabb felnőttek is viselhetik. A másik irány, ami mostanában igazán fellelkesített, a kitűző készítés. Hozzájutottam ugyanis egy préshez. Ezekhez saját grafikáimat használom fel, amik szintén a gyermeki mesés világhoz kapcsolhatók leginkább. Babákat, játékokat is szívesen varrogatok.

- Úgy tudom, ezeket a csinos apróságokat elkezdted árulni is. Milyen lehetőségeid vannak?

- Elkezdtem árulni a dolgaimat, mert egyébként ennyi mindent nem tudnának a lányaim hordani:) .Ez persze nem igaz, de még 2 évig biztosan itthon vagyok és addig is szeretnék dolgozgatni. Utána is főállású anya leszek, így szabadon tudok majd vállalkozni. Amikor elkészült a weblapom, pont egy olyan periódusban voltam, hogy jobban jutott időm az alkotásaimra. Ez sajnos nagyon hamar véget ért, mindig beteg valaki, vagy a házon, kerten is nagyon sok munka van. Amióta szépen süt a Nap a lányokat is hamarabb, már ebéd után elhozom az oviból, ne az ágyban fetrengve töltsék a legszebb napsütéses órákat (mivel egyik sem alszik). Azt hiszem, a jólmenő vállalkozóknak kicsit több idejük van arra, hogy menedzseljék azt, amit el is tudnak készíteni. Általában mindennek csak a mintadarab utáni első, eladásra szánt példánya tud elkészülni (a koronákat kivéve). Árulok a webshopomon, a Meskán. Gondolkozom, hogy megkeresek pár viszonteladót, de még elég friss a dolog, most kezd még csak beindulni. Sok érdeklődő volt, amikor elkezdtem, remélem az érdeklődés csak egyre nő majd. Azt hiszem, hogy ha már a kertekkel is tudok foglalkozni (ez szabadidő kérdése) ismét visszaszorulnak az éjszakai varrogatások, rajzolgatások a tervezés mögé. Az az elsődleges szerelem.

- Talán álmaid háza és kertje egy falusi környezetben jobban fellelhető, mégis most Szentendréről kérdeznélek. Mindig is itt éltél? Milyen városnak tartod?
- Igen, álmaim házát mindig is egy kisváros szélén vagy egy faluban képzeltem el. Szentendre nagyon szép, szeretem, csak mi pont azon a részen lakunk, ahol a madárcsiripelést megzavarja a motor zúgása, és azt nagyon nem kedvelem. Gyuláról származom, szüleim és nagypapám még most is ott élnek. Gyerekkori, iskolás és főiskolás barátaim nincsenek a közelemben, ezért meglehetősen nehéz velük a kapcsolatot tartani (irigylem azokat, akik most sem laknak messze a szülővárosuktól). Persze vannak itt is nagyon jó barátaim. Az időbeosztás miatt, főleg sokgyerekes családanyák, ők megértik, ha egy találkozót 2-3 hétig is elhúzok, vagy hogy ha elmegyek, de 10 perc múlva már rohannom kell a gyerekekhez (ez mostanában így volt). Férjem apai ágon őslakos Szentendreinek számít, egy család tulajdonában álló telket kaptunk meg annak idején ,hogy építsünk rá, hiszen az első pocaklakó egyértelműen saját otthont kívánt . Így én megkaptam Szentendrét,nem választottam.(persze nem bánom)A gyerekek nagyon szeretik ezt a várost, itt vannak a barátaik, a kert, a hegyek, meg a Skanzen. Nekem talán nyáron túl sok a turista, télen meg túl kevés a program. Az egyik barátnőm most készül beindítani egy gyerekházat, amihez végre talált támogatót és helyszínt is. Remélem sikerül egy még jobb szentendrei gyerek-szülő közösséget kialakítani a Ház segítségével.

- Köszönöm a beszélgetést. A jól körvonalazott terveidhez kívánok egyre több időt és töretlen lelkesedést,… no meg elég napfényt a kertbe!

Blog: http://rozibogyo.blogspot.com
Webshop: http://www.rosehip.hu
Meska boltja

Szakkör bojkott

2010-04-19T15:15:00.004+02:00

"A bojkott valaminek a többek által összehangolt módon történő visszautasítása, általában a helytelenítés kifejezésére, vagy bizonyos feltételek kierőszakolására. Tipikusan valakivel, rendszerint bolttal, céggel vagy szervezettel szemben való nyomás gyakorolását célozza." (Wikipédia)

A saját gyerekeim úgy döntöttek, most egy darabig nem járnak hozzám Kis mesterek foglalkozásra. Igazából nem indokolták meg, azt hiszem beteltek egy kicsit. Otthon is nap mint nap látják a készüléseimet, saját magunk is kreatívkodunk eleget.

Egyik szemem sír, mert akár kritikának is felfoghatom kivonulásukat, ráadásul általában az ő munkáikat szoktam fotózni.

Másrészt így most nem kell arra figyelnem, hogy a csoportokban véletlenül se kivételezzek velük a többi lurkó kárára. Megjegyzem ezt az akadályt mindannyian jól vettük. A PR szakember kisfiam például a legelső foglalkozás alkalmával jó hangosan kijelentette: "Ugye, milyen jó ez a kézműves, gyerekek?!"

Remélem, azért nem indítanak el egy kiiratkozó hullámot. :-)) Vagy tényleg tárgyalási alapot keresnek? Jó lesz odafigyelnem!

Ügyes vagy, anya! - Panyi Zsuzsi

2010-04-14T19:00:00.001+02:00

Zsuzsival a közös nevezőnket az ékszerek világában fogalmazzuk meg leginkább. Érdekes módon nem Szentendrén, hanem Budapesten a Wamp-on találkoztunk először. Akkoriban éppen az a terve foglalkoztatta, hogy rogyasztott üvegei megérdemelnék már a nemesfémet is. Ezüst ékszerkollekciója az én fémjelemet viseli magán.

- Kérlek, mesélj a gyermekeidről. A születésük előtt mivel foglalkoztál? Akkoriban azt tervezted, hogy ugyanezt a munkát folytatod később?

- 3 gyermekem van, a fiam 9, a lányaim 6.5 illetve 3 évesek. Mindegyik már jár valahova, így én reggel 9 és délután 4 közt, valamint este dolgozom, a fennmaradó időt próbálom velük tölteni.

Mielőtt ők megszülettek végzettségemnek megfelelően építészként dolgoztam egy keveset. Azt gondoltam, ezt majd remekül lehet mellettük is csinálni, de nem így történt. Két gyerekkel még terveztem kisebb családi házakat, de a határidőket és a technológiák egyre gyorsabb változását már nem bírtam. Nem tudtam olyan minőséget kiadni a kezemből, amit elvárok magamtól. Ezért váltottam léptéket!

- Úgy érzed sikerült a léptékváltás? Tapasztalatom szerint egy vállalkozó sokszor saját cégének válik első számú rabszolgájává. Üveg ékszereket készítesz, de sok más feladatot is te látsz el, hogyan szervezed ezeket össze?

- Az első két év nagyon nehéz volt, hiszen magam csináltam mindent. Mikor egy éves lett a cég, akkor azt éreztem egy perc szabadidőm sincs és ezt írtam a blogomra:
"Számomra az ideális eset talán az, ha lenne mögöttem két teljes stáb. Egy a háztartásra egy pedig a céges dolgokra. Külön marketingessel, jogásszal, egy web designerrel és egy web szerkesztővel, no meg egy általános profi titkárnővel. Azonban hogy a tényeknél maradjak, most 2009-et írunk és Magyarországon vagyunk…"
Mire a cég két éves lett, a titkárnő kivételével minden álmom valóra vált. Van könyvelőm, marketingesem, grafikusom, programozóm és egy jogászom. Alapvetően továbbra is foglalkozok szinte mindennel, hiszen koordinálni kell a feladatokat, de azokat a dolgokat, amit egy szakember jobban és gyorsabban meg tud csinálni, már kiadok! Így azért sokkal kényelmesebb a munka. Ugyanez az elv működik a családon belül is. A takarításhoz van segítségem és a férjem is beszáll a házimunkába. A főzést és a gyereknevelést viszont a saját kezemben tartom!
Minden hétre egy kis papírfecnire felírok minden feladatot és ezt egy 5 oszlopos parafatáblára szúrom. Ha kell, akkor hét közben módosítok. Ezzel a módszerrel nagyon jól lehet haladni. (a módszerről részletesen a mákgubó weboldalon olvashatsz.)

- Tudom, hogy a pozitív diszkrimináció szellemében, egy adott megbízásra vagy együttműködésre szívesen választasz hozzád hasonló, vállalkozó nőket. Megindokolnád?
- Azt gondolom, hogy minden vállalkozásnak és embernek van felelőssége a másik emberért és a társadalomért. Véleményem szerint kiemelten igaz ez a női vállalkozásokra, hiszen nekik különösen szép misszió az, ha egymásra figyelnek. Az én társadalmi felelősségvállalásom azt jelenti, hogy két alapítványt támogat a cégem havi rendszerességgel és ahol van választási lehetőségem, mindig női és kisvállalkozó partnereket keresek. Én nem írok le valakit azért, ha babát szült és elfogadom, ha ezért lassabb ütemben halad. Jelenleg a cég marketingese és jogásza is otthon van az alig egy hónapos babájukkal, de ez nálam nem ok egy jó partner lecserélésére!

- Az üveg ékszereid egyre hangsúlyosabb szerephez jutnak a magyar divat palettáján? Melyik a kedvenc munkafázisod? Hogyan készül el egy adott ékszer?
- Valóban az ékszereim egyre több helyen felbukkannak és ez jó érzéssel tölt el. A legérdekesebb rész, amikor kiválasztom a színeket. Ebben rengeteg kreativitásra van szükség. Van, amikor leülök és nézegetem az üvegeket, de van, amikor meglátok egy ruhát vagy egy belső teret és megfogalmazódik bennem, hogy ezek, vagy hasonló színek egy gyűrűben is jól mutatnának és megcsinálom. A gyártás érdekes módon, az egész munkafolyamatból az egyetlen megtanulható rész. Az üveg ékszer készítése, nem más, mint a sík üvegeknek a terveknek megfelelő vágása, majd ragasztása, ezután speciális üveg rogyasztó kemencébe helyezése. Én a forró üveggel nem érintkezem. A kemence kinyitása pedig mindig izgalmas rész. Különösen azért, mert az üveg olyan, mint a piskóta: sütés közben nem szabad a kemencét nyitogatni!

- Feltételezem, a gyerekeid tisztában vannak azzal, hogy mit dolgozol? Érdekli őket, véleményezik?
- A nagyfiút nem annyira érdekli, csak akkor, ha repülőt csinálunk maradék üvegekből. A középső bebiztosított, hogy ha meghalok, akkor ő tovább készíti az ékszereket. A kicsi szerint anya munkája, hogy számítógépezik.

- A maradék szabadidődre, milyen feltöltő tevékenységeket tartogatsz?
- Most még nincs sok szabadidőm, de azt a gyerekeimmel családdal és egy kevés alvással töltöm. Most gondolom, sokan azt mondják, milyen rossz nekem. Nem így van, szeretem ezt a munkát minden részletével együtt, nem fáraszt el. A családtól a munka kapcsol ki, a munka után a család. Pillanatnyilag másra nem is figyelek.

- Mióta élsz Szentendrén? Megtalálod itt a helyedet?
- Szeretek ebben a kisvárosi környezetben élni, azt hiszem, már nem tudnám Budapestet befogadni, pedig ott nőttem fel. Szentendrének atmoszférája van, hiszen mégis csak egy művészváros! Szeretem a fesztiválokat, a Szentendrei Nyár színházi előadásait, a Dunát, a finom éttermeket, meg Jani bácsit a Főtéren! (szerk. Bubla János, fiákeres) Szeretem benne, hogy ismerős arcok jönnek szembe az utcán, hogy megismer a postáskisasszony (OK, törzsvendég vagyok!) Szeretem, hogy gyalog (értsd: bármilyen motoros eszköz nélkül) is el lehet jutni boltba, iskolába. Rengeteg barátunk él itt és én szeretek itt élni!

- Én is nagyon hasonlóan érzek, köszönöm, hogy megosztottad a fentieket velünk.

Elérhetőségei:
honlap - http://www.panyizsuzsi.hu
Facebook rajongói oldal

Zsuzsi 10-es sorszámmal elindult az Év Anyavállalata választáson.Ha szeretnétek Zsuzsira szavazni, akkor itt tudjátok megtenni.

A szivárvány színein keresztül

2010-04-14T13:32:00.002+02:00

A télen a naplopóval álltam ellent a szürkeségnek, most is színpompás kreatívkodást szerettem volna nyújtani a gyerekek számára.

Az egyik középsős csoportban maradtak még a szülők által hozott kis befőttes üvegekből.

Az ötletelés eredménye a szivárványos mécses lett. Saját gyerekkorom egyik meghatározó mesekönyve Marék Veronika Boribon és a 7 lufi. Saját csemetéimnek is elsők között szereztem be. Vittem magammal még Bartos Erika Bogyó és Babócáját is (amiben Bogyó állandóan a szivárványon akar lecsúszni) és felolvastam a ráhangolódás kedvéért.

A krepp papírt sodorni kellett a gyerekeknek. Mivel ez közel sem olyan könnyű feladat, mint a felnőttek gondolnák, párokba állítva tekerték a papírcsíkokat. Pausz papírra ragasztottuk fel, majd a mécsesbe - hogy egy kis kék-felhős érzetet is adjunk, festett rizst töltöttek, ebbe ült bele a teamécses.

Tudom, nem lehet mindig a fellegekben repkedni, de nekem megadatik a foglalkozások meghitt perceiben, hogy ott érezzem magamat. Pláne, amikor azt mondják a gyerekszájak: "Kriszta néni, én annyira szeretek kézművesre járni!" Bizony, én is!!! :-)

Más csoportjaimban hiánycikk a kis üveg, de szeretnék nekik is valami szivárványos feladatot. Szívesen fogadom az ötleteket!

Paripák

2010-04-12T19:30:00.009+02:00

Szezonalitáshoz nem kötődő, facsipeszlábú lovakat készítettünk kis mestereimmel. Mivel alig múlt a költészet napja, a foglalkozás előtt felolvastam ezt a kis versikét. Szinte minden gyerkőcnek megvolt a saját lovas sztorija, amiről elcsevegtünk egy kicsit az alkotás öröme közben. Az is érdekes volt, hogy az akadályt melyikük, hogyan értelmezte: volt, aki tűzön, volt, aki vízen ugratta át a lovát, rajzoltak kis szörnyeket is a gátra, de persze volt aki egyszerűen zöld fűszálakkal borította. :-)

Gara Ákos: Az én lovam

Az én lovam selyemszőrű fajta,
Ha kedvem jön, lovagolok rajta.
Selyemszőrű, kedves paripámon
A pusztákat össze-vissza járom.
Az én lovam sebes, mint a villám,
Úgy repül, mint kis gyermek a hintán.
Jó kedvemben fel is ülök rája,
Még a szélvész se jár a nyomába.
Az én lovam aranyos kis jószág,
Többet ér, mint a legdrágább ország.
Ha akarom, könnyű, mint a lepke,
Ha akarom, lassú, mint a medve.
Édesanyám vette tavaly nyáron,
Mikor egyszer künn járt a vásáron.
Kis lovamnak sehol párja nincsen,
Csak az kár, hogy fából van a kincsem.

Szavazatodat megköszönjük!

2010-04-09T14:45:00.002+02:00

Anna hallott a medvesajtos rajzversenyről, utolsó pillanatban küldtük be két művét. Regisztráció után lehet szavazni ezen az oldalon, akár mindkét alkotására.

"Mit csinál a medve, ha kijön a barlangjából?"

Anna szerint táncol, mézet eszik és a virágos fákban gyönyörködik. Elég csajos hozzáállás, nem igaz?

Ha ellátogattok az oldalra a néhány ezer (!) rajz között ismét több, anyu vagy apu által szerkesztett képet is találhattok. Nem tudom ezúttal sem elhallgatni lesújtó véleményemet azon szülőkről, akik pont a dolog lényegi részét veszik el a saját gyereküktől egy bizonytalan díj kedvéért. Kitalálják - helyette, megrajzolják - helyette és ha nyernek valamit, örülnek - helyette.

Mea culpa: megcímeztem a borítékot - helyette.

Nagyon megköszönjük, ha szavazol, mesére, zenére költhető könyvutalványt nyerhet vele.

Ügyes vagy, anya! - Pásztohy Panka

2010-04-07T19:00:00.005+02:00

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket jelenlegi állomáshelyükre. Kérlek, fogadjátok szeretettel ezúttal Pásztohy Pankát.

Ha úgy veszem, a gyerekeimnek köszönhetem, hogy megismertem őt. Először a Csiribí és Panka könyvek oldalairól köszöntek vissza a vidám illusztrációi, majd miután megtudtam, hogy egy városban élünk, felkértem a gyerekszoba dekorálására. Azóta is ott repkednek, futkároznak a falakon jól ismert figurái.

– Kérlek, mesélj a gyermekedről. A születése előtt mivel foglalkoztál? Akkoriban azt tervezted, hogy ugyanezt a tevékenységet folytatod később?
- Lili 8 és fél éves, nagyon kreatív, sokoldalú kislány. Nagyon egy húron pendülünk. Igyekszünk nem visszafogni. Azért hegedül, mert szeret hegedülni, azért tanul angolul, mert szereti az angolt, azért vezet blogot, egyszerre kettőt is, mert érdekli. Az egyik a The Word According to Lili (Lili szerint a világ). Angol nyelvű, mivel olvasói javarészt külföldiekből tevődnek össze. Kedvence az Illustration Friday feladatainak interpretálása, amit tőlem lesett el, de már jóval lelkesebben készül hétről-hétre mint én. Ez a blog főleg saját magáról szól, arról, amit a világból lát, ahogy a világot látja nyolc évesen. Mindezt elsősorban a rajz eszközeivel bemutatva.
Másik blogja a Lili fotói. Ide – mint a címe is sugallja – az általa készített fényképeket tölti fel. Hihetetlenül érdekes látni, egy gyerek mit vesz észre, milyen apró részletekre figyel fel a természetből. A napokban vettük észre, hogy e blogja alapján a szentendre.lap.hu-n a helyi képzőművészek között jegyzik!

Az Iparművészeti Egyetemen a negyedik évet alig kezdem el, mikor 2001. szeptemberének végén megszületett Lili. Halasztani nem akartam, egyéni tanrend mellett folytattam az iskolát, erre a tanévre visszaköltöztünk a szüleimhez Kaposvárra. Az első félévben egyedül, majd később Lilivel ingáztam, vonatoztam az egyetem és Kaposvár között. A rákövetkező szemeszterben aztán kaptunk egy „átmeneti” szobát az egyetem Zugligeti úti kollégiumában. Szemben volt a bölcsőde, gyönyörű volt a környezet, jó a levegő, csak a kollégiumi szoba volt kicsit szűkös. Férjem, aki akkor Pécsen járt a jogi karra, halasztott, felköltözött hozzánk és a lehető legtöbb dolgot átvállalta a babával kapcsolatban, hogy én el tudjam készíteni a diploma-filmemet. Sajnos az Iparon nem volt külön családoknak fenntartott szoba, így havonta cuccoltunk egyikből a másikba. Ezzel együtt életem eddigi legszebb évei voltak ezek, és cseppet sem bánom, hogy fiatalon vágtam bele az anyaságba.
Animáció szakon diplomáztam. Ez egy olyan hivatás, amely mellett a családra is koncentrálni nagyon nehéz. Az egyetem után elhelyezkedhettem volna a „szakmában”, hívtak több, nagyobb projektbe is, de a 12-14 órás munkaidőt Lili mellett nem akartam vállalni. Így elkezdtem magazinoknak illusztrálni, majd jöttek a könyvek egymás után, szebbnél szebb feladatok. A filmek azóta is itt vannak a fejemben, és bízom benne, hogy lesz még alkalmam megalkotni őket.
- Azt mondod, jöttek a könyvek egymás után. Szerencse volt ez vagy tudatos keresés?
- Nyilván a szerencse is közrejátszott, de nekem is sokat kellett érte tenni. Az első magazinos illusztrációs munkáimat például az akkor még havonta megjelenő Fitt Mamának készítettem.
Terhességem alatt gyakran forgattam a magazint, és önkéntelenül is arra járt az agyam, hogy bizonyos, általam elhibázottnak tartott grafikai vagy kiadvány-szerkesztési megoldást én miként oldanék meg. Amikor aztán adódott egy üres délelőttöm, bekopogtam a portfóliómmal és az ötleteimmel a szerkesztőségbe, ők pedig azt mondták, hogy miért is ne lehetne a kiadványban több grafikai illusztráció! Bár a magazin döntően átvett anyaggal futott, nagyon sokat és szívesen rajzoltam ide.
Aztán már nem volt visszaút. Amire kezdetben csak mint alkalmi vagy átmeneti „elfoglaltságra” tekintettem, egyszerre mindennapi tevékenységgé lett. De akkor már többet és mást akartam: gyermekeknek rajzolni. Megkerestem Sándor Csillát, aki abban az időben kezdte el felépíteni a Gyermek-könyvszerzők és Illusztrátorok Szövetségét. Őt még az egyetemi évekből „ismertem”, amikor a Csodaceruza című kiadványát, melyet kis túlzással egymaga vitt és tartott (tart) életben, „hivatalból” olvastam. Csilla ajánlotta, hogy keressem meg a Minimax Magazint, mert ott szükség lenne valami „újra”. A vonaton utaztam, mikor felhívtam a főszerkesztőt. Mondtam neki, hogy rajzolnék, mire ő, hogy jó-jó, küld egy anyagot, de most le kell tennie, mert éppen gyerekei születnek. Pár nap múlva meg is érkezett a szöveg. Aztán küldött még, aztán még, aztán beszélgettünk is rajzokról, az újságról, nyitott volt az ötleteimre. Azóta is illusztrálom a magazint, és már több mint három éve saját képregény-rovatot is viszek benne, melyhez a szöveget a férjem írja.
A Minimaxban közölt munkáimra figyeltek fel a Pagonynál. Megkerestek a Panka és Csiribí első kötetének szövegével, hogy lenne-e kedvem hozzá. Persze, hogy volt! Ettől kezdve aztán jöttek az újabb és újabb felkérések. A Panka és Csiribí sorozat már négy kötetnél tart. De nem csak a Pagonynál jelennek meg munkáim. A Holnap Kiadó például az én rajzaimmal jelentette meg újra Bálint Ágnes Tündér a vonaton című klasszikus szövegét. A Nemzeti Tankönyvkiadó pedig felkért az új alsó tagozatos „Színes” tankönyvcsalád 1-2. osztályos olvasói, feladatlapjai és írásgyakorlói arculati terveinek elkészítésére és az illusztrációs anyagának elkészítésére. Ez a több éves projekt hozta meg az első igazán jelentős szakmai elismerést: a kiadvány 2008-ban Szép Magyar Könyv Díjat nyert. A PressCon Kiadónál gyermekkorom egyik kedves költőjével, Rigó Bélával dolgozhattam. Közös verses ábécés-sorozatunkból eddig három kötet jelent meg. A Móránál pedig Móricz Zsigmond négy klasszikus verséből készíthettem az utóbbi hónapokban lapozókat. De keresnek antológiákhoz is. Megjelentem az Egyszervolt és a Képek Krónikása című válogatás-kötetekben.
Külföldről is kapok megbízásokat. Nemrég adtam le három társasjáték grafikai anyagát egy francia cégnek. Ez egy nagyon izgalmas új kihívás volt. Sajnos itthon nem lesznek kaphatóak. Olyannyira kedvet kaptam hozzá, hogy azóta egy magyarországi felkérésre készítettem egy kártyás játékot is.
Persze továbbra is rendületlenül dolgozom gyermek-magazinoknak. Szívügyem a műfaj! Próbálkoztunk saját kiadvány megjelentetésével is több-kevesebb sikerrel. Ez volt a Cikk-Cakk, melyet jelenleg „szüneteltetünk”, illetve ezen a néven foglalkoztatókat, matricás albumokat jelentetünk meg barátaimmal. Sokat dolgoztam a Csibészkének is, belekezdtünk egy átfogó arculati koncepció kialakításába is, de a tulajdonos (illetve a hitelezői) félúton feladták. Dörmögő Dömötör a másik kihívás. Jelenleg ezt próbáljuk helyrepofozni.
- Melyik illusztrációidra vagy a legbüszkébb? Miért? Mivel gyötrődtél meg a leginkább?
- Legbüszkébb arra az illusztrációmra vagyok, ami a Benedek Elek-évfordulóra készült, és Lilivel közösen dolgoztunk rajta. Ez volt az első „komoly” közös munkánk, és leírhatatlan jó érzéssel tölt el, hogy elfogad partnernek. Amúgy igen kritikus, és gyakran ad szakmai tanácsokat, melyekhez igyekszem felnőni.
Legtöbbet a tankönyvekkel szenvedtem. Több száz, ezer rajzot kellett készítenem. Ráadásul ez egy kötött műfaj, rengeteg szempontnak kell megfelelni, és bizony sokszor kellett megharcolni és megalkudni pedagógiai skatulyákkal. Arról nem is beszélve, hogy valahogy az illusztrációs munkákra maradt mindig a legkevesebb idő. Mindenki más az én kontómra kért vagy utalt ki magának plusz napokat, heteket, engem viszont kötött a nyomdaindítás. Szóval stresszes munka volt.
- Mesélj arról, milyen illusztrációkon dolgozol jelenleg?
- Jelenleg a Panka és Csiribí ötödik részén dolgozom, és tervben van két nagyobb szabású könyv illusztrálása is a Móránál. Egyelőre titok, hogy melyek ezek, annyit azért talán elárulhatok, hogy az egyik egy verses antológia, a másik pedig egy regény lesz.
Saját kiadásban megjelenő munkák is szerepelnek a terveim között. A sok megrendelés mellett azonban ezeket mindig csak tologatom. Remélem a nyár folyamán már mutatni is tudok valamit.

- Időbeosztás szerint szervezed a napjaidat és munkáid elkészítését vagy az ihlet irányít?
- Minden munkának van határideje, amit jó, ha betart az ember. Többé-kevésbé ez sikerül is. Van azért, hogy túl sokat vállalok be egyszerre, vagy inkább sokfélét, és a végére már magam is belezavarodom, kinek mit és mikorra ígértem. Aztán olyan is van, hogy időm lenne, de nem érzek rá rögtön a feladatra, vagy nehezen haladok vele, de van úgy is, hogy egyszerűen nincs rajzolós hangulatom.
Most, hogy Lili már iskolás, sokkal könnyebb beosztani az időmet.
- Tudom, hogy az állatokkal is jó barátságban vagy. Otthoni kedvenceidre is jut idő?
- Igen, az állatokat nagyon szeretem!!! Általános iskolás koromban lovagoltam, sőt kaptam egy pónilovat is a szüleimtől. Jelenleg meg kell elégednem kisebb teremtményekkel, mivel nincs lehatárolt kertünk. Így is van két nyuszink. Még tavaly húsvétkor jöttek. Van egy kis házikójuk kifutóval a kerti tavunk szomszédságában. Tartunk még két pintyet, egy megözvegyült törpehörcsögöt, három csíkos fűegeret (egyikük gazdát keres), és van egy gőténk is, aki most nagyon-nagyon beteg, keletkezett a testén egy daganat. (A kis állat a riport utáni napokban sajnos meghalt. Készítettünk egy kis papírhajót, virágok közé fektettük a picurka testet, és útjára engedtük a Dunán.) Ő két karmos békával, és három pici hallal osztja meg a medencéjét. Ezen kívül Lilinek van egy 200 literes akváriuma telis-tele hazai halakkal, amiket mi szákoztunk a Bükkös-patakból és a Dunából. Lilinek van horgászengedélye is, így sokat vagyunk a víz mellett. Még decemberben is lejártunk (bár ezek a horgászatok általában hatalmas szánkózásba torkollottak). Most éppen egy sárgarépa ültetvényről álmodozom a nyuszik részére, mert tavaly titkos alagutat ástak és kiszöktek, és ha már kint voltak, hát lerágták a zöldségeskertemet. Persze nem bántam nagyon. Mindenen megosztozunk.
- Mióta éltek Szentendrén? Megtaláltátok a helyeteket itt?
- 6 éve élünk Szentendrén. Én először nagyon nem akartam ide költözni, de így hozta az élet. Lili szempontjából ideális választás volt. Nekem még idő kell a beilleszkedéshez, még inkább érzem magam kaposvárinak. Mégiscsak ott laktam majdnem 20 évig. Szüleim és a testvérem most is Kaposváron élnek.
- Köszönöm, hogy meséltél magadról, kívánok sok örömteli rajzolnivalót és hogy minél előbb érezd magadat otthon ebben a városban is.

Panka blogja: Pankimanki illustration

Meska boltja

Anyja neve: Szarvas Mici

2010-04-07T11:45:00.005+02:00

Imádjuk minden porcikáját:

a haja...a füle...

a pöttyei...

a kezei...

a mókás cipője...

és ami benne van...

Mindezt összeadva egy darab Katicamanót kapunk Micitől.

Sanának nagy örömet szerzett vele, a nyúl volt a postása. Köszönjük.

Hangulatképek Húsvétról

2010-04-06T16:50:00.002+02:00

Volt a klasszikus piros, az álcázott zöld, a levélrátétes, a modern zsugorfóliás, a szabadkézi és mindenki kedvence a törpetyúk mini tojása.

A hideg és a szél áthúzta tervezett programjainkat, de azért szombaton rendben elkészítettük fűből a fészkeket, amibe vasárnap a nyúl berakhatta ajándékait. Hétfőn körbejártuk a rokonságot és Boldizsár meglocsolta a család nőtagjait bezsebelve egyrészről az elismerést másrészről a honoráriumot. Annyira kifáradt, hogy a kocsiban lógó fejjel elaludt, azt hiszem, a rendőrök előhúzták volna a szondát, ha meglátják.

A négy, anyuéknál töltött nap zárásaként még szedtünk spirál fűzt, aminek lehúztuk a leveleit és vékony fahéját, szép ágas-bogas dísz lesz belőle itthon.
Nektek jól telt az ünnep?

Ügyes vagy, anya! - Ejjkukk

2010-04-01T17:00:00.001+02:00

Ebben a sorozatban olyan nőket szeretnék megszólaltatni, akikben több közös vonás is fellelhető: gyerekek mellett végzik kreatív tevékenységeiket, szentendreiek. Sokszor nem egyenes út vezette el őket eddigi életpályájuk állomáshelyére.
Elsőként Galántai Bernadettet mutatnám be, vagy más néven Ejjkukk Dettit.

Első találkozásunk két éve egy szentendrei kézműves vásárhoz köthető, beszélgettünk alkotásról, ékszerekről. Akkoriban nekem még semmi közöm nem volt a varráshoz vagy a varrógéphez.. Tavaly megint összehozott bennünket Colette barátság takarója. Mi ketten küldtük a szentendrei blokkokat.

- Kérlek, mesélj a gyermekedről. A születése előtt mivel foglalkoztál?

- Gréta a nevéhez illően egy kisvirág: amikor napsütés van, kinyílik és illatozik, él, de amikor borús az idő bezárkózik és figyel. Általában nem játszik játékokkal, inkább rajzol, fest, gyurmázik, zenét hallgat és táncol. Nagyon szeret mozogni, ugrálni, mászni.

Az én hozzáállásom a gyerekvállaláshoz nagyon eltért a megszokottól. 21 évesen mentem férjhez, és már akkor tudtam, hogy a gyerek lesz a kitörési pont, mert addig csak vegetálni tudok, amíg nincs. Nekem nagyon nem számítottak az ilyen kérdések, hogy hol fogunk lakni, milyen autónk lesz…stb. Azt ugyan nem tudtam, hogy mi lesz a gyermek születése után, de azt tudtam, hogy mindenképpen olyasmit fogok csinálni, ami megengedi, hogy 100%-ig rá tudjak figyelni, amikor igénye van rá.

Én ugyan ruhaiparit végeztem, a könnyűipari főiskolát is elkezdtem, de valahogy nagyon nem volt nekem tetsző a „ruha-ipar”. Mivel nagyon szeretem a gyerekeket és nagyon fontosnak tartom, hogy jó és nekik való környezetben éljenek, ezért elkezdtem belsőépítészetet tanulni. És már jött is Gréta. :D

Bizonyos szinten folytatom, amit elkezdtem, mert maradt a tér és személyiség központú világnézet, de mégis más, mert közben az anyai tapasztalatszerzés specifikusabb utat mutat.

Grétával könnyű jó tapasztalatokat szerezni, mert nyitott, érdeklődő és pozitív személyisége van.

Számomra mindig érdekes kérdés lesz ez az anya-munka-gyerek-háztartás kérdés, mert szinte kizártnak tartom, hogy mindent jól csináljon az ember. Csak az a kérdés, hogy minek a rovására megy a másik. A legszomorúbb szerintem az, ha egy nő a gyermekét az állása érdekében kénytelen más felügyeletére bízni, különösen akkor, ha nem is életmentő fizetésért dolgozik.

- Beteljesülni látszik a megérzésed, miszerint fordulatot vesz az életed a gyerekvállalás után? Milyen tevékenység az, ami mellett Grétára és a férjedre is maximálisan marad figyelmed?

- Igen, teljes mértékben. Az élet minden szintjén jobban érzem magam. Jobban tudok koncentrálni, pozitívan látom a dolgokat, minden mesés, nyitott vagyok.

Én elsősorban gyerekeknek és gyermeklelkű, szépszerető felnőtt gyerekeknek varrok. Már Gréta születése előtt is varrtam, de nem szívesen. Valahogy tehernek éreztem a dolgot és nem valami jó tevékenységnek. Valószínűleg azért, mert nem az ipar szebb részét ismertem meg először. Majd, amikor Gréta megszületett arra gondoltam, itt a jó alkalom, hogy megint gyerekruhákat készítsek. De valahogy nem akart menni.

Aztán elkezdtem készíteni egy kicsi filc faliképet, amin halak és trópusi állatok voltak. Nem lett befejezve, de annyira megszerettem, hogy rájöttem, hogy milyen jó elfoglaltság ez. Így jött, hogy falvédőket és gyerekszobába való kiegészítőket készítek. Néha nemcsak a textilekkel foglalkozom, hanem a szoba berendezésével. És újabban ismét érdekel a gyerekruha varrás, de ez még alakulóban van.

A legjobb ebben a dologban, hogy annyit vállalok, amennyit tudok. Gréta bölcsödébe jár, így napközben tudok dolgozni. Ha éppen beteg, itthon marad velem és játszunk, sütünk, zenélünk. Napi szinten én osztom be az időmet és nem kell utazással terhelni magam. Nagyjából megoldható, hogy az élet minden területén helyt álljak, és minden percet hasznosan töltsek el. Persze egy–egy betegség alkalmával el tudok csúszni a megrendelésekkel, de az a tapasztalatom, hogy az emberek megértőek és jó szándékúak.

- Teljesen idillikusnak és jól szervezettnek tűnő helyzet. A szabad alkotás örömén túl a megélhetésedet is megtalálod a varrásban vagy ez jelenleg nem szempont?

- Azért megvoltak és megvannak a harcok. Az elején teljesen hobby szinten ment a dolog, majd egy kicsivel komolyabbá vált. Itt a férjem hetente dobta hanyatt magát, mert rengeteget költöttem anyagra. Majd feltette a nagy kérdést, hogy most akkor ez egy drága hobby, vagy inkább munka? Mondtam neki, hogy inkább a munkához áll közel, mert az időm nagy részét csak evvel töltöm el, és várok is tőle bevételt. No, ekkor kaptam egy nagyobb összeget: vehettem egy profi varrógépet, meg rengeteg anyagot. Azóta teljesen munka és szempont, hogy akkora bevétel legyen belőle, ami visszahozza a befektetést is és a rászánt időt is.

Nehezen és néha vánszorgósan, de megy, és most már van egy modell is, ami alapján csinálom az üzleti tevékenységemet. A bevétel havi szinten kb. annyi, mintha részmunkaidőben dolgoznék, de ez természetes is, hiszen nem 8 órát dolgozom egy nap…

- Ha megakadsz kitől kérsz segítséget, véleményezést? Nem elszigetelt tevékenység otthon dolgozni?

- Általában dőlnek belőlem az ötletek, mit és hogyan csinálnék. Így az is előfordul, hogy éjjel szabok, varrok. Amikor rossz idő van és napokig nem látni ki a ködtől, akkor én is terméketlenebb vagyok. Ilyenkor jó ha a férjem összeszed és segít a jó szavaival! Ugyanakkor nem szoktam hallgatni a férjem véleményére mindig, mert van, amikor a magunk feje után kell menni, mert mi érezzük, hogy merre van az utunk. Eddig ez beválni látszik. Azt hozzá kell tennem, hogy nincs kitűzött cél a fejemben: nem akarok még saját online boltot, meg üzletet….Minden esetben, amikor ilyesmin gondolkodtam, lassabban ment az üzlet. Az a helyzet, hogy a sorsom visz előre, és jobb, ha nem avatkozok bele.

- A blogodon egyszer megosztottad a beszerzési forrásaidat. Milyen szempontok alapján vásárolsz anyagokat? Könnyen megtalálod a szükséges kellékeket?

- Az anyagvásárlás és a kellékbeszerzés nálam nagyon fontos, ha nem a legfontosabb része a munkámnak. Van olyan, hogy 1-2 napot is a gép előtt ülve anyag boltokat nézegetek és válogatok, tervezgetek. Szeretem a jól használható, de karakteres anyagokat és kiegészítőket. Nagy általánosságban igaz, hogy inkább szeretek külföldről rendelni textileket, mert minőségibb anyagból vannak, mint az itthoni választék és olcsóbb is, még akkor is, ha elég sokat kell postaköltségként megtéríteni. Nagy szívfájdalmam, hogy bezárnak a textilipar nagyjai Magyarországon: szalag-és zsinórgyár, cérnagyár. Még ugyan pár helyen lehet felvásárolni a megmaradt készletekből, de már aranyáron. Sajnos ezen a téren is kell nyitni külföld felé.

- Szentendrén élni mit jelent számodra?
- Amikor a férjemmel azon gondolkodtunk, hogy hol szeretnénk az életünket leélni egy nyugodt helyen, olyan helyre gondoltunk, ahol hegyek vannak, szép környezet, ugyanakkor városi is. Szentendre nagyon jó választás volt, mert igazán sokat lehet művészi szempontból fejlődni, csodás természeti helyen fekszik, rengeteget lehet innen kirándulni. Mint más városokban, itt is vannak problémák, de szerintem nem az elmeneküléssel kell ezeket orvosolni, hanem jó szervezéssel és kitartással, hogy céljainkat elérhessük! Nagyon hiányzik pár dolog Szentendréből, ami remélhetőleg a jövőben pótolva lesz!

- Köszönöm szépen, hogy megosztottad a fentieket velünk, további sok sikert kívánok neked, termékeny, alkotó órákkal!

Blog: Ejjkukk dolgai
Termékek: Meska bolt

Hippi csirkék

2010-03-31T19:00:00.004+02:00

Amikor elkészítettem a prototípust nem voltam teljesen elégedett a végeredménnyel. Szavazásra bocsájtottam a kérdést. Anna lányom szerint ez egy fonalgombolyag, amire tollat és szemet ragasztottam, férjem viszont mosolyra fakadt, amikor meglátta. Ezúttal ez a hozzáállás nagyobbat nyomott a latban, mint beteg, rosszkedvű kislányom véleménye. Szóval ajtódíszt kreáltunk. Alul a pompon csirke, felül pedig egy-két papírtojás.

Egy 2,5 cm széles kartonra tekerték a sárga fonalat úgy, hogy egy zsenília drótot is bedugtunk alá (ebből később a lábak lettek). Így könnyű volt a fonal szétvágása előtt a drótot megcsavarva, összekötni a fonalat.

A gombolyítás elég jól, ment tekintve a birkás előzményeket, a 4 részből álló papírtojással sem nagyon gyűlt meg a bajuk.

Kivételt képezett egy kisfiú, aki már a foglalkozás elején kijelentette, miszerint ez neki nem tetszik és nem is akarja megcsinálni. Az egész órát végigmorogta, de azért elkészült ő is.

Szóval ez egy megosztó csibe lett.

Tojástartóból kakas

2010-03-31T10:00:00.000+02:00

Tyúk volt-e előbb vagy a tojás? Én a tyúkra szavazok. Persze ez nem tényszerű állítás. Az biztos, hogy ez a kakas a képen tojástartóból született.

Anna csoportjában alkottak hasonlókat az oviban. Félkész állapotban hoztam haza, mert édes lányom beteg most és nagyon rosszul érintette, hogy kakasa faroktoll nélkül marad. Lehet, hogy még feldobjuk valódi pihékkel is.

Gömb, gömb, vesszőcske...

2010-03-30T19:00:00.001+02:00

Amint korábban írtam, terveim voltak a kis színes gyapjúgolyókkal. Eddig váratott magára a megvalósítás. A színes gömböket ragasztópisztollyal illesztettem a vesszőkre. Mutatós lett, de - hogy dicsekedjek vagy panaszkodjak- nincs nagyon hova tennem, elég jól felkészítettük már a házat a tavasz és a Húsvét fogadására.

Környezetbarát tojásfesték (újraírva)

2010-03-30T14:30:00.001+02:00

Az áprilisi Praktikában írnak az Ökonorm környezetbarát tojásfestékekről. Próbálta már valaki?

Tavaly a tojásfestés a kísérletezés jegyében telt (erről Vacskamati is tudna mesélni, sok levelet váltottunk a témában..) Én szeretem az élénk színeket, de családi allergiák miatt szívesen fordulok az anyatermészethez inkább. A régóta bevált hagymahéjon kívül nem igazán voltak sikeresek az újításaim.

festetlen, kamillás, kávés, hibiszkuszos

Ezen kívül orbáncfű és feketeribizli főzetével is próbálkoztam, sárga és a kék lett volna a cél. de szintén nem sok eredménnyel.

Az ajánló szerint természetes élelmiszerszínezékkel készültek ezek a festékek, léteznek por és gombfesték alakban. Termékről itt bővebben.

Tudomásom szerint a hagyományos tojásfestékekben használt színezékek közül a sárga (E104), a lila (E132), kék (E133) nem okoz allergiát vagy egyéb gondot, de a narancs (E110), piros (E122) bizony már problémás lehet. Szóval óvatosan nyalogassátok a festékport :-))

(Kakukk)tojásmelegítő

2010-03-28T15:25:00.001+02:00

Örök kérdés, hogyan is kerül a húsvéti nyúl közelébe a tojás. Erre a rejtélyre én most nem adnék választ, viszont kedvet kaptam a tojásmelegítő nyúlak után csirke nemezelésére. Móni munkái annyira inspirálóak számomra, hogy megint nekifogtam a szappanos gyapjúgyúráshoz. Soha nem voltam túl profi ezen a téren, inkább a nagyon lelkes amatőr kategóriába tartozom. Viszont most olyan könnyedén összeállt ez a sárga gyapjú, nagyon jó volt vele dolgozni. Testéhez egy sablont készítettem, a toll-taraj-csőr részekhez is lapítottam narancs gyapjút és ezt később a szemével és pilláival együtt tűnemezelésseel rögzítettem. Szóval ő az. A nyulakkal már beszélőviszonyban áll.

Még lehet, hogy az alját beszegem valamivel, van egy kis hiányérzetem. Szerintetek?

Bámul mint birka - Kis mesterek foglalkozás

2010-03-24T18:48:00.014+01:00

Fércjutka olasz újságban talált ötletét vittem a nagyérdemű elé ma. Hangolódunk a Húsvétra.

Annyiban variáltam, hogy én dupla kartont használtam egy bárányhoz, így stabilan, négy lábon megállnak, valamint az én formám egy kicsit gömbölydedebb. Erre került a báránybunda. Mérlegre tettem az egy birkához szükséges fonalmennyiséget (nem irreleváns 50-60 gyerek anyagszükségletének felmérése:-), nekem 4-5 gramm jött ki/db. Megállapítható, hogy a lányok sokkal ügyesebben bánnak a fonallal, de a fiúk is lelkesen tekertek.

Papírkosarat is hajtogattunk- volna! Kicsit elszámítottam magam, középsőseimnek túl magas volt a léc. Szinte mindegyikükkel egyenként kellett leülnöm és besegítenem. No majd a nagyok!

Készítettem még egy variációt igazi báránybekecs felhasználásával is. Ehhez egy kevés gyapjú szükséges és minimális fonal a rátekeréshez. Kinek-kinek ízlése és alapanyaga szerint, de nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető.

Légüres gombolyagok

2010-03-23T19:30:00.001+01:00

Még a hosszú hétvégén készültünk el itthon ezekkel a tojásra hasonlító díszgombolyagokkal. A tervem szerint kisebb méretű tekergetést végeztünk volna, de nekem nem sikerült elég kicsi és egyben elég kemény lufit fújnom. Szóval maradtak a strucctojásnyi labdacsok.
Kaptak egy hurkapálcikát, egy papírtárcsát és szalagot. Vázába helyezve igen jól mutatnak.

Akinek még nem ismeretes a technika, annak leírnám:

Hv.:
- lufik
- tapétaragasztó és ebben beáztatott zsineg, fonal (melyről a felesleget a lufira történő felhelyezés előtt két ujjunk között lehúzzuk)

Anna lányom is már ügyesen bánt a ragacsos zsinórral, ő nyáron lesz 6 éves.

Egynapi száradás és a lufi eltávolítása után tetszés szerinti dekorálásra kész. Nekem még az is problémát okozott, hogy pár óra múlva a léggömbök megereszkedtek. Ismét fújhattam beléjük, mert ugye az volt a cél, hogy szép formásak maradjanak a tojásaim.

Barátság takaró

2010-03-23T15:32:00.002+01:00

Jártatok Colette-nél?
Összeállt a barátság takaró 60 blokkja! Várja az ötleteket a hasznosításra.

Colette még tavaly indította útjára a kezdeményezést, miszerint, akinek van kedve, barna színvilágban varrjon egy blokkot, a barátság takaró egy szeletét. Egy sorsolással is együtt járt, aminek én lettem a mázlista nyertese, egy klassz táskával és hasznos varrnivalókkal lettem gazdagabb. No meg egy csodás tapasztalattal, miszerint össze tud fogni 60 (kvázi) ismeretlen egy remek cél érdekében.

Ha nincs elég bajod

2010-03-23T11:54:00.007+01:00

Akkor tolass neki a nem teljesen felemelkedett garázskapunak.

Most már tendenciának mondható, hogy zaklatott, mélyponton lévő élethelyzeteimben még egy lapáttal ráteszek az általános súlyosbítás érdekében.
Az autóm minden egyes kórházi tartózkodásunk emlékét magán viseli: akkor mentem neki valaminek, húztam meg...

Nagyon nem részletezném, hogy éppen, milyen nehézségek közepén vagyunk, de már szerintem várta a család, hogy mit követek el ismét a szerencsétlen, jobb napokat megért autóval.
Most a garázskapu is kárát látta, egyszerűen nem vettem észre, hogy nincs még fenn. A szerelők csak délután tudnak jönni, addig a ház bezárhatatlan, foglalkozás elmarad. Apatárs 120 km távolságra, ami most fényévekkel sem befogható. Várhatóan súlyos tízezrekbe kerül majd a javítás.
Az elkeseredés elég nagy mértékben kezdett eluralkodni rajtam, gondoltam kiírom itt egy kis szeletkéjét, hátha segít.

Virágos fák -Kis mesterek foglalkozás

2010-03-17T18:20:00.001+01:00

Új látogatóimnak talán úgy tűnhet, hogy szinte az egész oldalon a gyapjúval foglalkozunk, pedig ez egyáltalán nincs így. Csupán a korábban jelzett szezonalitás feltűnő.
A kis mestereimnek is vittem a színes birkabundákból, hogy tavaszi fát alkothassanak. Kezdetleges szövést kellett alkalmazniuk, befűzni a gyapjú csíkokat a fonalhálóba, amit két - A5 méretű - papírlap közé feszítettem ki.
Ezután még kiszínezték virágos kedvük szerint.

Akár ugyanekkora vagy nagyobb méretű, teljes felületet beborító szövéseket is készíthetünk ezzel a módszerrel. A gyapjú helyett textilszalagok, de akár fonal, vagy papírcsíkok is befűzhetőek.

Gail fantasztikus ötletét alakítottam át óvodai használatra.

Nálunk a nemezelés

2010-03-16T12:00:00.001+01:00

Vallom, hogy ha a gyerekünket szeretnénk ösztönözni a kreatív tevékenységekre, akkor elérhető helyre kell tenni a szükséges eszközöket.

A festékek, papírok, színesek, olló, ragasztó, fonalak, gyurma és még sok egyéb nálunk bármikor befoghatóak. Csemetéim tudják a szöszmötölés egy fő szabályát. Van egy viaszos vászon, amivel mindenek előtt leterítik a konyhaasztalt (alkotásaik fő színterét) és már indulhat is a maszatolás.

A gyapjú viszont nincs szem előtt és mióta foglalkozásokat tartok az ovisoknak, sok egyéb alapanyag is egy emelettel feljebb vándorolt. A nemezelés - talán e miatt is - nálunk periodikus tevékenység.
A hét közepén elkezdtem a Móni féle nyulakat készíteni és persze a gyerekek sem vonták ki magukat a jóból. Főleg Anna kedveli a habos pancsolást, de hébe-hóba Boldizsár is próbálkozik. A sok színes gyapjú válogatása olyannyira ellenállhatatlan öröm ismét, hogy napok óta "kötelező" program valamit nemezelni. Készült csörgő labda, tojások, apró kis golyók (ez utóbbiakkal tervem van még), és most legutóbb egy tokot kapott a mobilom. Azt a bizonyos "elefántbőr" hatást még nem sikerült elérnem sajnos, de összességében nem rossz darab.
No és persze, ma a Kis mesterek foglalkozáson is gyapjút fogunk felhasználni.

Nyuszkó testvér kis korkülönbséggel

2010-03-14T13:20:00.006+01:00

Megszületett a második nyulam-bulam à la Hendimédi.
Bár ugyanazt a sablont használtam, mégis nagyobb súllyal és méretekkel jött a világra , mint testvére. Tanulva a korábbi nemezelésből, sokkal több gyapjút használtam, ezért nem is volt gondom vele, a bundája is szebb lett. A szeme, orra tűnemezelt, a répát majszolni vágyó szája pedig varrva van.
Vidám kis jószág, nem igaz?

"Love and light" - Marie messzeföldről

2010-03-14T09:25:00.002+01:00

Rátaláltam egy csodás mesevilágra. Tűnemezelt gyönyörűségek kerülnek ki Marie kezei közül. 3 éve foglalkozik ezzel a technikával, a Waldorf irányvonal mentén készíti az alkotásait. Vásárokon is értékesít, de főleg az Etsy-n árul.
Ő ezt írja: "... szeretném felmelegíteni az emberek szívét..."
Ezt a hitvallást bizonyára teljesíteni tudja, hiszen tündérei, manói, kedves figurái mosolyra hangolnak. Látogassatok el Új-Zélandra, ott most ősz van.

Visit Marie's fabolous world. She a needle felt artist, lives far away from here, in New-Zeland. She says:"...my wish is to warm peoples hearts..." Her fabolous figures make everyone to smile.

Nyuszi Hendimédi módra

2010-03-13T18:00:00.003+01:00

Remélem Móni is vállalja a párhuzamot. Leírása alapján készült ez a nyuszkó, funkciója szerint tojásmelegítő.

Szegénykém viszontagságos körülmények között jött létre. Az alapvető hiba az volt, hogy kevés gyapjút használtam, így vékonyka lett, a fülénél ki is lyukadt a szétvágáskor.
Félretettem, gondoltam, majd egy másodikat kezdek.
A konyhapulton pihengetett napokig és szólongatott: "Fejezz be, kérlek!" Nem tudtam ellenállni, mégis csak az én teremtményem. Alábéleltem és tűnemezeléssel felhízlaltam. A jól tartást meghálálta, ezután még kapott egy habos babusgatást, száradás után pedig jött a pofika megvarrása. Az orra szintén tűnemezelt.

Fogok még egyet készíteni, ne árválkodjon egyedül. Lelke van.

Beújítottunk kokárdákból

2010-03-10T16:55:00.004+01:00

Sok-sok évig egyazon kokárdát vettem fel: diszkrét, sárgarézől készült, a trikolor tűzzománcozva van rajta. A férjemnek is volt egy ugyanilyen, de ő elvesztette. A gyerekek azóta hordanak, mióta óvodába járnak. (Hajdanán nem igazán láttam volna értelmét a babakocsira, vagy a babazsákra felbiggyeszteni. :-)

Szerettem a régi kitűzőt, de amikor megláttam Colette kokárda variációit, rögtön megszületett a döntés: egységes családi szettet rendeltem. Ma érkeztek meg. Minden érintettnek tetszik, tehát még meggyőzni sem szükséges az aprónépet a viselésükről.
Amúgy az oviban hangsúlyos ünnep a Március 15, egész héten készülnek rá.

Rajtam nem múlik a tavasz

2010-03-09T18:50:00.010+01:00

Kampányba kezdtem, mert becsapottnak érzem magamat. Esett a hó, cudar hideg van.
De nem hagyom magam, csak azért is úgy teszek, mintha tavasz lenne. Hétfőn hóvirágos feladat volt (majd még mutatom), ma pedig dupla élvezet: egy szál nárcisz és egy pillangó került ki kis mestereim keze közül az óra végére.
A forrást megjelölöm lent, mert egyik sem saját ötlet, csupán a kísérletezés öröme maradt nekem ezúttal.

A pillangó szárnya hajtogatva van, ez meg se kottyant a nagycsoportosaimnak, tekintve, hogy már dobozt is origamiztak korábban. Egy 10x10-es négyzet a kiindulási méret. Ebből kettőt kell készíteni. Hozzájön még szintén duplán a "fejtorpotroh" rész, majd két rövid zsenília drót csápnak. Ezt a hat elemet kell összeragasztani, majd kidíszíteni. Ha báb a cél, akkor egy hurkapálcika is dukál a kompozícióba.

A nárcisz az egyik kedvenc virágom, kedves emlékek fűznek hozzá és megjelenésekor biztosan számíthatunk a napsütésre.
Sokféle papírt (érts:. tényleg sokat:-)) kipróbáltam, a legjobban nekem a következő variáció tetszik: a belső szirmait narancssárga selyempapírból tekertem egy vastag filctoll kupakjára, majd erre csavarodott még a cikkcakkosan bevágott krepp papír szalag.
Szükséges tehát:
- narancs selyempapír kb. 9x7 cm
- citromsárga krepp, mérete 20x7 cm
- zöld zsenília drót kb, 16 cm (kiváltható drótra tekert krepp papírral is)
- kevés zöld krepp papír a levélhez.

1. Feltekerés, a zsenília drót behelyezése, majd a hátsó rész megcsavarása

2. A szirmok lehajtása, a belső szirom, méretre vágása

3. Levél befűzése a drótba

A nőnapi virágok és ezek az új kreálmányok olyan vidám hangulatot keltenek a nappaliban. Remélem, a szülők is így gondolják és a tavaszi kampányom sikeresnek bizonyul.

Pillangó ötlete: innen
Nárcisz forrása: itt

Más: a Gyerektrend blogon jelmezversen van, ahol a mi idei rucijaink is láthatóak. Szavazni is lehet, de nem ez a lényeg, hiszen igazából csak közzététel céljából küldtem be. Az agyamig nem igazán jutott el a versengés, mint információ. Nálam amúgy is a léghajó a nyerő!

Tavaszi kísérletezés

2010-03-06T13:24:00.010+01:00

Jónéhány kísérlet B. K. V. szintre azaz, a "blogot kerüld el vele" kategóriába került. Ez a jelenlegi egy kicsit hatéreset.

Dekorációs húsvéti tojások (jéé, tényleg már a Húsvétról írok?) egyik készítési módja, ha kis méretre felfújt lufik köré, tapétaragasztóval átitatott cérnát, zsinórt tekergetsz körbe, körbe. Miután megszáradt, a lufit ki lehet húzni alóla és megmarad a légies zsinórtojás, amit fel lehet függeszteni, kosárba tenni.
No gondoltam, ennek alapján kicsit kísérletezek, Boldival lábadozunk, ezért ő volt a tesztalany.
Folpackra virágformát készítettem a tapétaragasztóba áztatott hímzőcérnákból, de kenderzsinórral is próbálkoztam. Ez utóbbi nem nagyon akart ott maradni, ahová tettem, túl merevnek bizonyult. Kicsi fiamnak a folpack alá raktam egy A4 lapot, amire felrajzoltam a virágot, így könnyebben pakolgatta a számára túl ragacsos cérnákat. Fel is adta egy idő után.

Egy éjszaka száradás után a virág már magától megáll és lehet vele díszíteni ezt-azt.
Van egy hibázási lehetőség, miszerint a cérnákról le kell húzni a felesleges ragasztót, mert egyébként száradás után elég lepiszkálgatni, nem mutat jól.

Vetettem, palántáztam és tessék, már virágzik is :-)

Hurkapálcikára tekertem fel a napocska sugarait

Gyereksorban

2010-03-02T18:48:00.011+01:00

A skarlát gyerekbetegség írják, mondják.

Akkor én most gyereksorba kerültem, aminek egyébiránt tudnék örülni, de ezzel a nyavalyával nagyon küzdök.
Anna már kétszer volt, Boldizsár most szintén másodszor. Az ügyeletre már úgy mentem be vele, hogy csak receptért jöttünk, amit a doktornő nem annyira vett jónéven, mert ugye honnan tudhatom én!? Aztán amikor konstatálta, hogy igazam van, zavarában az én torkomat is megvizsgálta és mire hazaértünk már 39,5 fokos lázam volt.
A családot most megfeleztük, Boldizsár nagymaminál lábadozik, remélhetőleg nem továbbfertőzve a családot. Apa szintén ott van vele és csillagtúrákat tesz dolgait intézve.
Anna és én itthon vagyunk, ő oviba jár, közben figyelem, vajon mutatkoznak-e rajta a skarlát előjelei. Az egyetlen, amire képes voltam az elmúlt két napban az a fekvés, takarófelhalmozás, távirányítókezelés. Foglalkozások lemondva. Sleep mode üzemelés. Arra számítok, hogy így a tavaszi fáradtságot is letudhatom ezzel a betegséggel együtt.

Rajz: Vattacukorhajú lány

Ilyen vagyok - Kis mesterek foglalkozás

2010-02-25T18:09:00.007+01:00

Csodálkoztak a gyerkőcök, amikor az asztal és szék nélküli csoportszobában kezdtem a foglalkozást. A padlóra leterített papírokon körberajzoltam mindenkit és kértem őket, egészítsék ki. Vittem egy csomó fonalat meg krepp papírt, filctollat és kezdődhetett a móka. Hajat, ruhát, cipőt ragasztottak, színeztek. Nagyon viccesnek találták!
Az egyik kisfiú csupa barnára satírozta magát, "mert lesütötte a Nap" és kérte, hogy hawaii koszorút rajzoljak a nyakába, Tud élni, nem igaz?!:-)
A lányok persze felékszerezték magukat. Egy másik kiskölyök motoros ruhát öltött. Nagyon érdekes portrék jöttek ki a végén.
Sajnos nem mindent és mindenkit tudtam fotózni, ráadásul két helyiség között ingáztunk.
Olyan kár, hogy az óvodák helyszűkössége miatt más csoportjaimban nem is tudom ismételten elkészíttetni a hasonló műremekeket. Olyan felszabadultan alkottak!

Véletlenek?

2010-02-21T10:30:00.000+01:00

Kaptam egy szívet melengető díjat Anditól.
Az indoklásból idéznék:
"Eszternek és Krisztinának, ahol eddig zugolvasó voltam, és ahonnan ötleteimet merítettem, vagy onnan fejlesztettem ki, és akik ráébresztettek arra, hogy mennyire fontos foglalkozni a kis palántáinkkal. Nagyszerű Anyák vagytok!"

Nagyszerű Anya díj

Két aspektusból is szeretném kiemelni az eddigi díjaim sorából.
Bár sok funkciónak feleltem meg és teszek eleget a mai napig, úgy gondolom, - s talán nem tűnik szerénytelenségnek- hogy az anyai szerepben nyújtom a legjobbat. Soha még ilyen biztos nem voltam egy területen sem. Érkeznek visszaigazolások, megerősítések: elsősorban a két csodálatos gyerekemtől, a férjemtől, a szűkebb-tágabb családból, óvodából...
Ez a díj azért lesz kedves nekem, mert egy ismeretlen ismerős küldte, akinek az én anyai mivoltom- mely sohasem egyenes vonalú vagy egyértelmű tevékenység- elég hitelesnek és inspirálónak tűnt. Köszönöm!

A másik ok, amiért mosolyt csalt az arcomra, az egy tervvel függ össze.
Egy sorozatot indítok hamarosan útjára, mely a közvetlen környezetemben élő ügyes kezű, kreatív anyákat mutatná be. Ezt még jóval anyák napja előtt szeretném elkezdeni, hogy a nevezetes alkalomra már egy illusztris társaság gyűljön össze.
Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy kiket sorakoztassak fel, remélem elfogadják a meghívásomat egy riport erejéig.

Töprengtem azon, hogy kinek adjam tovább és nem 5, de sokkal több nagyszerű anyatárs jutott eszembe. Nem szeretnék senkit megsérteni az egyik legérzékenyebb mivoltában, így egy valakit választottam ki.: Ő hamarosan ismét anyai örömök elé néz, igazi tyúkanyóként védi népes családja érdekeit. Szókimondó, hitében erős, nagyon ügyes kezű nőszemély. Fogadd sok szeretettel Eri!