Gyertyaúsztatás Szentendrén

Számomra Szentendre egyik legkedvesebb hagyománya az Ister napi vigasságok gyertyaúsztatása.
Az Ister napokat a Duna folyó tiszteletére a nyár közepén rendezik. A mi szerencsénkre- hiszen nem voltunk itthon- az időjárás közbeszólt akkor és elhalasztották a csodás látványosságot nyújtó rendezvényt. Tegnap viszont bepótolták a szervezők és a "Szentendre éjjel-nappal nyitva" keretein belül több száz lámpást engedtek útjára és hagytak sodródni a folyón.
A tűz és a víz remek összhangban, igazán megkapó élményt adott mindazok számára, akik kilátogattak a korzóra.
Próbáltam az Interneten jobb képeket keresni, de sajnos nem találtam, így kedves olvasó, a telefonnal készült fotóim által próbálok némi ízelítőt adni az elragadó eseményről.

A barátság takaró egy szelete

Elkészültem a saját szeletkémmel Colette által kezdeményezett barátság takaróhoz .
Eredetileg sokkal bonyolultabb minta volt a fejemben, de aztán amint szembesültem a 15x15 cm adta lehetőségekkel, többször módosítottam. Azt is kár lenne tagadni, hogy a varrótudományom kezdetleges mivolta is korlátokat állított elém. Még soha nem készítettem ilyen darabkát, a patchwork, quilt műfajjal nem igen ismerkedtem eddig, de annyira vonzó volt a kihívás, hogy nekiláttam.
Nem tudom, hetek, hónapok múlva is ilyen büszke leszek-e a kreálmányomra, de most, hogy végeztem vele elégedetten dőltem hátra.
Technikának a tűnemezelést választottam, a megadott színek pedig már az őszt juttatták eszembe. Az ékszereimben is előszeretettel használok leveleket, szirmokat, virágokat, így hát összességében jellemez engem ez a motívum. A nemez, a filc is már egy jó ideje a szívem csücske.
Bevallom, mikor utolsóként a 11 karakterből álló blogvilági nevemet próbáltam kézzel beöltögetni a blokkba, hát akkor bizony elgondolkodtam, mi keresnivalóm is van a nagyok közt. Soha nem voltam tehetséges a hímzőnő és géppel sem próbáltam még.
Az ékszerekben van egy névjel, amivel minden készítő kötelezően ellátja a munkáit. Nekem ovális keretben B és K egymás tetején pihenget, pár pillanat kérdése, amikor egy kalapács és egy beütő szerszám segítségével az ékszerbe kerül a néhány milliméteres jel. Hát, kedves olvasó, az sokkal, de sokkal egyszerűbb művelet, mint a névvarrás.
(Cikk-cakkal beszegtem a szélét, ez lehet, hogy nagy hiba volt az összeillesztés miatt...?)

Zalakaroson nyaraltunk és mire ismét számítógép elé kerültem egy nagyon kedves, inspiráló kezdeményezés hírét vettem. Colette invitál közös takaró varrására. Bár a határidő elég szűk - ez a kezdő varrónőkre, mint én érvényes - de remélem sikerül még a napokban esedékes hazaköltözés után és az óvodakezdés előtt nekem is megvarrnom a barátság takaró egy darabkáját. Nem mondtam volna? Beneveztem én is! Az biztos, hogy elsőként dobozolom ki a varrógépet!

Gumírozott nyári ruha

Az a helyzet, hogy szerelmese vagyok - már-már gyűjtője- a kislányom részére a gumírozott ruhadaraboknak. Mióta elkezdtem a varrógéppel ismerkedni tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az én időm, amikor már saját magam is el tudom készíteni a rucikat számára.
Amíg rá nem találtam Dana honlapján keresztül egy remek leíráshoz, azt hittem, hogy komoly varázslás árán lehet ilyen csini holmikat varrni. Nagyon nagy élvezetet és sikerélményt okozott nekem az elkészítése és már biztosan állíthatom: végleg elvesztem, nincs megállás! Még szerencse, hogy Sana is támogat a kollekció bővítésében.

(A képek minősége hagy némi kívánni valót maga után, de nyári szabadságunk alatt a számítógéphez vezető út a telefonomon vezet. )

A nyáron ebből is jutott nekünk

Már leírtam több helyen, hogy mi a kétlakiságunkat Kisszékely- Szentendre viszonylatban éljük ki. A nyár, Kisszékelyé. Ez a zsákfalu Tolna megyében található és mindenki számára tudom ajánlani, aki horgászni, vadászni, vagy csak egyszerűen csendesen pihenni szeretne. A falu rendelkezik egy vízforgatós egymedencés stranddal is, ami igazán megkapó környezetben található. A család napi csobbanása szinte már rutinszerű és Sanáról elmondható, hogy megszállottként veti bele magát a vízbe. A nyár számára látványos fejlődést hozott, igazi vízicsibe lett belőle. Bár egy 5 éves gyerek esetében némi túlzásnak és szülői elfogultságnak ítélheti bárki, de kérem szépen, úszik!!! Boldizsár olyan öreg-urasan alakítja a medencében a figurát, de a habitusának ezt pontosan megfelel.
A képek már egy korábbi eseményt örökítettek meg. Az egyik szomszédos faluban (Nagyszékelyben) ráleltünk egy kedves fiatal párra, akik nem mindennapi életvitelt választva, lovakat, kecskéket más állatokat tartanak mindezt gyönyörű természeti környezetben. Vendégszeretetük, kedvességük, a gyerekekhez való fogékonyságuk a szívünkbe lopta mindkettőjüket. Egy szépséges völgyben fogadják a lovagolni vágyókat.
A terveinkben az szerepelt, hogy többször megismételjük a célirányos kirándulást, de bevallom, azóta sem mentünk vissza. Még van jópár hét a nyárból, tehát nincs minden veszve :-))

Férfiingből kiindulva

Már több magyar anyuka is megvarrta a csemetéjének Dana honlapján található ruhát, ami egy férfiing szétdarabolásából áll.
Nem tűnt túl nehéznek, és rá is leltem apukám szekrényében - teljes felhatalmazás mellett - kotorászva több alkalmas darabra. A nyerő persze az lett, amiben találtunk rózsaszín árnyalatot.

A megvarrásával nem is, de a kiszabásával voltak gondjaim. Nekem nem passzoltak a papíron kiszabott részek sehogyan sem. Egy komoly tapasztalattal bíró varrónő, Pálfi Anna segítségét kértem hozzá, akinek a türelme és nyitottsága hálával töltött el.
Én blúzt készítettem, kicsit módosítottam is az eredeti ötleten, mert belső gumiházzal oldottam meg a derékrészt. Gombcsere, szalag a nyakba és a kisasszony már hordhatja is.